Interjú

„Ez az önrombolás receptje”

Matti Steinberg izraeli történész, nemzetbiztonsági szakértő az izraeli–palesztin háború kilátásairól

Külpol

A több mint egy éve tartó háborúban mindkét fél súlyos áldozatokat hozott. Izrael mindeddig nem váltotta politikai, diplomáciai előnyökre vitathatatlan katonai fölényét, s nem látni a rendezés körvonalait. Közelebb került-e a békéhez Izrael a Hamász és a Hezbollah vezetőinek likvidálásával?

 

Magyar Narancs: Mit látunk világosabban az egy évvel ezelőtti helyzethez és az akkori beszélgetésünkhöz képest? (Lásd: Akkor győzhetünk, ha békét kötünk a mérsékeltekkel”, Magyar Narancs, 2023. november 9.)

Matti Steinberg: Már akkor is tudtuk, de azóta bebizonyosodott, hogy Izrael elég erős katonailag ahhoz, hogy elfoglalja Gázát. Bárkit tud likvidálni – de nem ez a kérdés. Hanem továbbra is a teljes palesztin ügy. Mit tegyünk velük? Kvázi a tulajdonosuk legyünk-e vagy sem? Izrael, ha elfoglalja az övezetet, akkor több mint 2 millió gázaiért veszi magára a felelősséget egy olyan hosszú háború után, amelyben 40–50 ezren meghaltak, sokan eltűntek, sokan megsebesültek, a halottak 70 százaléka gyerek és nő, amelyben fizikailag is lerombolták a területet, a házakat, és morálisan is lerombolták a lakosságot. Ma katasztrófa sújtotta területen élnek a gázaiak, akiknek a többsége fiatal: a 35 év alattiak aránya 70 százalék fölötti. Ez a fiatal népesség ebben a nemzedékben bizonyosan, de várhatóan nemzedékek során át bosszút akar majd állni, és megszállóként tekint Izraelre. Izrael közben a friss törvény szerint nem engedi az ENSZ segélyezését működtetni Gázában és Ciszjordániában – de ki jön helyettük? Ki lép az UNWRA helyébe? A Hamász, a Palesztin Hatóság? Izrael azt sem engedi, és így ennek az összes következményével saját magának kell szembenéznie.

MN: Izraelben, a Kneszetben nem értik ezt?

MS: Már nem tudom, mit értenek és mit nem. A képviselők többsége olyan kisbabára emlékeztet, aki még nem érti a tetteinek következményeit, csak az azonnali előnyökre gondol. Ez nem felelős, hanem infantilis viselkedés. Az azonnali siker nem mindig stratégiai siker. Gáza elfoglalása ma már gyakorlatilag tény, néhány buborékban még van ellenállás, de a megszállás de facto megtörtént. Ez demográfiai szempontból azt jelenti, hogy a zsidók kisebbséggé váltak Izrael földjén: ma 7,2 millió zsidó él itt, és az izraeli arabokkal együtt 7,3 millió palesztin. És ők a fiatalabbak, náluk nagyobb a természetes szaporulat. Ennek katonai, erkölcsi, kulturális következményei vannak. Az 1948-as – a területfelosztás terve alapján létrejött – Izrael, amelyet Ben Gurion létrehozott, ez az egész építmény össze fog omlani.

MN: Nem csak a demokrácia fog összeomlani? Diktatúrával fenn lehet tartani egy kisebbség uralmát.

MS: A zsidó identitás és a demokrácia fog összeomlani. Izrael valamiféle apartheid állammá fog válni. Másféle apartheid lesz ez, mint Afrikában, hisz más a demográfiai helyzet – de ez a fő kérdés, és ezért kérdeztem már a háború kezdetén azt, hogy mik a háború stratégiai céljai. Mindkét fél magas árat fizet, halottakban, gazdaságilag, de világos, hogy Izrael az erősebb, hiszen a Hamásznak nincsenek repülői és tankjai. El tudjuk foglalni Gázát. Az igazi kérdés az – és nem is csak a következő generációé, hanem már a mai napé –, hogy mi lesz mindennek a következménye? Az izraeli csapások palesztinok egész nemzedékeibe vésődtek bele. A gázaiak 80–90 százalékát valamilyen veszteség érte, halottaik és sebesültjeik vannak, el kellett hagyni az otthonukat, lerombolták házaikat. A ma harcoló, az október 7-t végrehajtó gázaiak a második intifáda idején születtek, azóta szocializálódtak, és ennek már látjuk a következményeit.

MN: Az izraeli oldalon is alapvetően megváltoztatta a közvéleményt az október 7-i mészárlás.

MS: Október 7. valóban drámai volt – de a következménye volt mindannak, amit megtettünk, és amit nem tettünk meg október 7-ig. Ha kizárjuk a politikai rendezés lehetőségét, és 10–15 évig milliárdokat adunk a Hamásznak, ha 2002-től nem vesszük figyelembe az arab békeindítványt, azt a „két nép, két állam” javaslatot, amelynek révén a telepesek többsége, több mint 70 százaléka Izraelben maradhatott volna, akkor elérkezik „a történelem bosszúja”. A büntetés az október 7-i robbanás lett. Október 7-e nemcsak erről a napról szól, hanem az előtte elvesztegetett évekről, évtizedekről.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.