Lemez

Feltámadás csúcsformában

Grand Mexican Warlock: Eulogy

  • Harci Andor
  • 2023. november 8.

Kritika

Idén májusban, életének nyolcvannegyedik évében, ágyban, párnák közt hunyt el Antonio Vázquez Alba asztrológus és jós, Mexikó első számú, önjelölt boszorkánymestere.

Alba hosszú élete során azzal szerzett magának kétes értékű hírnevet, hogy rendre megjövendölte, hogy milyen jelentős események várhatók a következő évben. Ahogy az lenni szokott, e jövendölések elég ködösek voltak ahhoz, hogy utólag azt lehessen mondani, bejöttek, és közben mindenki nagyvonalúan átsiklott felette, ha a mester tévedett. (Persze a halálhírével foglalkozó cikkekben rendre előkerült a „saját halálát nem sikerült előre látnia” fordulat.)

Valójában csak azért idéztük fel Alba alakját, mert tizennégy évvel ezelőtt egy hazai együttesnek annyira megtetszett a mexikói boszorkánymesteri cím angol megjelölése, a Grand Mexican Warlock, hogy ezt a nevet választották maguknak. A hatfős zenekart az indulás évében, 2009-ben, illetve az egy évvel később megjelenő első albumuk, az Aeons kapcsán a sajtó gyakran, már-már túlságosan is gyakran nevezte supergroupnak, hiszen más zenekarokból jól ismert zenészek alkották: Szabó László a Blind My­selfben és az Idoruban dobolt, Mohácsi Mátyás basszusgitáros ugyancsak az Idorut, illetve a Shell Beach zenekart erősítette, Reich Tamás a Subscribe gitárosa, Hegyi Áron a Jazzékiel billentyűse volt, Somló Dániel pedig az Esclin Syndo mellett édesapja, Somló Tamás lemezein és zenekarában is közreműködött dobosként. Egyedül az énekes, Bodóczy Zoltán Undos volt az, aki nem országos hírű zenekarból érkezett, a GMW előtt a My Small Community tagja volt. Persze elég átfutni egy-egy tetszőleges együttes tagjainak névsorát, hogy lássuk, az ilyesmi egyáltalán nem rendhagyó jelenség. Ahogy az ország, úgy a könnyűzenei színtér is zsebkendőnyi, így aki zenélésből akar megélni, már csak anyagi okokból sem érheti be azzal, ha egyetlen zenekarban várja az áttörést, a nagyszínpados meghívásokat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.