Fleischer Ferenc

Netanjahu háborúja

Mi vár Izraelre Irán megtámadása után?

Publicisztika

Izrael, vagy inkább az országot önmagával azonosító Benjamin Netanjahu miniszterelnök háborút indított Iránnal. Az akció deklarált célja az Izraelt létében fenyegető iráni atomprojekt felszámolása.

De vajon valóban fel lehet-e számolni az iráni atomprojektet az Izrael birtokában lévő katonai eszközökkel? Ezt az izraeli sajtóban megszólaló szakértők egyértelműen cáfolják. Az izraeli hadsereg, az IDF fegyverarzenáljával nem képes behatolni Fordo föld alatti nukleáris létesítményébe, ehhez amerikai részvételre lenne szükség. Noha Trump zöld utat adott Jeruzsálemnek az akcióhoz, eddig csak a lakosság védelmét szolgáló katonai műveletekben segített, és egyelőre nem világos, hogy sikerül-e rávenni az amerikai vezetést a támadó lépések támogatására. Pedig Amerika tevőleges részvétele nélkül legfeljebb pár hónapra sikerülhet visszavetni az atombomba előállítását. Netanjahu ismét félretette a korábbi, az október 7-i terrortámadás előtti óvatosságát, és kockáztatott.

Az is Irán nukleáris terveinek a végét jelenthetné, ha az iráni ellenzéknek sikerül magához ragadnia a hatalmat az izraeli támadás nyomán – ahogy az Szíriában történt a Hezbollahot ért súlyos katonai csapás után. Ez nagy siker lenne Izraelnek, és talán ez is a háború valódi, titkos célja – de sajnos ennek esélye csekély. Nincs rá garancia, hogy oly sok durván megtorolt, hiábavaló harc és kudarc után éppen most sikerülne az ellenzéknek elűzni az ajatollahok népnyúzó, gyilkos diktatúráját. Erre az elképzelésre építeni katonai támadást pedig nagyon kockázatos.

A harci kürtök és a világmegváltó szándékok eufóriája mellett azon is érdemes elgondolkozni, vajon fel kell-e számolni egyáltalán az iráni atomprojektet, illetve vajon éppen Izraelnek kell-e ezt megtennie? Vagy Jeruzsálemet már most is megvédik az évtizedek alatt megteremtett elrettentő eszközök, amelyek biztosítják, hogy Irán, illetve a magukat az országgal azonosító teokratikus önkényuralmi vezetők ne „törölhessék el a Föld színéről” a zsidó államot? Az IDF ugyanis nem véletlenül vásárolt méregdrága tengeralattjárókat Németországtól. Ma már nyolc-kilenc ilyen harceszköz járhatja titokban a tengereket és az óceánokat; s bár Izrael hivatalosan sohasem ismerte el, hogy rendelkezik nukleáris fegyverekkel, szakértők egyetértenek abban, hogy ezek a tengeralattjárók atomtöltetű rakétákat is szállíthatnak az esetleges második csapásmérés céljából. Izrael azt hangoztatja, hogy elsőként soha nem vetne be atomot, de ha Teherán nukleáris támadást intézne Izrael ellen, akkor semmi kétség: e ki tudja, éppen merre járó hajókról megindulnának a válaszcsapások a nagyobb iráni városok ellen. Ezt még az ajatollahok sem mernék magukra vállalni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.