Greff András

Idén januári kilépéséig a Magyar Nemzeti Filmalap egyik legfontosabb tagja volt. Ő írta a most mozikba kerülő Veszetteket, amelyben fiatal kopaszok erőszakkal tesznek rendet vidéken. Erről és a filmalapos tapasztalatairól kérdeztük.

Talán nem meglepő éppen attól a zenekartól, amelyik a legsikeresebben tudja becsatornázni a dalaiba az emberek kinevelhetetlen vérszomját, mindenesetre a Slayer rendre ráérez azokra a pillanatokra, amikor a háborús káosz örvényei megérintik a nyugati világot.

Adjuk meg Pizzolattónak, ami jár neki:

Ahogy a gyerekkönyvek felnőtt kritikusait, úgy a Sziget pop- és rockzenei kínálatát böngészve minket is okkal nyomaszthat a tény, hogy olyasmiről kell beszélnünk, amely immár deklaráltan nem nekünk szól.

Miért nem keresnek a Filmalap helyett más utakat is a filmesek? Mi szól a YouTube ellen? Kizárt, hogy valaki a saját pénzéből filmezzen? Fiatal rendezőktől próbáltunk kínzó kérdéseinkre válaszokat kapni.

76 éves korában elhunyt Wes Craven, az amerikai horrorfilm mestere, A Rémálom az Elm utcában és a Sikoly-filmek rendezője. Szerettük, utolsó filmje bemutatójakor portrécikket írtunk róla – most ezzel emlékezünk rá.

Számos, halállal végződő incidens után, egyetlen év alatt jelentősen megkopott Amerikában a fekete állampolgárok bizalma a rendőrségben. Bőrszín szerint kiszabott, önkényes bírságok, elzárások és zabolátlan hatósági erőszak – a helyzet ismerős mintákat mutat.

Az elmúlt ötven évben élő és alkotó zseniális gitárosok nevével talán az egész lapszámot meg tudnánk tölteni, máris bonyolultabb azonban a helyzet, ha azokat keressük, akik Hendrix után is forradalmi újításokra voltak képesek a hangszerrel.

Első nagyjátékfilmjével Nemes Jeles László nem csupán a cannes-i zsűrit győzte meg (amely a fesztivál második legfontosabb díját adta neki), hanem a kritikusokat is – szinte kivétel nélkül.

A hiphopról disszertációkat írnak, a metál pezseg a klubokban, az elektronika pedig már mindenütt a csúcson – csak a puritán rockzenéről hallani manapság fájóan keveset.