Visszhang: lemez

Fu Manchu: The Return of Tomorrow

  • Harci Andor
  • 2024. július 31.

Visszhang

A grunge-dzsal párhuzamosan kialakuló stoner is a kilencvenes évek elejének meghatározó műfaja volt.

A Black Sabbath riffjeit idéző zene annak idején rengeteg új és létező zenekart ihletett meg. Utóbbiak egyike a San Clemente-i Fu Manchu, az 1985-ben (még Virulence néven) alakult hardcore zenekar volt, amely felült ugyan a stonerhullámra, de csavart egyet a rajta, amikor 1994-ben kiadták a No One Rides for Free című lemezükön – a hardcore-múltnak köszönhetően – tempósabb, sietősebb ritmusokra akasztották rá a karakterisztikus hangzást.

És a Fu Manchu azóta sem állt le. Legújabb albumuk, a The Return of Tomorrow első hét dala a korai, keményebb, gyorsabb korszakot idézi, a további hat szerzemény viszont a csendesebb, meditatívabb dolgokat. Kár, hogy nem a lemez egyik legkiválóbb dala, a Solar Baptised a vízválasztó, abban ugyanis tökéletes harmóniában olvad össze a két univerzum, ráadásul jól passzolna a lemez legrövidebb, (Time Is) Pulling You Under című számához is, amely ugyancsak kimagasló teljesítmény. De a nyitódalról, a Dehumanize-ról, és a rákövetkező Loch Ness Wrecking Machine-ról is a legjobbakat mondhatjuk, sőt kiemelhetnénk az összes dalt, hiszen egy sincs, amely ne lenne méltó a három évtizedes életműhöz. Még a zenekar vezetőjének, Scott Hillnek a hangján sem érezni, hogy fáradna. Végeredményben ugyanolyan erőt sugároz a hanganyag, mint amilyen a zenekar fétisévé vált amerikai izomautók. Úgy tűnik, a Fu Manchu nem tud hibázni, és az időzítés is tökéletes.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”