Fleischer Ferenc

Fekete hanuka

Izrael jövőjéről

Publicisztika

Izrael nem volt ekkora bajban 1948-as megszületése óta. Totális nemzetközi elszigetelődés, legitimitásának elvesztése, belső politikai megosztottság és válság, gazdasági összeomlás fenyegeti, és mindezek közben egy eleve vesztes, gyakorlatilag megnyerhetetlen háborút vív.

A gázai humanitárius válság, a palesztinok nyomorúsága miatt eddigi legfontosabb szövetségese, az Egyesült Államok is fokozatosan kihátrál mögüle, noha Joe Biden valódi cionista, aki érti, hogy alapvetően a Hamász a felelős a kialakult helyzetért, és még akár újraválasztásának kockáztatásával is, a végsőkig támogatja az országot. De csodát ő sem tehet a megmentésére.

A jelenlegi gázai háborút sem Izrael kezdeményezte, sőt, olyannyira nem akarta, hogy még a hírszerzők is a szőnyeg alá söpörték a Hamász készülődésének jeleit. Magukból indultak ki: abban bíztak, hogy a Hamász is jólétre, kényelmes, boldog életre törekszik, mint az izraeliek, s a pénzes bőröndökért cserébe békén hagyja a zsidó államot. Durva terrortámadásuk nyomán világossá vált, hogy az izraeliek nem hajthatják nyugodtan álomra fejüket mindaddig, amíg a Hamásznak módja és lehetősége lesz hasonló akcióra, a végsőkig kell harcolni ellenük mindenáron. Ez az ár első lépésben a teljes nemzetközi elszigetelődés – és még így sem lehet megnyerni a háborút.

Nem tűnik el

Két hónapja folynak a harcok, de sehol sincs az áhított győzelem, a Hamász fegyveres szárnyának, az Izz ad-Dín al-Kasszám Brigádoknak 15–40 ezer harcosa van, a többi frakciónak pedig további 10 ezer iszlamista fegyverese lehet; a legoptimistább becslések szerint is eddig legfeljebb 7 ezer gázai fegyverest öltek meg vagy tettek ártalmatlanná. A pesszimista forgatókönyv szerint előbb-utóbb Izraelre kényszerítik a tűzszünetet, és ekkor, mintha mi sem történt volna, előjönnek az alagutakból, és elkezdik a felkészülést a következő, még gyilkosabb támadásra. Izrael népe hősiesen harcol, mindenki szívét-lelkét adja, naponta halnak meg a legbátrabb, legjobb férfiak a gázai sikátorokban, a hátország pénzt, önkéntes munkát, teljes támogatást nyújt, de hiába: a terrorizált gázaiak emberi védőpajzsa mögül operáló gerillák nem legyőzhetők tisztességes háborúban.

Az istenadta palesztin nép szörnyű szenvedésének képei rég felülírták az október 7-i terroristák nácikhoz hasonlítható kegyetlenségét az izraeli civilekkel szemben, elveszett a háború folytatásának legitimitása. Izrael ismét besétált a csapdába, a nagyvilág Jeruzsálemet okolja mindenért, s széttárja a kezét: „oldják meg”. Katonai megoldás nincs, és a politikai megoldás az ország megosztottsága miatt elképzelhetetlen. Benjamin Netanjahu több évtizedes, az október 7-i tragédiához elvezető politikája kizárja az egyetlen lehetséges kétállami megoldást. Az egyállami megoldás pedig nem old meg semmit, mert ha egy államban élne demokratikusan együtt a palesztin és a zsidó nép, akkor a palesztinok demográfiai fölénye miatt Izrael felszámolná önmagát, mint a zsidók államát. A többség dönt, tehát rövid időn belül palesztin kormányfő a palesztin érdekek szerint kormányozhatna, a zsidók tömegesen távoznának, s Herzl álmából pusztán elvetélt történelmi kísérlet maradna. Izrael elveszti zsidó jellegét. Ha viszont az adott demográfiai helyzetben a demokráciát mondaná fel Izrael népe, akkor az egykori Dél-Afrikát, az apartheid államot játszanák újra – de ennek sem lenne jövője a várható nemzetközi tiltakozás miatt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.