A legjobb három közt

Judas Priest: Invincible Shield

A tíz másodperces TikTok-videók korában, miután az albumformátumot tucatnyiszor eltemették, hogy a helyét átvegye a percre kész, bármikor streamelhető dalok univerzuma, egy fél évszázados zenekar szűk órát átfogó lemezanyagát akár lázadásnak is tekinthetjük. Hát még akkor, ha egy első látásra letűnt zenei világot képvisel, és úgy szól, mintha a tagok most kezdenék a húszas éveiket.

1974-ben jelent meg a Rocka Rolla, a Judas Priest legelső lemeze. Akkor még nem sejtették, hogy pár év múlva ott bábáskodhatnak majd az egyik első, ízig-vérig metalként felcímkézett műfaj születésénél, amely később jó néhány továbbinak adott életet. Azt sem gondolhatták, hogy a nyolcvanas évek kezdetén az Iron Maidennel kialakult rivalizálásuk az egyetemes poptörténelem elvitathatatlan részévé válik, még úgy is, ha ma már csak önreflexív iróniaként is van jelen.

A zenekar 1990-ben adta ki az egyik legkiemelkedőbb lemezének tekintett Painkillert, ám az azóta eltelt évtizedek a tétova útkeresés, a tagok közötti viszályok, és a dicső múltból táplálkozás jegyében zajlottak. Csak az 2018-as Firepower látszott felkavarni valamennyire a zenekar körüli állóvizet, ám a most márciusban megjelent Invincible Shield című lemez – a sorban a tizenkilencedik – annál is nagyobb meglepetésnek tűnik, mint amikor Rob Halford énekes először robogott be élő fellépés során egy Harley-Davidsonnal a színpadra.