Visszhang: lemez

Voivod: Morgöth Tales

  • Harci Andor
  • 2023. szeptember 13.

Visszhang

Amikor a 80-as évek hajnalán tinédzserek ezrei fedezték fel világszerte a torzított gitárok varázsát...

... és alapítottak minden ötödik kertvárosi garázsban metálzenekart, többségük a 70-es években megszilárdult irányzatok összeházasításával kísérletezve haladt előre. Kimondottan kevés zenész próbálkozott valami teljesen sajátossal, és közülük még kevesebben csinálják ezt már negyven éve, de a kanadai Voivod közéjük tartozik. Az 1982-ben alapított négytagú zenekar a brit heavy, az akkoriban bimbódzó thrash, a hardcore punk és a harsányabb, kísérletezőbb progresszív rock elemeiből kiindulva hozta létre azt a teljesen egyedi, disszonáns akkordmenetek és váratlan ritmusváltások jellemezte, szögletes megszólalást, ami az évtizedek során – kisebb-nagyobb stiláris kilengések ellenére – a védjegyükké vált. Ez az utánozhatatlan megszólalás elsősorban Denis „Piggy” D’Amour gitáros kreatív megoldásainak volt köszönhető, akivel a Voivod 2003-ban, két évvel a halála előtt vett fel utoljára lemezt.

Ezért is dönthetett úgy a jelenlegi tagság, hogy 40 éves fennállásuk alkalmából Piggy előtt tisztelegve kiadnak egy „saját tribute” albumot. A Morgöth Tales tizenegy dalából kilenc a zenekar első húsz évéből válogat, míg a címadó tizedik szám néhány percbe sűrítve próbálja felidézni a Voivod történetének összes állomását. (Az utolsó dal egy Public Image Ltd-feldolgozás, amely lassúbb tempójával és a túlságosan is Johnny Rottent idéző énekhanggal egyszerűen nem tud szervesen illeszkedni az albumhoz, némileg rontva az összképet.)

Az időrend a lemez elsődleges rendezőelve: a Condemned to the Gallows című dal a zenekar első, stúdióban rögzített hanganyaga, amely akkor sorlemezen nem, csak egy több zenekart bemutató válogatáson jelent meg. Az első lemezt átugorva a Thrashing Rage már a ’86-os Rrröööaaarrr hardcore-ba mártott thrash-metálját idézi, ezt az egy évvel későbbi Killing Technology címadója, a lemez egyértelmű csúcspontja követi.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.