Persze azon túl, hogy a világ szegényebb lenne egy példátlan rockzenei teljesítménnyel… Ám ennél sokkal érdekesebb, hogy mi lett volna akkor, ha egy tizenöt éves amerikai srác, Michael Gira nem lesz szemtanúja a történelmi jam sessionnek, amelynek hatására rövidesen megalapítja Circus Mort nevű zenekarát, majd pár évvel később Swans néven indít egy újabb projektet…
Természetesen csak költői kérdés, hogy Gira nélkül hogyan szólalnának meg az indusztriál, a világzene, a pszichedelikus folk, az ambient, s úgy általában a gitárzenei színtér előadói. Lehet, hogy sehogy.
Az ugyanis letagadhatatlan, hogy New York-i no wave-ből induló Swans jelentősebb underground ihletforrás volt, mint azt bárki is gondolná. Nélkülük talán nem is létezne, vagy ha mégis, akkor egészen másmilyen lett volna a Sonic Youth, a Nine Inch Nails, a Tool, a Nirvana, Lingua Ignota, az Einstürzende Neubauten. De még Björk is.
Az 1981 óta több megújuláson és stílusváltáson átesett zenekarnál csak két dolog bizonyult állandónak: Gira személye – ő ugyanis az egyetlen tag, aki mindvégig jelen volt, míg körülötte kisebb-nagyobb rendszerességgel cserélődött a legénység – és a zenei textúrákat meghatározó filozófia. Az ipari zajokból, törzsi ritmusokból álló no wave-es kezdetek után a ’90-es évek pszichedelikus és neofolk irányát, majd a hosszabb kihagyást követően a kétezres években újra összeálló Swans minimalista-totalista, poszt-rockba hajló, freak folkos hangzását egyetlen dolog köti össze: a hallgatóság elidegenítésének, elűzésének tudatos szándéka.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
