Koncert

Lucifer fiai

A Ghost Budapesten

  • Greff András
  • 2015. december 26.

Zene

Soha ne becsüljük alá a divathullámok erejét! – talán ez lehetett a svéd zenekar első magyar fellépésének legfőbb tanulsága. A Ghost öt évvel ezelőtt, a felbukkanása idején pillanatok alatt az egyik legforróbb névvé vált az undergroundban, azóta pedig egyrészt szintet léptek (most úgy félúton járhatnak azon az ösvényen, amely a nagy fesztiválok főzenekari pozíciójához vezet), másrészt az okkult rock erős áramlata is folyamatosan előrébb tolja őket. Így aztán Budapesten is megtörténhetett, hogy erre az alapvetően még mindig klubzenekarra az arénabulik olcsóbb székeit közelítő, fájdalmas jegyárakkal együtt is vevő volt több száz, meglehetősen fiatal ghostista.

Az életkort azért érdemes aláhúzni, mert jól jelzi, hogy mekkora átalakuláson is mentek át a maszkos svédek az elmúlt évek során. Az első lemezén a Ghost még egyértelműen a régi vágású (mondjuk ki: öregecske) metálosok szívéhez beszélt, azokéhoz, akiknek jelentett valamit a Mercyful Fate vagy a Blue Öyster Cult sűrű atmoszférájú, horrorfilmes (illetve horrorfilmzenés) áthallásokkal teliszórt, akkoriban a színpadokról már szinte teljesen kikopott ősrockja, illetve -metálja. A vasárnap este a Barba Negra szép nagy színpadára felmasírozó zenekar viszont már nem ebben utazik, amit jól jelzett, hogy épphogy csak érintették az Opus Eponymus dalait – ami nem feltétlenül helyeselhető húzás, figyelembe véve, hogy a mai napig azon a lemezen vannak a legjobb témáik. A mai Ghost már inkább olyan, mintha a 91-es (közérthető, egyszerű, hatásos) Metallica ütközne össze egy vámpíros Anne Rice-film borongós betétzenéjével: nagy terekre tervezett, élőben is kifejezetten működőképes, hangulatos keverék, csak épp már nem az a fejeket leszaggató fajta.

De a változásnak vannak egy­értelműen pozitív hozadékai is. Amíg a korai felvételeken a Ghost statikus koncertzenekarnak tűnt, amely túlságosan sokat bíz a fantasztikus jelmezek erejére, addig Budapesten egy olyan zenekar vette birtokba az emelvényekkel gondosan tagolt színpadot, amelynek már nemcsak a frontembere, hanem az összes többi tagja is mindent megtanult arról, hogy miként kell egy hangsúlyosan teátrális zenekarnak léteznie a színpadon. Ezzel pedig el is érik élőben a következő fokozatot abban a játékban, amelynek a szabályait Alice Cooper, King Diamond vagy a Marilyn Manson koncertjei alakították az elmúlt 30-40 évben. Az ördögmaszkos gitárosok például nemcsak nagymesteri pontossággal játszottak, hanem a luciferi (felteszem, egy svéd színházi szakembertől elsajátított), határtalan szabadságot és korlátlan gúnyt egyszerre kifejező kéz- és fejmozdulatokat is stílusosan használták, és ennek azért volt extra ereje. A műsor második felében pedig a Papa Emeritus III névre hallgató énekes is nagyot alakított, amikor klerikális maskarájától megszabadulva dekadens, föld alól előásott, monarchiabéli főherceget kezdett alakítani – a diszkréten diabolikus felforgató tevékenykedés helyett immár végleg a szelíden bizarr tömegszórakoztatásra voksolva.

Barba Negra, november 22.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.