Magyar Narancs: Nemrég jelent meg a 30 éves Anima Sound System legújabb, Derkovits című lemeze. Szombathelyen, a festőről elnevezett lakótelepen nőttél fel, és a Derkovits általános iskolába jártál. Ezért került ő a lemez gyújtópontjába?
Prieger Zsolt: Az Anima ugyan popzenekar, de mindig is műhelyként, az alkotást, a kreativitást holisztikusan kezelő szituációként fogtam fel, amelyben a társművészetek, a politika, a beuysi értelemben vett „társadalomszobrászat” is intenzív közelségben vannak. Számomra a legelső képzőművészeti – illetve politikai – asszociáció Derkovitsé volt, találkozásom a művész Dózsa-fametszet sorozatának már-már hatásvadász, aktivista szemléletével az általános iskola folyosóján. Ez az inger mindenestül meghatározta azokat a koordinátákat, amelyek szerint azóta is alkotok, gondolkodok, zenekart csinálok.
MN: Netán miatta indultál el az alkotói pályán?
PZS: Nem feltétlenül, de az első hősöm ő volt, és az új lemez koncepciója is a „hős” fogalma, a fogalom személyes, társadalmi és szakrális értelmezése körül csoportosul. De majdnem minden Anima Sound System-lemez egy-egy koncepciót képvisel: az Aquanistan egy elképzelt országot járt körül; a Shalom zsidó és roma zenei hatásokat rendez tematikus egésszé; a Hungarian Astronaut a magyar népzene és az űrutazás találkozása; a We Strike egy erősen „alterglob” szóhasználattal operáló aktivista lemez, nemzetközi közreműködőkkel.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
