Interjú

„Akkor győzhetünk, ha békét kötünk a mérsékeltekkel”

Matti Steinberg történész, nemzetbiztonsági szakértő Izrael és a palesztinok esélyeiről

Külpol

Hogyan rabolhatta el a Hamász az izraeli–palesztin konfliktus rendezésének esélyeit, és milyen szerepet játszott ebben ­Benjamin Netanjahu? Mit gondolhatnak a palesztinok a ­Hamászról, és maradt-e bármi esély a békére? A palesztin ­kérdés egyik legtekintélyesebb izraeli szakértőjét faggattuk.

Magyar Narancs: Mi vitte rá, hogy tudományos alapon foglalkozzon a palesztinokkal?

Matti Steinberg: A véletlen. A Közel-Kelet történelmét és az iszlámot, illetve arab nyelvet és irodalmat tanultam a Jeruzsálemi Héber Egyetemen. Muszlimok arabul írott iszlám­ellenes írásait elemeztem, istentagadók, szekulárisok, agnosztikusok műveit. Sokat foglalkoztam Szadik al-Azennel. Ő a Yale-en tanult, Kanttal is foglalkozott, és nem azt állította, amit Nietzsche, hogy Isten/Allah meghalt, hanem az elfogadott iszlám forrásokat értelmezte szkeptikusan, kérdéseket felvetve. Minden vallással meg lehet ezt tenni, ő az iszlámmal merte megtenni. Ezt a könyvét aztán Libanon kivételével az egész arab világban betiltották. A 70-es években még taníthatott filozófiát a Bejrúti Amerikai Egyetemen, de aztán halálos fatvát adtak ki ellene, előbb Damaszkuszba, majd Németországba menekült. A Prince­tonon egy majd’ 7 órás beszélgetést rögzítettem vele az iszlámmal szembeni kritikai gondolkodásról. Vele kezdtem a tudományos karrieremet, és most írom meg róla a már akkor eltervezett könyvet.

Izraelben az 1973-as jom kippuri háború után fordult a tudományos érdeklődés a palesztinok felé, akkor szólalt fel először Arafat az ENSZ-ben. A doktorátusom témavezetője, Jehosafat Harkabi vitt el ebbe az irányba. Ő az ötvenes években a katonai elhárítást vezette, majd kidolgozta a pa­lesztin–izraeli viszály stúdiumát, mint egyetemi tananyagot. Így lettem a palesztin kérdés szakértője. Sok empátiával, ha nem is mindig szimpátiával közeledtem a kérdés felé.

MN: A palesztinok szakértőjeként optimista vagy pesszimista október 7-e után?

MS: A történtek után butaság lenne optimistának lenni – de úgy gondolom, még mindig van lehetőség a viszály megoldására. Igaz, egyre kevesebb, de van remény a megegyezésre. Az utolsó húsz évben azért nem sikerült megbékélni, mert ez lemondást követelt volna, és a fő akadály, őszinte sajnálatomra, az izraeli kormányok álláspontja volt.

MN: Meddig kell visszamenni, ha meg akarjuk érteni a folyamatokat?

MS: Személyesen a 90-es évektől vettem részt a történésekben. Nagyra tartottam Jichak Rabint, mert őszinte ember volt, tudtad, hányadán állsz vele. Amikor egy politikus igent vagy nemet mond, ritkán lehetsz biztos abban, amit mond, mindig valamiféle köd lebeg a valódi gondolataik körül. De Rabinnál az igen és a nem is valódi volt. Baruch Goldstein 1994 márciusában, ramadánkor 29 muszlimot gyilkolt meg, miközben azok Hebronban a pátriárkák sírjának mecsetében imádkoztak. Akkor már a Sin Bet, a belbiztonsági szolgálat vezetőinek a tanácsadója voltam. A merénylet után Rabin a Balfour utcai kormányfői rezidenciára tanácskozásra hívott hírszerzőket és szakértőket, én palesztinszakértőként voltam jelen. Azt mondtam akkor, hogy ki kell használni az 1993-as oslói egyezményt, és még azelőtt, hogy Arafat megérkezik – mert csak néhány hónappal később jött meg Tuniszból –, végleges békeegyezményt kell kötni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.