Fleischer Ferenc

Ahogy a Hamász távozása és a túszok visszaadása azonnal véget vethetne a háborúnak, úgy Netanjahu távozása is véget vethetne a 2019 óta tartó politikai válságnak, s megnyithatná az utat a palesztin békefolyamat újraindítása felé.

Benjamin Netanjahu maga is építette a Hamászt, amivel megtorpedózta a béke esélyét - mondja interjúnkban a palesztin ­kérdés egyik legtekintélyesebb szakértője.

Hogyan rabolhatta el a Hamász az izraeli–palesztin konfliktus rendezésének esélyeit, és milyen szerepet játszott ebben Benjamin Netanjahu? Maradt-e bármi esély a békére? Matti Steinberget, a palesztin kérdés egyik legtekintélyesebb izraeli szakértőjét kérdeztük.

Benjamin Netanjahu kudarca és felelőssége napnál világosabb, egyre többen követelik a lemondását, csak abban nincs konszenzus, hogy azonnal kéne távoznia, vagy csak a háború után.

A politikai terrortól sem riad vissza a 12 éve kormányzó miniszterelnök. Közben tömegek készülnek leváltásának ünneplésére.

Hiába az ellene folytatott korrupciós nyomozás, a vádemelés és a kényszerű visszavonulás veszélye, sokan úgy vélik, nincs számba vehető utódja az ország élén. Már csak azért sem, mert minden lehetséges kihívóját kiszorította a pártjából, illetve a kormányzásból. De vajon mit tudhat az Izraelben csak Bibinek nevezett politikus, ha az ország legsúlyosabb problémáját máig sem sikerült megoldania?

Izraelben még jól emlékeznek rá, amikor 1997-ben egy Benjámin Netanjahuval szembeni vesztes választási kampány után Peresz dühösen felkiáltott a Munkapárt aktivistáinak nagygyűlésén: én vagyok a lúzer? Mire a tömeg egyhangúan és látható élvezettel rávágta: igen!

Izrael háborúban áll, s ezt a háborút nemcsak a csatatéren, de a nemzetközi közvélemény előtt is vívja. Alagutak, rakéták és a gyerekáldozatok fotói közt. A zsidó állam helyzetét így az is nehezíti, hogy az iszlamista Hamász és a többi gázai radikális szervezet a saját civil lakosságát is bármikor kész feláldozni e harcokban.

A 25 éves Dafni Leefnek elege lett a háziúr folyamatos lakbéremeléseiből, és július 14-én - szándékosan a francia forradalom évfordulójára időzítve - sátrával és néhány barátjával a Rothschild sétányra költözött, Tel-Aviv egyik legelőkelőbb utcájára. Egy hónap múlva az egész sétány tele lett sátrakkal, két hónap után 100 sátortábor áll Izrael-szerte. Szombat esténként állandósultak a szociális jóléti államért folytatott tömegtüntetések.

Izraelben néhány éve egy dokumentumfilmben feltették azt az abszurdnak tűnő kérdést, vajon mi történne a zsidó állammal, ha Amerika egyszer csak cserben hagyná - vagy mert egy új elnök egészen másként gondolkodna, mint elődei, vagy mert ismét győzne az izolacionizmus, és az amerikaiakat többé nem érdekelné a Közel-Kelet. A megkérdezett hírességek tanácstalanul hüledeztek, ám abban egyetértettek, hogy akkor bizony nehéz idők következnek errefelé. Fleischer Ferenc A szerző jogász, PhD-hallgató Izraelben.