Lemez

Feltámadás csúcsformában

Grand Mexican Warlock: Eulogy

  • Harci Andor
  • 2023. november 8.

Kritika

Idén májusban, életének nyolcvannegyedik évében, ágyban, párnák közt hunyt el Antonio Vázquez Alba asztrológus és jós, Mexikó első számú, önjelölt boszorkánymestere.

Alba hosszú élete során azzal szerzett magának kétes értékű hírnevet, hogy rendre megjövendölte, hogy milyen jelentős események várhatók a következő évben. Ahogy az lenni szokott, e jövendölések elég ködösek voltak ahhoz, hogy utólag azt lehessen mondani, bejöttek, és közben mindenki nagyvonalúan átsiklott felette, ha a mester tévedett. (Persze a halálhírével foglalkozó cikkekben rendre előkerült a „saját halálát nem sikerült előre látnia” fordulat.)

Valójában csak azért idéztük fel Alba alakját, mert tizennégy évvel ezelőtt egy hazai együttesnek annyira megtetszett a mexikói boszorkánymesteri cím angol megjelölése, a Grand Mexican Warlock, hogy ezt a nevet választották maguknak. A hatfős zenekart az indulás évében, 2009-ben, illetve az egy évvel később megjelenő első albumuk, az Aeons kapcsán a sajtó gyakran, már-már túlságosan is gyakran nevezte supergroupnak, hiszen más zenekarokból jól ismert zenészek alkották: Szabó László a Blind My­selfben és az Idoruban dobolt, Mohácsi Mátyás basszusgitáros ugyancsak az Idorut, illetve a Shell Beach zenekart erősítette, Reich Tamás a Subscribe gitárosa, Hegyi Áron a Jazzékiel billentyűse volt, Somló Dániel pedig az Esclin Syndo mellett édesapja, Somló Tamás lemezein és zenekarában is közreműködött dobosként. Egyedül az énekes, Bodóczy Zoltán Undos volt az, aki nem országos hírű zenekarból érkezett, a GMW előtt a My Small Community tagja volt. Persze elég átfutni egy-egy tetszőleges együttes tagjainak névsorát, hogy lássuk, az ilyesmi egyáltalán nem rendhagyó jelenség. Ahogy az ország, úgy a könnyűzenei színtér is zsebkendőnyi, így aki zenélésből akar megélni, már csak anyagi okokból sem érheti be azzal, ha egyetlen zenekarban várja az áttörést, a nagyszínpados meghívásokat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.