Koncert

Vöröshasú unkák kórusa

Thurston Moore Budapesten

  • Greff András
  • 2015. július 18.

Zene

Az elmúlt ötven évben élő és alkotó zseniális gitárosok nevével talán az egész lapszámot meg tudnánk tölteni, máris bonyolultabb azonban a helyzet, ha azokat keressük, akik Hendrix után is forradalmi újításokra voltak képesek a hangszerrel.

Két zenész van csupán, aki heves viták nélkül szóba hozható: Thurston Moore és Eddie Van Halen. A radikálisan újító szellemet leszámítva keresve sem találhatnánk jobban különböző zenészeket, hiszen míg utóbbi a barokk virtuozitását, addig előbbi a kubista de- és rekonstrukciót valósította meg a gitárzenében. Thurston Moore az ortopéd hangolások, a disszonancia, a káoszból kihalászott csodálatos melódiák és a csavarhúzóval megkínzott szörfgitárok azóta sem meghaladott mestereként emelkedett ki a durva kísérletezések legfőbb otthonául szolgáló New York-i szcénából a 80-as évek elején. És ha kereskedelmileg nem is, zenekara, a Sonic Youth minden más értelemben a legnagyobb amerikai alternatív rockzenekarrá vált, amely megírta az évtized legjobb rocklemezét, a Daydream Nationt. Más kérdés, hogy a rá következő évek során a Sonic Youth elég sokat feladott a korábbi vadságból, de a zenekar tradicionálisabb oldalát megmutató lemezek is szinte kivétel nélkül minőségi munkák voltak egészen a Moore és Kim Gordon válása miatt elkerülhetetlenné váló feloszlásig.

Az időközben Londonban letelepedő Moore azóta két ösvényen mozog tovább: egyrészt radikális zajlemezeket készít a világ minden tájáról összefogdosott dzsessz- és noise-zenészekkel, másrészt pedig finom, melankolikus indie-rock anyagokat gyárt. Budapesten (ahol a Sonic Youth legendás szigetes koncertje után másodszor járt) ezt a finomabb arcát mutatta fel most a hajón, ahol telt ház fogadta a Steve Shelley (Sonic Youth), Debbie Googe (My Bloody Valentine) és James Sedwards (Nought) társaságában a színpadra baktató gitáros-énekest.

Thurston itt bemutatott új lemeze, a The Best Day nagyjából a Sonic Youth utolsó két albumának hangzását folytatja: a kicsit egyforma dalok finom, törékeny gitárlegyezésekből terebélyesedtek széles, itt-ott villámokkal megszórt, diszkréten disszonáns hangfelhőkké, amelyek az alternatív all star zenekar kezében sokkal hatásosabbak voltak élőben, mint a lemezverziókban. A most, 56 éves korára végre legalább 35-nek kinéző főhős amúgy három, kizárólag nekünk szóló produkcióval is megdobogtatta a magyar rajongók szívét. Egyrészt a szemét jobboldali kormány verbális ekézésével; másrészt beszámolójával a koncert előtt vásárolt magyar bakelitlemezeiről, amelyek közül a Magyarország állathangjait (amelyről a cikk poétikus címét loptuk) alaposan be is mutatta; végül pedig azzal az egyszerre végtelenül mulatságos és nagyon ijesztő ténnyel, hogy pár méter távolságból egy az egyben úgy nézett ki, mintha a gitárzseniként újjászületett Fodor Gábort látnánk.

A38 hajó, június 3.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.