Lemez

Újabb mérföldkő

Swans: Birthing

  • Harci Andor
  • 2025. július 16.

Kritika

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Persze azon túl, hogy a világ szegényebb lenne egy példátlan rockzenei teljesítménnyel… Ám ennél sokkal érdekesebb, hogy mi lett volna akkor, ha egy tizenöt éves amerikai srác, Michael Gira nem lesz szemtanúja a történelmi jam sessionnek, amelynek hatására rövidesen megalapítja Circus Mort nevű zenekarát, majd pár évvel később Swans néven indít egy újabb projektet…

Természetesen csak költői kérdés, hogy Gira nélkül hogyan szólalnának meg az indusztriál, a világzene, a pszichedelikus folk, az ambient, s úgy általában a gitárzenei színtér előadói. Lehet, hogy sehogy.

Az ugyanis letagadhatatlan, hogy New York-i no wave-ből induló Swans jelentősebb underground ihletforrás volt, mint azt bárki is gondolná. Nélkülük talán nem is létezne, vagy ha mégis, akkor egészen másmilyen lett volna a Sonic Youth, a Nine Inch Nails, a Tool, a Nirvana, Lingua Ignota, az Einstürzende Neu­bauten. De még Björk is.

Az 1981 óta több megújuláson és stílusváltáson átesett zenekarnál csak két dolog bizonyult állandónak: Gira személye – ő ugyanis az egyetlen tag, aki mindvégig jelen volt, míg körülötte kisebb-nagyobb rendszerességgel cserélődött a legénység – és a zenei textúrákat meghatározó filozófia. Az ipari zajokból, törzsi ritmusokból álló no wave-es kezdetek után a ’90-es évek pszichedelikus és neofolk irányát, majd a hosszabb kihagyást követően a kétezres években újra összeálló Swans minimalista-totalista, poszt-rockba hajló, freak folkos hangzását egyetlen dolog köti össze: a hallgatóság elidegenítésének, elűzésének tudatos szándéka.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.