John Eliot Gardiner nyolcvanéves korára elérte e szép életkor adta lehetőségek maximumát. Közben megmaradt vidámnak; egész színpadi jelensége oly harmonikus, hogy az már szép; ha kell, megmutatja erejét és zenei impulzusainak gazdag tárházát, s mindezt derűs bölcsességgel, könnyedséggel és eleganciával teszi. Most az általa alapított, korabeli hangszereken játszó English Baroque Soloists zenekarral lépett fel. A koncert alaphangulatát egyetlen szóban ragadhatjuk meg: serenity, amelyet persze mindjárt érdemes jelentésárnyalataira bontanunk: derű, békesség, vidámság. A boldog aratás ideje.
Jól áll Haydn ázsiója ma Budapesten. Az ember szilveszterkor megnézi az Örkényben Esterházy Péter darabját (33 változat Haydn-koponyára), újév napján meghallgatja a Fischer Ádám dirigálta oratóriumot, Az évszakokat (kritikánkat lásd: Nyulak a kottapult alatt, Magyar Narancs, 2023. január 4.), és lám, Gardiner születésnapi koncertje is a bécsi mester 84. szimfóniájával indul. A hat úgynevezett „párizsi” szimfónia egyike ez az Esz-dúr darab. Nincs mellékneve, nem tapadnak hozzá anekdoták, csak egyszerűen felragyog benne mindaz, ami Haydnt 1786-ra, 54 éves korára Európa legrangosabb zeneszerzőjévé tette. Derű, finom, fátyolos humor, a harmóniai nyelv választékossága és néhány váratlan, eredeti ötlet. Roppant módon illik ez a darab Gardinerhez, az elegáns, mégis laza úriemberhez. A karmester nem kreált drámát abból, ami csak játék.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
