A Black Sabbath riffjeit idéző zene annak idején rengeteg új és létező zenekart ihletett meg. Utóbbiak egyike a San Clemente-i Fu Manchu, az 1985-ben (még Virulence néven) alakult hardcore zenekar volt, amely felült ugyan a stonerhullámra, de csavart egyet a rajta, amikor 1994-ben kiadták a No One Rides for Free című lemezükön – a hardcore-múltnak köszönhetően – tempósabb, sietősebb ritmusokra akasztották rá a karakterisztikus hangzást.
És a Fu Manchu azóta sem állt le. Legújabb albumuk, a The Return of Tomorrow első hét dala a korai, keményebb, gyorsabb korszakot idézi, a további hat szerzemény viszont a csendesebb, meditatívabb dolgokat. Kár, hogy nem a lemez egyik legkiválóbb dala, a Solar Baptised a vízválasztó, abban ugyanis tökéletes harmóniában olvad össze a két univerzum, ráadásul jól passzolna a lemez legrövidebb, (Time Is) Pulling You Under című számához is, amely ugyancsak kimagasló teljesítmény. De a nyitódalról, a Dehumanize-ról, és a rákövetkező Loch Ness Wrecking Machine-ról is a legjobbakat mondhatjuk, sőt kiemelhetnénk az összes dalt, hiszen egy sincs, amely ne lenne méltó a három évtizedes életműhöz. Még a zenekar vezetőjének, Scott Hillnek a hangján sem érezni, hogy fáradna. Végeredményben ugyanolyan erőt sugároz a hanganyag, mint amilyen a zenekar fétisévé vált amerikai izomautók. Úgy tűnik, a Fu Manchu nem tud hibázni, és az időzítés is tökéletes.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
