Koncert

A boldog aratás

Gardiner 80

Kritika

Sebő Ferenctől hallottam e népi bölcsességet: „Aki tízéves korára nem elég vidám, húszéves korára nem elég szép, harmincra nem elég erős, negyvenre nem elég gazdag, ötvenre nem elég bölcs…, az már nem is lesz az soha.”

John Eliot Gardiner nyolcvanéves korára elérte e szép életkor adta lehetőségek maximumát. Közben megmaradt vidámnak; egész színpadi jelensége oly harmonikus, hogy az már szép; ha kell, megmutatja erejét és zenei impulzusainak gazdag tárházát, s mindezt derűs bölcsességgel, könnyedséggel és eleganciával teszi. Most az általa alapított, korabeli hangszereken játszó English Baroque Soloists zenekarral lépett fel. A koncert alaphangulatát egyetlen szóban ragadhatjuk meg: serenity, amelyet persze mindjárt érdemes jelentésárnyalataira bontanunk: derű, békesség, vidámság. A boldog aratás ideje.

Jól áll Haydn ázsiója ma Budapesten. Az ember szilveszterkor megnézi az Örkényben Esterházy Péter darabját (33 változat Haydn-koponyára), újév napján meghallgatja a Fischer Ádám dirigálta oratóriumot, Az évszakokat (kritikánkat lásd: Nyulak a kottapult alatt, Magyar Narancs, 2023. január 4.), és lám, Gardiner születésnapi koncertje is a bécsi mester 84. szimfóniájával indul. A hat úgynevezett „párizsi” szimfónia egyike ez az Esz-dúr darab. Nincs mellékneve, nem tapadnak hozzá anekdoták, csak egyszerűen felragyog benne mindaz, ami Haydnt 1786-ra, 54 éves korára Európa legrangosabb zeneszerzőjévé tette. Derű, finom, fátyolos humor, a harmóniai nyelv választékossága és néhány váratlan, eredeti ötlet. Roppant módon illik ez a darab Gardinerhez, az elegáns, mégis laza úriemberhez. A karmester nem kreált drámát abból, ami csak játék.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Ezeket fogadtuk meg a legtöbben 2023-ra

  • Fizetett tartalom

Az alábbi, 2023-ra vonatkozó best of újévi fogadalmak ugyan kifejezetten egy amerikai felmérés eredményei, de nem meglepő módon könnyen megtalálhatjuk a listában a saját titkos vagy kevésbé titkos vágyainkat is.

Kesergő a két öszvérhez

A Három óriásplakát Ebbing határában és az Erőszakik rendezője minden próbálkozás során méterekkel emeli a lécet önmaga előtt, s – mint mindig – most is gond nélkül libben át felette. McDonagh ezúttal is egy elszigetelt atmoszférában kutatja az „emberi” jelző jelentéstartalmát, amelyet magasztalásként és sértésként egyaránt alkalmaz.

Elveszetten

  • SzSz

A rendező 2019-ben, a Házassági történet promókörútján vette újra kezébe középiskolás kora kedves könyvét, Don DeLillo Fehér zaját. Nem nehéz rájönni, miért épp akkor: a regény hősei egy misztikus esemény hatására hirtelen megkérdőjelezik saját szokásaikat, érzései­ket, sőt az egész életüket. Meglehet, hasonlóan érez egy filmrendező is, akinek szekere épp az Oscarig vezető, rögös és értelmetlen úton döcög.

Minden bizonytalan

A videókat és installációkat készítő szlovák képzőművész elsősorban az ún. átrajzolt, leg­inkább újságokban, könyvekben és képeslapokon talált képeken alapuló munkáival vált ismertté. E sikeres, több magángyűjteményben is megtalálható művek nemcsak az emlékeinkben élő, hanem nyomaiban még mindig fel-felbukkanó, a volt szovjet blokk lakói számára nagyon is ismerős vizuális és történeti hagyományait dolgozták fel és írták újra.

Kibontakozik lassan

Egy walesi bányászfaluban nőtt fel az idén 81 éves John Cale, de már gyerekkorában a zene iránt mutatott érdeklődést. Orgonált a helyi templomban, később brácsázni kezdett, azután Londonban, majd New Yorkban folytatott zenei tanulmányokat, ahol Aaron Copland volt a mestere.

Így is szép

A 18. század végén, a polgári hangverseny­élet hajnalán gyakran szerepelt ugyanazon a műsoron intim kamaramű, dal és nagyzenekari szimfónia, utóbbi gyakran több részletre bontva. Ezt a jótékony változatosságot idézte fel Keller András, aki nincs híján a kitűnő ötleteknek.