Fleischer Ferenc

Fekete hanuka

Izrael jövőjéről

Publicisztika

Izrael nem volt ekkora bajban 1948-as megszületése óta. Totális nemzetközi elszigetelődés, legitimitásának elvesztése, belső politikai megosztottság és válság, gazdasági összeomlás fenyegeti, és mindezek közben egy eleve vesztes, gyakorlatilag megnyerhetetlen háborút vív.

A gázai humanitárius válság, a palesztinok nyomorúsága miatt eddigi legfontosabb szövetségese, az Egyesült Államok is fokozatosan kihátrál mögüle, noha Joe Biden valódi cionista, aki érti, hogy alapvetően a Hamász a felelős a kialakult helyzetért, és még akár újraválasztásának kockáztatásával is, a végsőkig támogatja az országot. De csodát ő sem tehet a megmentésére.

A jelenlegi gázai háborút sem Izrael kezdeményezte, sőt, olyannyira nem akarta, hogy még a hírszerzők is a szőnyeg alá söpörték a Hamász készülődésének jeleit. Magukból indultak ki: abban bíztak, hogy a Hamász is jólétre, kényelmes, boldog életre törekszik, mint az izraeliek, s a pénzes bőröndökért cserébe békén hagyja a zsidó államot. Durva terrortámadásuk nyomán világossá vált, hogy az izraeliek nem hajthatják nyugodtan álomra fejüket mindaddig, amíg a Hamásznak módja és lehetősége lesz hasonló akcióra, a végsőkig kell harcolni ellenük mindenáron. Ez az ár első lépésben a teljes nemzetközi elszigetelődés – és még így sem lehet megnyerni a háborút.

Nem tűnik el

Két hónapja folynak a harcok, de sehol sincs az áhított győzelem, a Hamász fegyveres szárnyának, az Izz ad-Dín al-Kasszám Brigádoknak 15–40 ezer harcosa van, a többi frakciónak pedig további 10 ezer iszlamista fegyverese lehet; a legoptimistább becslések szerint is eddig legfeljebb 7 ezer gázai fegyverest öltek meg vagy tettek ártalmatlanná. A pesszimista forgatókönyv szerint előbb-utóbb Izraelre kényszerítik a tűzszünetet, és ekkor, mintha mi sem történt volna, előjönnek az alagutakból, és elkezdik a felkészülést a következő, még gyilkosabb támadásra. Izrael népe hősiesen harcol, mindenki szívét-lelkét adja, naponta halnak meg a legbátrabb, legjobb férfiak a gázai sikátorokban, a hátország pénzt, önkéntes munkát, teljes támogatást nyújt, de hiába: a terrorizált gázaiak emberi védőpajzsa mögül operáló gerillák nem legyőzhetők tisztességes háborúban.

Az istenadta palesztin nép szörnyű szenvedésének képei rég felülírták az október 7-i terroristák nácikhoz hasonlítható kegyetlenségét az izraeli civilekkel szemben, elveszett a háború folytatásának legitimitása. Izrael ismét besétált a csapdába, a nagyvilág Jeruzsálemet okolja mindenért, s széttárja a kezét: „oldják meg”. Katonai megoldás nincs, és a politikai megoldás az ország megosztottsága miatt elképzelhetetlen. Benjamin Netanjahu több évtizedes, az október 7-i tragédiához elvezető politikája kizárja az egyetlen lehetséges kétállami megoldást. Az egyállami megoldás pedig nem old meg semmit, mert ha egy államban élne demokratikusan együtt a palesztin és a zsidó nép, akkor a palesztinok demográfiai fölénye miatt Izrael felszámolná önmagát, mint a zsidók államát. A többség dönt, tehát rövid időn belül palesztin kormányfő a palesztin érdekek szerint kormányozhatna, a zsidók tömegesen távoznának, s Herzl álmából pusztán elvetélt történelmi kísérlet maradna. Izrael elveszti zsidó jellegét. Ha viszont az adott demográfiai helyzetben a demokráciát mondaná fel Izrael népe, akkor az egykori Dél-Afrikát, az apartheid államot játszanák újra – de ennek sem lenne jövője a várható nemzetközi tiltakozás miatt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.