Fleischer Ferenc

Így élünk most

Izrael a terrortámadás után

Külpol

Izraelt azért alapították a zsidók, hogy soha többé ne kelljen padlásra bújva rettegni pogromok idején, hogy soha többé ne ölhessenek meg valakit csak azért, mert zsidónak született. Október 7-ének reggele óta izraeliek millió érezzük úgy, hogy veszélybe került a személyes biztonságunk, nem védett meg minket az állam, nem jött kimenteni a hadsereg.

Azóta végtelenített horrorhíradók futnak a tévében, amelyek csak a kevésbé brutális képeket mutatják a Hamász internetre feltöltött videóiból, kikockázzák az arcokat és a durva részleteket, de a közösségi médiában mindenkihez eljut minden. Én mindent törlök azonnal, nem bírom nézni, már csak kedves videókat nézegetek, talán kimossák az agyamból a holokausztra emlékeztető szörnyűségeket, a ­Beeri kibucban vagy a Kfar Aza kibucban lakók lemészárlásának képeit.

Izrael megszervezi magát

Napokig harcoltak az izraeli kommandósok, míg az utolsó iszlamista terroristát is megölték, kiverték az országból. Csak ekkor kezdődött a holttestek felkutatása, ekkor állt össze a borzalmak fekete szombatjának története. Kínosan hosszan tart a holttestek azonosítása, mert egy-egy ember testrészei sok helyen szétszóródtak, fejeket, karokat vágtak le, gránátot dobtak élők és holtak közé, még a fákon is találnak különböző emberi testrészeket. Sok helyen felgyújtották a hullákat, utoljára a nácik tettek ilyet. Az eltűntek hozzátartozói fogkeféket adnak le a gyűjtőpontokon, a hullaházakban DNS-sel is folyik az azonosítás. Megkönnyebbülést jelent, amikor egy-egy családdal közlik, hogy megtalálták szeretteik földi maradványait. Thomas Hand örömében és fájdalmában is sírt, amikor közölték vele, hogy azonosították nyolcéves Emily lányának holttestét, aki átment a Beeri kibucba pizsamapartira egy barátnőjéhez péntek este.

A Gázába hurcoltak sorsa a legborzalmasabb. Róluk nincs hír, még a számuk sem ismert, de az onnan küldött videókon lányok megerőszakolása, gyerekek és férfiak kínzása látható. Mind látjuk, mind tudjuk már, hogy mi történt, az egész ország poszttraumás hatásoktól szenved.

A január óta a demokráciáért tüntető, mára az ország legnagyobb szervezetévé kovácsolódott Kaplan téri erők civil parancsnokságot alapítottak, önkéntesek hada nyújt védelmet a tehetetlen állam helyett: „Máris jövünk” névvel weboldalt (kvarbaim.co.il) indítottak, ahol jelezni lehet a terroristák esetleges újabb támadását, és a segítségkérésre már indulnak is a fegyveres önkéntesek…

Felszerelést, ételt gyűjtenek a hatalmasra duzzadt hadsereg katonáinak, gondoskodnak Gáza környékének túlélőiről és az onnan evakuált tömegekről, lelki segélyvonalat működ­tetnek, orvosok és bébiszitterek segítenek, a ­rászorulók szociális segélyt kapnak, a tartalékosokat ingyen szállítják katonai támaszpontokra, tényleg megtesznek mindent, amit az ­államnak kéne tennie, amire Benjamin Netanjahu sokéves munkával szétvert állami intézményei és inkompetens, csak a seggnyaláshoz értő tisztviselői képtelenek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.