Fleischer Ferenc

Az Iráni Iszlám Köztársasággal szembeni izraeli fellépés mögött széles konszenzus áll az országban – de vajon meddig? Elemzés Izraelből.

Trump egy adott pillanatban elvesztette a bizalmát és a türelmét Netanjahuval szemben, rájött, hogy a megoldásra, a hatalmas, átütő sikerre január óta hiába vár. Izraelben egyelőre hatalmas az eufória, de valódi megoldások keresése nélkül semmi sem lesz rendben.

Az egyik végponton az egy-két hetes, többé-kevésbé sikeres légi hadjárat áll, amely ha nem is képes megakadályozni az iráni atomfegyver létrehozását, legalább a lehető leghosszabb időre visszaveti azt. A másik kimenet az elhúzódó háborúskodás, amelyben az izraeli mindennapok részévé válnak az éjszakai légicsapások.

A szakember arról is beszél interjúnkban, hogy ha a túszok nem jönnek vissza alkuval, annak szörnyű belső stratégiai következményei lesznek Izraelre, ez jelentősen csökkentené Izrael erejét, belső kohézióját.

Ahogy a Hamász távozása és a túszok visszaadása azonnal véget vethetne a háborúnak, úgy Netanjahu távozása is véget vethetne a 2019 óta tartó politikai válságnak, s megnyithatná az utat a palesztin békefolyamat újraindítása felé.

Benjamin Netanjahu maga is építette a Hamászt, amivel megtorpedózta a béke esélyét - mondja interjúnkban a palesztin ­kérdés egyik legtekintélyesebb szakértője.

Hogyan rabolhatta el a Hamász az izraeli–palesztin konfliktus rendezésének esélyeit, és milyen szerepet játszott ebben Benjamin Netanjahu? Maradt-e bármi esély a békére? Matti Steinberget, a palesztin kérdés egyik legtekintélyesebb izraeli szakértőjét kérdeztük.

Benjamin Netanjahu kudarca és felelőssége napnál világosabb, egyre többen követelik a lemondását, csak abban nincs konszenzus, hogy azonnal kéne távoznia, vagy csak a háború után.

A politikai terrortól sem riad vissza a 12 éve kormányzó miniszterelnök. Közben tömegek készülnek leváltásának ünneplésére.

Hiába az ellene folytatott korrupciós nyomozás, a vádemelés és a kényszerű visszavonulás veszélye, sokan úgy vélik, nincs számba vehető utódja az ország élén. Már csak azért sem, mert minden lehetséges kihívóját kiszorította a pártjából, illetve a kormányzásból. De vajon mit tudhat az Izraelben csak Bibinek nevezett politikus, ha az ország legsúlyosabb problémáját máig sem sikerült megoldania?

Izraelben még jól emlékeznek rá, amikor 1997-ben egy Benjámin Netanjahuval szembeni vesztes választási kampány után Peresz dühösen felkiáltott a Munkapárt aktivistáinak nagygyűlésén: én vagyok a lúzer? Mire a tömeg egyhangúan és látható élvezettel rávágta: igen!