Greff András

Áll a viharban maga a magyar - cikázott nyári villámként agyunkban a citátum szombat délután, ám a Hives kora esti fellépésének kezdetekor a napi zápornak már csak a mementóját, a pódiumot diszkrét távolságból körbeölelő sártengert találtuk ott a Nagyszínpadnál.

Ennek is össze kellett jönnie egyszer: augusztus 11-én, szombaton a Szigeten az indusztriális rock történetének legnépszerűbb zenekara, az amerikai Nine Inch Nails zárja a Nagyszínpad programját. Alant pályakép és némi esélylatolgatás következik.

A borzalmasan hangzó zene az egyetlen, amit érdemes játszani - véli Matt Korvette, kis zajzenei szemlénk egyik főszereplője, a Pissed Jeans frontembere. Oldalunk további játékosai sem gondolkodhatnak erről különösebben másként.

Az úgynevezett nyári rocklemez lendületes, rövid és mérsékelten gondterhelt számokból épül fel. Az alábbi négy album ilyen - stilárisan, no meg a minőség terén persze mutatkoznak eltérések.

David Eugene Edwardsszal mázlink van: az amerikai alternatív country legjelentősebb alakja aktuális zenekarával rendre vissza-visszajár hozzánk. Kimagasló tavalyi lemezének (Mosaic) turnéja egy éven belül másodszor érintette hazánkat, a Woven Hand jelenlegi és a 16 Horsepower egykori frontemberével a június 3-i koncert előtt beszélgettünk.

Azok az amerikai zenekarok, amelyek a 90-es években a noise-rock durvább verzióját játszották, az ezredforduló magasságában szinte mind beadták a kulcsot. A New York-i Unsane pár éve visszatért - néhány hete megjelent hatodik lemeze, a Visqueen minőségével a hőskort idézi, minden okunk megvolt hát, hogy a gitáros-énekes Chris Spencert kifaggassuk kicsit telefonon.

Nem is emlékszünk rá, volt-e már ilyen: egy fiatal magyar rockzenekar másfél hónapig turnézott Amerikában. Élményeiről a The Moog háromötöde (a dobos, a bőgős és az énekes) számolt be a Narancsnak.

A nem csupán hátulgombolósok és még a nyugellátás idején is kamaszlelkületű példányok szórakoztatását megcélzó amerikai képregények magyarországi története kimondottan szomorú história. Nem is történet ez igazán: mindaz, amiről a rendszerváltástól egészen az igen közeli múltig beszámolhatnánk, valójában nem több néhány villanásnál a víz felett.

Mihez kezdenek egy zsáner jeles képviselői az általuk is reprezentált műfaj általános kifulladása után? A stoner rock élharcosai leginkább a megszüntetve megőrzés gyakorlatával bíbelődnek.

Az undergroundban egy ideje már realitás, ami korábban csak ábránd volt: valós esély van rá, hogy egy magyar gitárzenekar hatékony külhoni kiadóhoz szerződjön, és így beinjektálja magát a nemzetközi zenei véráramba.