Interjú

„Ez az önrombolás receptje”

Matti Steinberg izraeli történész, nemzetbiztonsági szakértő az izraeli–palesztin háború kilátásairól

Külpol

A több mint egy éve tartó háborúban mindkét fél súlyos áldozatokat hozott. Izrael mindeddig nem váltotta politikai, diplomáciai előnyökre vitathatatlan katonai fölényét, s nem látni a rendezés körvonalait. Közelebb került-e a békéhez Izrael a Hamász és a Hezbollah vezetőinek likvidálásával?

 

Magyar Narancs: Mit látunk világosabban az egy évvel ezelőtti helyzethez és az akkori beszélgetésünkhöz képest? (Lásd: Akkor győzhetünk, ha békét kötünk a mérsékeltekkel”, Magyar Narancs, 2023. november 9.)

Matti Steinberg: Már akkor is tudtuk, de azóta bebizonyosodott, hogy Izrael elég erős katonailag ahhoz, hogy elfoglalja Gázát. Bárkit tud likvidálni – de nem ez a kérdés. Hanem továbbra is a teljes palesztin ügy. Mit tegyünk velük? Kvázi a tulajdonosuk legyünk-e vagy sem? Izrael, ha elfoglalja az övezetet, akkor több mint 2 millió gázaiért veszi magára a felelősséget egy olyan hosszú háború után, amelyben 40–50 ezren meghaltak, sokan eltűntek, sokan megsebesültek, a halottak 70 százaléka gyerek és nő, amelyben fizikailag is lerombolták a területet, a házakat, és morálisan is lerombolták a lakosságot. Ma katasztrófa sújtotta területen élnek a gázaiak, akiknek a többsége fiatal: a 35 év alattiak aránya 70 százalék fölötti. Ez a fiatal népesség ebben a nemzedékben bizonyosan, de várhatóan nemzedékek során át bosszút akar majd állni, és megszállóként tekint Izraelre. Izrael közben a friss törvény szerint nem engedi az ENSZ segélyezését működtetni Gázában és Ciszjordániában – de ki jön helyettük? Ki lép az UNWRA helyébe? A Hamász, a Palesztin Hatóság? Izrael azt sem engedi, és így ennek az összes következményével saját magának kell szembenéznie.

MN: Izraelben, a Kneszetben nem értik ezt?

MS: Már nem tudom, mit értenek és mit nem. A képviselők többsége olyan kisbabára emlékeztet, aki még nem érti a tetteinek következményeit, csak az azonnali előnyökre gondol. Ez nem felelős, hanem infantilis viselkedés. Az azonnali siker nem mindig stratégiai siker. Gáza elfoglalása ma már gyakorlatilag tény, néhány buborékban még van ellenállás, de a megszállás de facto megtörtént. Ez demográfiai szempontból azt jelenti, hogy a zsidók kisebbséggé váltak Izrael földjén: ma 7,2 millió zsidó él itt, és az izraeli arabokkal együtt 7,3 millió palesztin. És ők a fiatalabbak, náluk nagyobb a természetes szaporulat. Ennek katonai, erkölcsi, kulturális következményei vannak. Az 1948-as – a területfelosztás terve alapján létrejött – Izrael, amelyet Ben Gurion létrehozott, ez az egész építmény össze fog omlani.

MN: Nem csak a demokrácia fog összeomlani? Diktatúrával fenn lehet tartani egy kisebbség uralmát.

MS: A zsidó identitás és a demokrácia fog összeomlani. Izrael valamiféle apartheid állammá fog válni. Másféle apartheid lesz ez, mint Afrikában, hisz más a demográfiai helyzet – de ez a fő kérdés, és ezért kérdeztem már a háború kezdetén azt, hogy mik a háború stratégiai céljai. Mindkét fél magas árat fizet, halottakban, gazdaságilag, de világos, hogy Izrael az erősebb, hiszen a Hamásznak nincsenek repülői és tankjai. El tudjuk foglalni Gázát. Az igazi kérdés az – és nem is csak a következő generációé, hanem már a mai napé –, hogy mi lesz mindennek a következménye? Az izraeli csapások palesztinok egész nemzedékeibe vésődtek bele. A gázaiak 80–90 százalékát valamilyen veszteség érte, halottaik és sebesültjeik vannak, el kellett hagyni az otthonukat, lerombolták házaikat. A ma harcoló, az október 7-t végrehajtó gázaiak a második intifáda idején születtek, azóta szocializálódtak, és ennek már látjuk a következményeit.

MN: Az izraeli oldalon is alapvetően megváltoztatta a közvéleményt az október 7-i mészárlás.

MS: Október 7. valóban drámai volt – de a következménye volt mindannak, amit megtettünk, és amit nem tettünk meg október 7-ig. Ha kizárjuk a politikai rendezés lehetőségét, és 10–15 évig milliárdokat adunk a Hamásznak, ha 2002-től nem vesszük figyelembe az arab békeindítványt, azt a „két nép, két állam” javaslatot, amelynek révén a telepesek többsége, több mint 70 százaléka Izraelben maradhatott volna, akkor elérkezik „a történelem bosszúja”. A büntetés az október 7-i robbanás lett. Október 7-e nemcsak erről a napról szól, hanem az előtte elvesztegetett évekről, évtizedekről.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.