Lemez

Néhány balhorog

Refused: Freedom

  • Greff András
  • 2015. augusztus 16.

Zene

Dennis Lyxzén (szül.: 1972, Svédország), az ember, akinek zenés önvallomása szerint a kapitalizmus rabolta el a szüzességét, kétségkívül a jóléti kommunisták nevetséges ellentmondásosságának élő kabalafigurája, de a forradalmat legalább óriási mulatságként képzeli el. Eksztatikus, táncos eseményként, amelyen fülsiketítően harsognak a széttorzított gitárok, miközben egy ember mikrofonnal a kezében ordít, míg csak el nem ájul. Nagyjából ennyi volt a 90-es években a Refused programja, a zenekaré, amely az amerikai post-hardcore örökségét szívtelen nagytőkésként kizsákmányolva játszott drum and bassbe és dzsesszbe forduló, szertelen, inspiratív rockzenét a már a címében is (Ornette Colemant) fricskázó utolsó lemezén, a The Shape of Punk to Come-on, amely a 90-es évek végén hirtelen az egyik leghivatkozottabb albummá vált – ám ekkorra a Refused már nem létezett.

Voltaképp törvényszerű hát, hogy egy idő után újra összeállt a 90-es évek nagy összegző listáiról immár lehagyhatatlan társaság, ezzel együtt erre az új lemezre így is éppen 17 évet kellett várni, ami, hogy mást ne mondjunk, nagy idő. Ehhez képest a Freedom éppen úgy szól, mintha csak a Shape után két-három évvel adták volna ki. A lemez első, erősebbik felén a Refused saját stílusának tömörebb, funkosabb, befogadhatóbb, vagyis kevésbé karcos, de azért így is kellően energikus verzióját vezeti elő: nagyjából egy fehér James Brownt hallunk egy olyan punkzenekar élén, amely nagyon szereti a popzenét, és nem riad vissza az itt-ott nevetségesen túlzó, ezzel együtt felettébb szórakoztató gesztusoktól sem (mint amilyen a Francafrique-ben a gyerekkórus, amely A sötétség mélyén című Conrad-klasszikusból kajabálja a „vademberekre” vonatkozó ajánlást, miszerint Irtsátok ki valamennyit!). A második félidőben aztán csökken valamennyit a hőfok: itt már inkább Lyxzén későbbi zenekara, az (International) Noise Conspiracy garázsrockos, retrósabb megszólalása köszön vissza, és a számok sem olyan jók, mint az elején, de azért nincs mit szégyellniük ezeken sem. Így lényegében csak egyetlen ponton érzékelhető számottevő változás: míg a 90-es évek végén a Refused jó és fontos zenekar volt, addig ma már egészen biztosan nem fontos.

Epitaph, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.