1974-ben jelent meg a Rocka Rolla, a Judas Priest legelső lemeze. Akkor még nem sejtették, hogy pár év múlva ott bábáskodhatnak majd az egyik első, ízig-vérig metalként felcímkézett műfaj születésénél, amely később jó néhány továbbinak adott életet. Azt sem gondolhatták, hogy a nyolcvanas évek kezdetén az Iron Maidennel kialakult rivalizálásuk az egyetemes poptörténelem elvitathatatlan részévé válik, még úgy is, ha ma már csak önreflexív iróniaként is van jelen.
A zenekar 1990-ben adta ki az egyik legkiemelkedőbb lemezének tekintett Painkillert, ám az azóta eltelt évtizedek a tétova útkeresés, a tagok közötti viszályok, és a dicső múltból táplálkozás jegyében zajlottak. Csak az 2018-as Firepower látszott felkavarni valamennyire a zenekar körüli állóvizet, ám a most márciusban megjelent Invincible Shield című lemez – a sorban a tizenkilencedik – annál is nagyobb meglepetésnek tűnik, mint amikor Rob Halford énekes először robogott be élő fellépés során egy Harley-Davidsonnal a színpadra.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
