Interjú

„Könnyű reakciósnak lenni”

Prieger Zsolt, Anima Sound System

  • Harci Andor
  • 2024. április 24.

Zene

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.

Magyar Narancs: Nemrég jelent meg a 30 éves Anima Sound System legújabb, Derkovits című lemeze. Szombathelyen, a festőről elnevezett lakótelepen nőttél fel, és a Derkovits általános iskolába jártál. Ezért került ő a lemez gyújtópontjába?

Prieger Zsolt: Az Anima ugyan popzenekar, de mindig is műhelyként, az alkotást, a kreativitást holisztikusan kezelő szituációként fogtam fel, amelyben a társművészetek, a politika, a beuysi értelemben vett „társadalomszobrászat” is intenzív közelségben vannak. Számomra a legelső képzőművészeti – illetve politikai – asszociáció Derkovitsé volt, találkozásom a művész Dózsa-fametszet sorozatának már-már hatásvadász, aktivista szemléletével az általános iskola folyosóján. Ez az inger mindenestül meghatározta azokat a koordinátákat, amelyek szerint azóta is alkotok, gondolkodok, zenekart csinálok.

MN: Netán miatta indultál el az alkotói pályán?

PZS: Nem feltétlenül, de az első hősöm ő volt, és az új lemez koncepciója is a „hős” fogalma, a fogalom személyes, társadalmi és szakrális értelmezése körül csoportosul. De majdnem minden Anima Sound System-lemez egy-egy koncepciót képvisel: az Aquanistan egy elképzelt országot járt körül; a Shalom zsidó és roma zenei hatásokat rendez tematikus egésszé; a Hungarian Astronaut a magyar népzene és az űrutazás találkozása; a We Strike egy erősen „alterglob” szóhasználattal operáló aktivista lemez, nemzetközi közreműködőkkel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.