A gázai humanitárius válság, a palesztinok nyomorúsága miatt eddigi legfontosabb szövetségese, az Egyesült Államok is fokozatosan kihátrál mögüle, noha Joe Biden valódi cionista, aki érti, hogy alapvetően a Hamász a felelős a kialakult helyzetért, és még akár újraválasztásának kockáztatásával is, a végsőkig támogatja az országot. De csodát ő sem tehet a megmentésére.
A jelenlegi gázai háborút sem Izrael kezdeményezte, sőt, olyannyira nem akarta, hogy még a hírszerzők is a szőnyeg alá söpörték a Hamász készülődésének jeleit. Magukból indultak ki: abban bíztak, hogy a Hamász is jólétre, kényelmes, boldog életre törekszik, mint az izraeliek, s a pénzes bőröndökért cserébe békén hagyja a zsidó államot. Durva terrortámadásuk nyomán világossá vált, hogy az izraeliek nem hajthatják nyugodtan álomra fejüket mindaddig, amíg a Hamásznak módja és lehetősége lesz hasonló akcióra, a végsőkig kell harcolni ellenük mindenáron. Ez az ár első lépésben a teljes nemzetközi elszigetelődés – és még így sem lehet megnyerni a háborút.
Nem tűnik el
Két hónapja folynak a harcok, de sehol sincs az áhított győzelem, a Hamász fegyveres szárnyának, az Izz ad-Dín al-Kasszám Brigádoknak 15–40 ezer harcosa van, a többi frakciónak pedig további 10 ezer iszlamista fegyverese lehet; a legoptimistább becslések szerint is eddig legfeljebb 7 ezer gázai fegyverest öltek meg vagy tettek ártalmatlanná. A pesszimista forgatókönyv szerint előbb-utóbb Izraelre kényszerítik a tűzszünetet, és ekkor, mintha mi sem történt volna, előjönnek az alagutakból, és elkezdik a felkészülést a következő, még gyilkosabb támadásra. Izrael népe hősiesen harcol, mindenki szívét-lelkét adja, naponta halnak meg a legbátrabb, legjobb férfiak a gázai sikátorokban, a hátország pénzt, önkéntes munkát, teljes támogatást nyújt, de hiába: a terrorizált gázaiak emberi védőpajzsa mögül operáló gerillák nem legyőzhetők tisztességes háborúban.
Az istenadta palesztin nép szörnyű szenvedésének képei rég felülírták az október 7-i terroristák nácikhoz hasonlítható kegyetlenségét az izraeli civilekkel szemben, elveszett a háború folytatásának legitimitása. Izrael ismét besétált a csapdába, a nagyvilág Jeruzsálemet okolja mindenért, s széttárja a kezét: „oldják meg”. Katonai megoldás nincs, és a politikai megoldás az ország megosztottsága miatt elképzelhetetlen. Benjamin Netanjahu több évtizedes, az október 7-i tragédiához elvezető politikája kizárja az egyetlen lehetséges kétállami megoldást. Az egyállami megoldás pedig nem old meg semmit, mert ha egy államban élne demokratikusan együtt a palesztin és a zsidó nép, akkor a palesztinok demográfiai fölénye miatt Izrael felszámolná önmagát, mint a zsidók államát. A többség dönt, tehát rövid időn belül palesztin kormányfő a palesztin érdekek szerint kormányozhatna, a zsidók tömegesen távoznának, s Herzl álmából pusztán elvetélt történelmi kísérlet maradna. Izrael elveszti zsidó jellegét. Ha viszont az adott demográfiai helyzetben a demokráciát mondaná fel Izrael népe, akkor az egykori Dél-Afrikát, az apartheid államot játszanák újra – de ennek sem lenne jövője a várható nemzetközi tiltakozás miatt.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
