Néhány nappal ezelőtt, amikor az egyiptomiak, a katariak és a törökök közvetítésével megindultak a tárgyalások a Hamásszal, Izraelben a legtöbben csak legyintettek. Hiszen az elmúlt bő másfél évben legalább ötször volt már karnyújtásnyira a tűzszünet, vagy legalábbis annak egy újabb szakasza, amely ha nem is az összes túsz, de legalább egy részük kiszabadítását ígérte. Olyankor a szombat esténkénti tel-avivi tüntetéseken sokak szemében ismét megjelent a remény, és mintha nem csak megszokásból kiabálták volna azt, hogy „mindenkit, most”. Mintha egy kicsit el is hitték volna, hogy hamarosan át lehet ölelni a Gázából kimenekített testvéreinket. Aztán rendre jött a csalódás: az utolsó pillanatban egy újabb teljesíthetetlen feltétel, és ismét inkább elfordultunk, ha a hozzátartozók jelentek meg a tévékben, rádiókban. „Mit üzenne neki, talán éppen hallhatja az adást Gázában?” – kérdezték tőlük a katonai rádió riporterei. De mi értelme üzengetni, álmokat kergetni, ha egyszer soha nem történik végül semmi, és mind ott fognak elenyészni az alagutakban? Ám az anyák, az apák, a testvérek, a legjobb barátok soha nem adták fel. Hihetetlen kitartással szervezték a tüntetéseket, nyomtatták a matricákat, járták a világot, hátha külföldön sikerül rávenni a politikusokat valamiféle nyomásra, hogy hazajussanak a gyerekeik, testvéreik. És nekik lett igazuk.
Ködös elméletek
Az idei októberi tárgyalások mások lettek, mint a korábbiak, és ez elsősorban Donald Trump érdeme. A Nobel-békedíjra hajtó amerikai elnök már számos új határidőt és új lehetőséget adott Izrael vezetésének a háború folytatására – pontosabban arra, hogy Izrael beváltsa miniszterelnöke ígéretét, és teljes győzelmet arasson. Ám Trump egy adott pillanatban elvesztette a bizalmát és a türelmét Netanjahuval szemben. Rájött, hogy a megoldásra, a hatalmas, átütő sikerre január óta hiába vár. Fehér házi források szerint ez a pillanat a sikertelen katari likvidálási kísérlet volt. Ekkor döbbent rá Trump, hogy mindig lesznek újabb háborús célok, mindig lesz mire hivatkozni. És nincs értelme várni, mindenki jobban jár, ha itt és most megszületik a béke, vagy az ahhoz a Közel-Keleten legalább hasonlító tűzszünet.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
