Harci Andor

Nem hittük, hogy megjelenik. A rajongótábor a közösségi oldalakon keserűen röhögte körbe az összes, megjelenésről szóló hírt. „Hamarosan?” „Hogyne, talán majd száz év múlva!” „Augusztusban?” „És melyik év augusztusában?”

A sok egyforma, poszt előtaggal ellátott műfajokban alkotó zenekar közül keveset érdemes igazán kiemelni. A Rosettát is elsősorban azért, mert látványosan és problémamentesen hoz össze egymástól nagyon távol álló zenei világokat - majd telehinti őket a csillagászatból és az űrhajózásból vett témákkal. Első (dupla)lemeze (The Galilean Satellites) annyiban különbözött több tucat más, ugyanakkor megjelenő, hasonlóan megszólaló albumtól, hogy a felhasznált ambient-mintákból önálló lemez készült.

Tekintsünk egész éves fesztiválként a Pécs 2010 projektre, és nyugodtan nevezzük december 30-át mínusz egyedik napnak. Ebben az esetben kijelenthetjük: a kulturális évadot egy nemzetközi hírű rendező nemzetközi hírű zenekara nyitotta. Amiben a rendező nem kifejezetten nemzetközi színvonalon gitározik, de ez most mellékes. Ami fontos: a filmzenéken edződött, balkáni lakodalmast játszó belgrádi bolondokháza, azaz a No Smoking Orchestra Emir Kusturica kíséretében vérprofi show-t csinált Pécs frissen burkolt főterén.

A kortárs könnyűzene egyik leginkább ámulatba ejtő története az At The Drive-In és a belőle kifejlődött Mars Volta nevéhez kötődik. Az 1993-ban alakult post-hardcore banda szinte kiáltványszerűen kerülte a népszerűséget, felvételeik mind a témák, mind a megvalósítás tekintetében messze kerültek minden popklisét - 2001-es feloszlása idején mégsem csak az undergroundban volt ünnepelt ikon.

Mike Pattont azért szerettük mindig, mert nem teljesen normális: pár fog azokon a bizonyos fogaskerekeken kilóg, leesett, rozsdás.

Egy időben jelent meg új lemeze két zenekarnak, mindkettő a kardozós-partraszállós műfaj képviselője - mind az egyik, mind a másik a 90-es évek első felében indult és vált roppant sikeressé, hogy az ezredforduló táján aztán elhallgasson egy időre. Peter Steele és bandája, valamint Rob Flynn modernmetál-prófétái most új hanganyagokkal rukkoltak elő, és (újabb párhuzam) talán jobbak, mint valaha.

Hogy mi mainstream, és mi underground, jórészt definíció kérdése. Ha underground mindaz, ami a lemezeladásban nem jut el az aranylemezig, akkor a Tool istenesen belelóg a fősodorba.

Úgy látszik, a númetál vasbakancsos menetelése alól kikopott a cipőtalp erősen.

Furcsa képződmény a System of a Down májusi Mesmerize albuma párjaként megjelent Hypnotize. Az ember önkéntelenül párhuzamokat vagy jin-jang-féle oppozíciókat kezd keresni a két lemez közt...

A hibriditás ma már nem ritkaság, hanem közhely. Nincs tiszta zenei műfaj - ez már kicsit unalmas is.

A Perfect Circle: eMOTIVeKét stúdióalbum után elõállni egy szinte csak feldolgozásokból építkezõ lemezzel, elég merész húzás. Legfeljebb egyetlen enyhítõ körülményt lehet felhozni: a Bush-régime-mel szembeni - amúgy kicsit már unalmas - ellenállást.