Fleischer Ferenc

Hamarosan mindenki felocsúdik

Trump békéje Izraelben

Publicisztika

A gázai háború szinte ugyanolyan gyorsan és váratlanul ért véget két év után, mint ahogy azon a fekete szombaton, 2023. október 7-én, a Hamász terrortámadásával elkezdődött.

Néhány nappal ezelőtt, amikor az egyiptomiak, a katariak és a törökök közvetítésével megindultak a tárgyalások a Hamásszal, Izraelben a legtöbben csak legyintettek. Hiszen az elmúlt bő másfél évben legalább ötször volt már karnyújtásnyira a tűzszünet, vagy legalábbis annak egy újabb szakasza, amely ha nem is az összes túsz, de legalább egy részük kiszabadítását ígérte. Olyankor a szombat esténkénti tel-avivi tüntetéseken sokak szemében ismét megjelent a remény, és mintha nem csak megszokásból kiabálták volna azt, hogy „mindenkit, most”. Mintha egy kicsit el is hitték volna, hogy hamarosan át lehet ölelni a Gázából kimenekített testvéreinket. Aztán rendre jött a csalódás: az utolsó pillanatban egy újabb teljesíthetetlen feltétel, és ismét inkább elfordultunk, ha a hozzátartozók jelentek meg a tévékben, rádiók­ban. „Mit üzenne neki, talán éppen hallhatja az adást Gázában?” – kérdezték tőlük a katonai rádió riporterei. De mi értelme üzengetni, álmokat kergetni, ha egyszer soha nem történik végül semmi, és mind ott fognak elenyészni az alagutakban? Ám az anyák, az apák, a testvérek, a legjobb barátok soha nem adták fel. Hihetetlen kitartással szervezték a tüntetéseket, nyomtatták a matricákat, járták a világot, hátha külföldön sikerül rávenni a politikusokat valamiféle nyomásra, hogy hazajussanak a gyerekeik, testvéreik. És nekik lett igazuk.

Ködös elméletek

Az idei októberi tárgyalások mások lettek, mint a korábbiak, és ez elsősorban Donald Trump érdeme. A Nobel-békedíjra hajtó amerikai elnök már számos új határidőt és új lehetőséget adott Izrael vezetésének a háború folytatására – pontosabban arra, hogy Izrael beváltsa miniszterelnöke ígéretét, és teljes győzelmet arasson. Ám Trump egy adott pillanatban elvesztette a bizalmát és a türelmét Netanjahuval szemben. Rájött, hogy a megoldásra, a hatalmas, átütő sikerre január óta hiába vár. Fehér házi források szerint ez a pillanat a sikertelen katari likvidálási kísérlet volt. Ekkor döbbent rá Trump, hogy mindig lesznek újabb háborús célok, mindig lesz mire hivatkozni. És nincs értelme várni, mindenki jobban jár, ha itt és most megszületik a béke, vagy az ahhoz a Közel-Keleten legalább hasonlító tűzszünet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.