Lemez

Néhány balhorog

Refused: Freedom

  • Greff András
  • 2015. augusztus 16.

Zene

Dennis Lyxzén (szül.: 1972, Svédország), az ember, akinek zenés önvallomása szerint a kapitalizmus rabolta el a szüzességét, kétségkívül a jóléti kommunisták nevetséges ellentmondásosságának élő kabalafigurája, de a forradalmat legalább óriási mulatságként képzeli el. Eksztatikus, táncos eseményként, amelyen fülsiketítően harsognak a széttorzított gitárok, miközben egy ember mikrofonnal a kezében ordít, míg csak el nem ájul. Nagyjából ennyi volt a 90-es években a Refused programja, a zenekaré, amely az amerikai post-hardcore örökségét szívtelen nagytőkésként kizsákmányolva játszott drum and bassbe és dzsesszbe forduló, szertelen, inspiratív rockzenét a már a címében is (Ornette Colemant) fricskázó utolsó lemezén, a The Shape of Punk to Come-on, amely a 90-es évek végén hirtelen az egyik leghivatkozottabb albummá vált – ám ekkorra a Refused már nem létezett.

Voltaképp törvényszerű hát, hogy egy idő után újra összeállt a 90-es évek nagy összegző listáiról immár lehagyhatatlan társaság, ezzel együtt erre az új lemezre így is éppen 17 évet kellett várni, ami, hogy mást ne mondjunk, nagy idő. Ehhez képest a Freedom éppen úgy szól, mintha csak a Shape után két-három évvel adták volna ki. A lemez első, erősebbik felén a Refused saját stílusának tömörebb, funkosabb, befogadhatóbb, vagyis kevésbé karcos, de azért így is kellően energikus verzióját vezeti elő: nagyjából egy fehér James Brownt hallunk egy olyan punkzenekar élén, amely nagyon szereti a popzenét, és nem riad vissza az itt-ott nevetségesen túlzó, ezzel együtt felettébb szórakoztató gesztusoktól sem (mint amilyen a Francafrique-ben a gyerekkórus, amely A sötétség mélyén című Conrad-klasszikusból kajabálja a „vademberekre” vonatkozó ajánlást, miszerint Irtsátok ki valamennyit!). A második félidőben aztán csökken valamennyit a hőfok: itt már inkább Lyxzén későbbi zenekara, az (International) Noise Conspiracy garázsrockos, retrósabb megszólalása köszön vissza, és a számok sem olyan jók, mint az elején, de azért nincs mit szégyellniük ezeken sem. Így lényegében csak egyetlen ponton érzékelhető számottevő változás: míg a 90-es évek végén a Refused jó és fontos zenekar volt, addig ma már egészen biztosan nem fontos.

Epitaph, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.