Lemez

Feltámadás csúcsformában

Grand Mexican Warlock: Eulogy

  • Harci Andor
  • 2023. november 8.

Kritika

Idén májusban, életének nyolcvannegyedik évében, ágyban, párnák közt hunyt el Antonio Vázquez Alba asztrológus és jós, Mexikó első számú, önjelölt boszorkánymestere.

Alba hosszú élete során azzal szerzett magának kétes értékű hírnevet, hogy rendre megjövendölte, hogy milyen jelentős események várhatók a következő évben. Ahogy az lenni szokott, e jövendölések elég ködösek voltak ahhoz, hogy utólag azt lehessen mondani, bejöttek, és közben mindenki nagyvonalúan átsiklott felette, ha a mester tévedett. (Persze a halálhírével foglalkozó cikkekben rendre előkerült a „saját halálát nem sikerült előre látnia” fordulat.)

Valójában csak azért idéztük fel Alba alakját, mert tizennégy évvel ezelőtt egy hazai együttesnek annyira megtetszett a mexikói boszorkánymesteri cím angol megjelölése, a Grand Mexican Warlock, hogy ezt a nevet választották maguknak. A hatfős zenekart az indulás évében, 2009-ben, illetve az egy évvel később megjelenő első albumuk, az Aeons kapcsán a sajtó gyakran, már-már túlságosan is gyakran nevezte supergroupnak, hiszen más zenekarokból jól ismert zenészek alkották: Szabó László a Blind My­selfben és az Idoruban dobolt, Mohácsi Mátyás basszusgitáros ugyancsak az Idorut, illetve a Shell Beach zenekart erősítette, Reich Tamás a Subscribe gitárosa, Hegyi Áron a Jazzékiel billentyűse volt, Somló Dániel pedig az Esclin Syndo mellett édesapja, Somló Tamás lemezein és zenekarában is közreműködött dobosként. Egyedül az énekes, Bodóczy Zoltán Undos volt az, aki nem országos hírű zenekarból érkezett, a GMW előtt a My Small Community tagja volt. Persze elég átfutni egy-egy tetszőleges együttes tagjainak névsorát, hogy lássuk, az ilyesmi egyáltalán nem rendhagyó jelenség. Ahogy az ország, úgy a könnyűzenei színtér is zsebkendőnyi, így aki zenélésből akar megélni, már csak anyagi okokból sem érheti be azzal, ha egyetlen zenekarban várja az áttörést, a nagyszínpados meghívásokat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.