Fleischer Ferenc

Így élünk most

Izrael a terrortámadás után

Külpol

Izraelt azért alapították a zsidók, hogy soha többé ne kelljen padlásra bújva rettegni pogromok idején, hogy soha többé ne ölhessenek meg valakit csak azért, mert zsidónak született. Október 7-ének reggele óta izraeliek millió érezzük úgy, hogy veszélybe került a személyes biztonságunk, nem védett meg minket az állam, nem jött kimenteni a hadsereg.

Azóta végtelenített horrorhíradók futnak a tévében, amelyek csak a kevésbé brutális képeket mutatják a Hamász internetre feltöltött videóiból, kikockázzák az arcokat és a durva részleteket, de a közösségi médiában mindenkihez eljut minden. Én mindent törlök azonnal, nem bírom nézni, már csak kedves videókat nézegetek, talán kimossák az agyamból a holokausztra emlékeztető szörnyűségeket, a ­Beeri kibucban vagy a Kfar Aza kibucban lakók lemészárlásának képeit.

Izrael megszervezi magát

Napokig harcoltak az izraeli kommandósok, míg az utolsó iszlamista terroristát is megölték, kiverték az országból. Csak ekkor kezdődött a holttestek felkutatása, ekkor állt össze a borzalmak fekete szombatjának története. Kínosan hosszan tart a holttestek azonosítása, mert egy-egy ember testrészei sok helyen szétszóródtak, fejeket, karokat vágtak le, gránátot dobtak élők és holtak közé, még a fákon is találnak különböző emberi testrészeket. Sok helyen felgyújtották a hullákat, utoljára a nácik tettek ilyet. Az eltűntek hozzátartozói fogkeféket adnak le a gyűjtőpontokon, a hullaházakban DNS-sel is folyik az azonosítás. Megkönnyebbülést jelent, amikor egy-egy családdal közlik, hogy megtalálták szeretteik földi maradványait. Thomas Hand örömében és fájdalmában is sírt, amikor közölték vele, hogy azonosították nyolcéves Emily lányának holttestét, aki átment a Beeri kibucba pizsamapartira egy barátnőjéhez péntek este.

A Gázába hurcoltak sorsa a legborzalmasabb. Róluk nincs hír, még a számuk sem ismert, de az onnan küldött videókon lányok megerőszakolása, gyerekek és férfiak kínzása látható. Mind látjuk, mind tudjuk már, hogy mi történt, az egész ország poszttraumás hatásoktól szenved.

A január óta a demokráciáért tüntető, mára az ország legnagyobb szervezetévé kovácsolódott Kaplan téri erők civil parancsnokságot alapítottak, önkéntesek hada nyújt védelmet a tehetetlen állam helyett: „Máris jövünk” névvel weboldalt (kvarbaim.co.il) indítottak, ahol jelezni lehet a terroristák esetleges újabb támadását, és a segítségkérésre már indulnak is a fegyveres önkéntesek…

Felszerelést, ételt gyűjtenek a hatalmasra duzzadt hadsereg katonáinak, gondoskodnak Gáza környékének túlélőiről és az onnan evakuált tömegekről, lelki segélyvonalat működ­tetnek, orvosok és bébiszitterek segítenek, a ­rászorulók szociális segélyt kapnak, a tartalékosokat ingyen szállítják katonai támaszpontokra, tényleg megtesznek mindent, amit az ­államnak kéne tennie, amire Benjamin Netanjahu sokéves munkával szétvert állami intézményei és inkompetens, csak a seggnyaláshoz értő tisztviselői képtelenek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.