Lemez

Véres aratás

Slayer: Repentless

  • Greff András
  • 2015. október 17.

Zene

Talán nem meglepő éppen attól a zenekartól, amelyik a legsikeresebben tudja becsatornázni a dalaiba az emberek kinevelhetetlen vérszomját, mindenesetre a Slayer rendre ráérez azokra a pillanatokra, amikor a háborús káosz örvényei megérintik a nyugati világot.

1990-ben a Seasons in the Abyss az Öböl-háború hajnalán jelent meg, élén azzal a War Ensemble című számmal, amely minden hasonló próbálkozásnál eredményesebben szólítja meg a mindannyiunkban ott lakozó Generalfeldmarschallt, és amelyet aztán az amerikai katonák feltüzelésére használtak Irakban. A Slayer nyolcadik albuma, a God Hates Us All pontosan 2001. szeptember 11-én került a boltokba, és most megérkezett a tizenegyedik a sorban, a Repentless, éppen akkor, amikor ránk köszöntött az erőszak, a türelmetlenség és részvétlenség szeptembere.

Nyilván az sem teljesen véletlen, hogy a Slayer ezeken a korszellemet telibe trafáló lemezein újra és újra nagyszerűen teljesít. A lassan 35 éve dolgozó zenekar egyébiránt még sosem adott ki rossz lemezt, de a három főmű (Reign in Blood, South of Heaven, Seasons…) után azért eléggé változékony súlyú albumokat vajúdott világra. A Repentless sem hibátlan: nehéz volna azt állítani, hogy nem érződik rajta a Slayer legmuzikálisabb alapító tagjának, a májelégtelenségben elhunyt Jeff Hannemannek a hiánya, aki az okosan felépített struktúrák és a diabolikus atmoszférateremtés mestere volt. Nélküle a komótosabb darálások nem igazán mérgezőek, ami viszont a többit illeti, a kizárólagos dalszerzővé előlépett Kerry King hanyagabb szerkezetei képesek némi pluszt hozzáadni a számokhoz. A Repentless ugyanis a legjobb pillanataiban (amilyen a lemez letaglózó nyitánya, vagy, mondjuk, a Chasing Death) kifejezetten vad tud lenni, az offenzív élt pedig csak tovább köszörüli a nyersebb megközelítés. De az összhatást olyan részszépségek is fokozzák, mint az Exodusból kölcsönvett Gary Holt ihletetten destruktív szólói vagy a hosszabb kihagyás után visszatérő Paul Bostaph dobművészete, aki jól hallhatóan nem a Black Sabbathot, hanem inkább a stratégiai nehézbombázókat állította maga elé példaképül. Így lesz a Repentless igazán ronda és brutális: a rozsdás kések, a bombák és szögesdrótok antihimnusza.

Nuclear Blast, 2015

Neked ajánljuk

Gázlángolj még, baby!

Az inspiráció nagyjából úgy viszonyul a másoláshoz, ahogy a szeretet a kihasználáshoz. Erről tanúskodik Olivia Wilde új thrillere, tartalmilag és formailag egyaránt.

Egy fiktív háború leletei

A fiatal szobrászművész kiállításán fél tucat munka látható, amelyek több szállal kapcsolódnak korábbi alkotásaihoz. Saját bevallása szerint munkamódszerének sarokpontja, hogy a kész mű kétértelmű és nyitott, humoros és egyben ironikus is legyen, valamint reflektáljon társadalmi kérdésekre is. 

Béketurné

„A lehető leghatározottabban szólalunk fel az ártatlan polgári lakosság ellen elkövetett háborús bűnök kivizsgálása érdekében. Egyetlen elkövetett bűncselekmény sem maradhat büntetlenül” – mondta Novák Katalin New Yorkban, az ENSZ-közgyűlésen, hozzátéve, hogy jelenleg Magyarország történetének legnagyobb humanitárius akciója zajlik.

A paraván

A Parlament őszi ülésszakát megnyitó beszédében Orbán Viktor súlyosbodó gazdasági bajaink, mindenekelőtt az infláció okaként az Oroszország ellen bevezetett globális gazdasági büntetőintézkedéseket nevezte meg.

A legszélről legeltek

  • Vásárhelyi Júlia

Olaszországban és Európában is történelmi fordulatot hozott a múlt vasárnapi választás: a II. világháború óta első alkalommal egy posztfasiszta párt, az Olaszország Fivérei veszi a kezébe a kormányrudat szélsőjobboldali-jobboldali koalíciós partnereivel. Nagy valószínűséggel a párt vezetője, Giorgia Meloni lesz az ország első női miniszterelnöke.