Interjú

„Akkor győzhetünk, ha békét kötünk a mérsékeltekkel”

Matti Steinberg történész, nemzetbiztonsági szakértő Izrael és a palesztinok esélyeiről

Külpol

Hogyan rabolhatta el a Hamász az izraeli–palesztin konfliktus rendezésének esélyeit, és milyen szerepet játszott ebben ­Benjamin Netanjahu? Mit gondolhatnak a palesztinok a ­Hamászról, és maradt-e bármi esély a békére? A palesztin ­kérdés egyik legtekintélyesebb izraeli szakértőjét faggattuk.

Magyar Narancs: Mi vitte rá, hogy tudományos alapon foglalkozzon a palesztinokkal?

Matti Steinberg: A véletlen. A Közel-Kelet történelmét és az iszlámot, illetve arab nyelvet és irodalmat tanultam a Jeruzsálemi Héber Egyetemen. Muszlimok arabul írott iszlám­ellenes írásait elemeztem, istentagadók, szekulárisok, agnosztikusok műveit. Sokat foglalkoztam Szadik al-Azennel. Ő a Yale-en tanult, Kanttal is foglalkozott, és nem azt állította, amit Nietzsche, hogy Isten/Allah meghalt, hanem az elfogadott iszlám forrásokat értelmezte szkeptikusan, kérdéseket felvetve. Minden vallással meg lehet ezt tenni, ő az iszlámmal merte megtenni. Ezt a könyvét aztán Libanon kivételével az egész arab világban betiltották. A 70-es években még taníthatott filozófiát a Bejrúti Amerikai Egyetemen, de aztán halálos fatvát adtak ki ellene, előbb Damaszkuszba, majd Németországba menekült. A Prince­tonon egy majd’ 7 órás beszélgetést rögzítettem vele az iszlámmal szembeni kritikai gondolkodásról. Vele kezdtem a tudományos karrieremet, és most írom meg róla a már akkor eltervezett könyvet.

Izraelben az 1973-as jom kippuri háború után fordult a tudományos érdeklődés a palesztinok felé, akkor szólalt fel először Arafat az ENSZ-ben. A doktorátusom témavezetője, Jehosafat Harkabi vitt el ebbe az irányba. Ő az ötvenes években a katonai elhárítást vezette, majd kidolgozta a pa­lesztin–izraeli viszály stúdiumát, mint egyetemi tananyagot. Így lettem a palesztin kérdés szakértője. Sok empátiával, ha nem is mindig szimpátiával közeledtem a kérdés felé.

MN: A palesztinok szakértőjeként optimista vagy pesszimista október 7-e után?

MS: A történtek után butaság lenne optimistának lenni – de úgy gondolom, még mindig van lehetőség a viszály megoldására. Igaz, egyre kevesebb, de van remény a megegyezésre. Az utolsó húsz évben azért nem sikerült megbékélni, mert ez lemondást követelt volna, és a fő akadály, őszinte sajnálatomra, az izraeli kormányok álláspontja volt.

MN: Meddig kell visszamenni, ha meg akarjuk érteni a folyamatokat?

MS: Személyesen a 90-es évektől vettem részt a történésekben. Nagyra tartottam Jichak Rabint, mert őszinte ember volt, tudtad, hányadán állsz vele. Amikor egy politikus igent vagy nemet mond, ritkán lehetsz biztos abban, amit mond, mindig valamiféle köd lebeg a valódi gondolataik körül. De Rabinnál az igen és a nem is valódi volt. Baruch Goldstein 1994 márciusában, ramadánkor 29 muszlimot gyilkolt meg, miközben azok Hebronban a pátriárkák sírjának mecsetében imádkoztak. Akkor már a Sin Bet, a belbiztonsági szolgálat vezetőinek a tanácsadója voltam. A merénylet után Rabin a Balfour utcai kormányfői rezidenciára tanácskozásra hívott hírszerzőket és szakértőket, én palesztinszakértőként voltam jelen. Azt mondtam akkor, hogy ki kell használni az 1993-as oslói egyezményt, és még azelőtt, hogy Arafat megérkezik – mert csak néhány hónappal később jött meg Tuniszból –, végleges békeegyezményt kell kötni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.