Fleischer Ferenc

Így élünk most

Izrael a terrortámadás után

Külpol

Izraelt azért alapították a zsidók, hogy soha többé ne kelljen padlásra bújva rettegni pogromok idején, hogy soha többé ne ölhessenek meg valakit csak azért, mert zsidónak született. Október 7-ének reggele óta izraeliek millió érezzük úgy, hogy veszélybe került a személyes biztonságunk, nem védett meg minket az állam, nem jött kimenteni a hadsereg.

Azóta végtelenített horrorhíradók futnak a tévében, amelyek csak a kevésbé brutális képeket mutatják a Hamász internetre feltöltött videóiból, kikockázzák az arcokat és a durva részleteket, de a közösségi médiában mindenkihez eljut minden. Én mindent törlök azonnal, nem bírom nézni, már csak kedves videókat nézegetek, talán kimossák az agyamból a holokausztra emlékeztető szörnyűségeket, a ­Beeri kibucban vagy a Kfar Aza kibucban lakók lemészárlásának képeit.

Izrael megszervezi magát

Napokig harcoltak az izraeli kommandósok, míg az utolsó iszlamista terroristát is megölték, kiverték az országból. Csak ekkor kezdődött a holttestek felkutatása, ekkor állt össze a borzalmak fekete szombatjának története. Kínosan hosszan tart a holttestek azonosítása, mert egy-egy ember testrészei sok helyen szétszóródtak, fejeket, karokat vágtak le, gránátot dobtak élők és holtak közé, még a fákon is találnak különböző emberi testrészeket. Sok helyen felgyújtották a hullákat, utoljára a nácik tettek ilyet. Az eltűntek hozzátartozói fogkeféket adnak le a gyűjtőpontokon, a hullaházakban DNS-sel is folyik az azonosítás. Megkönnyebbülést jelent, amikor egy-egy családdal közlik, hogy megtalálták szeretteik földi maradványait. Thomas Hand örömében és fájdalmában is sírt, amikor közölték vele, hogy azonosították nyolcéves Emily lányának holttestét, aki átment a Beeri kibucba pizsamapartira egy barátnőjéhez péntek este.

A Gázába hurcoltak sorsa a legborzalmasabb. Róluk nincs hír, még a számuk sem ismert, de az onnan küldött videókon lányok megerőszakolása, gyerekek és férfiak kínzása látható. Mind látjuk, mind tudjuk már, hogy mi történt, az egész ország poszttraumás hatásoktól szenved.

A január óta a demokráciáért tüntető, mára az ország legnagyobb szervezetévé kovácsolódott Kaplan téri erők civil parancsnokságot alapítottak, önkéntesek hada nyújt védelmet a tehetetlen állam helyett: „Máris jövünk” névvel weboldalt (kvarbaim.co.il) indítottak, ahol jelezni lehet a terroristák esetleges újabb támadását, és a segítségkérésre már indulnak is a fegyveres önkéntesek…

Felszerelést, ételt gyűjtenek a hatalmasra duzzadt hadsereg katonáinak, gondoskodnak Gáza környékének túlélőiről és az onnan evakuált tömegekről, lelki segélyvonalat működ­tetnek, orvosok és bébiszitterek segítenek, a ­rászorulók szociális segélyt kapnak, a tartalékosokat ingyen szállítják katonai támaszpontokra, tényleg megtesznek mindent, amit az ­államnak kéne tennie, amire Benjamin Netanjahu sokéves munkával szétvert állami intézményei és inkompetens, csak a seggnyaláshoz értő tisztviselői képtelenek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.