Koncert

Vöröshasú unkák kórusa

Thurston Moore Budapesten

  • Greff András
  • 2015. július 18.

Zene

Az elmúlt ötven évben élő és alkotó zseniális gitárosok nevével talán az egész lapszámot meg tudnánk tölteni, máris bonyolultabb azonban a helyzet, ha azokat keressük, akik Hendrix után is forradalmi újításokra voltak képesek a hangszerrel.

Két zenész van csupán, aki heves viták nélkül szóba hozható: Thurston Moore és Eddie Van Halen. A radikálisan újító szellemet leszámítva keresve sem találhatnánk jobban különböző zenészeket, hiszen míg utóbbi a barokk virtuozitását, addig előbbi a kubista de- és rekonstrukciót valósította meg a gitárzenében. Thurston Moore az ortopéd hangolások, a disszonancia, a káoszból kihalászott csodálatos melódiák és a csavarhúzóval megkínzott szörfgitárok azóta sem meghaladott mestereként emelkedett ki a durva kísérletezések legfőbb otthonául szolgáló New York-i szcénából a 80-as évek elején. És ha kereskedelmileg nem is, zenekara, a Sonic Youth minden más értelemben a legnagyobb amerikai alternatív rockzenekarrá vált, amely megírta az évtized legjobb rocklemezét, a Daydream Nationt. Más kérdés, hogy a rá következő évek során a Sonic Youth elég sokat feladott a korábbi vadságból, de a zenekar tradicionálisabb oldalát megmutató lemezek is szinte kivétel nélkül minőségi munkák voltak egészen a Moore és Kim Gordon válása miatt elkerülhetetlenné váló feloszlásig.

Az időközben Londonban letelepedő Moore azóta két ösvényen mozog tovább: egyrészt radikális zajlemezeket készít a világ minden tájáról összefogdosott dzsessz- és noise-zenészekkel, másrészt pedig finom, melankolikus indie-rock anyagokat gyárt. Budapesten (ahol a Sonic Youth legendás szigetes koncertje után másodszor járt) ezt a finomabb arcát mutatta fel most a hajón, ahol telt ház fogadta a Steve Shelley (Sonic Youth), Debbie Googe (My Bloody Valentine) és James Sedwards (Nought) társaságában a színpadra baktató gitáros-énekest.

Thurston itt bemutatott új lemeze, a The Best Day nagyjából a Sonic Youth utolsó két albumának hangzását folytatja: a kicsit egyforma dalok finom, törékeny gitárlegyezésekből terebélyesedtek széles, itt-ott villámokkal megszórt, diszkréten disszonáns hangfelhőkké, amelyek az alternatív all star zenekar kezében sokkal hatásosabbak voltak élőben, mint a lemezverziókban. A most, 56 éves korára végre legalább 35-nek kinéző főhős amúgy három, kizárólag nekünk szóló produkcióval is megdobogtatta a magyar rajongók szívét. Egyrészt a szemét jobboldali kormány verbális ekézésével; másrészt beszámolójával a koncert előtt vásárolt magyar bakelitlemezeiről, amelyek közül a Magyarország állathangjait (amelyről a cikk poétikus címét loptuk) alaposan be is mutatta; végül pedig azzal az egyszerre végtelenül mulatságos és nagyon ijesztő ténnyel, hogy pár méter távolságból egy az egyben úgy nézett ki, mintha a gitárzseniként újjászületett Fodor Gábort látnánk.

A38 hajó, június 3.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.