Alba hosszú élete során azzal szerzett magának kétes értékű hírnevet, hogy rendre megjövendölte, hogy milyen jelentős események várhatók a következő évben. Ahogy az lenni szokott, e jövendölések elég ködösek voltak ahhoz, hogy utólag azt lehessen mondani, bejöttek, és közben mindenki nagyvonalúan átsiklott felette, ha a mester tévedett. (Persze a halálhírével foglalkozó cikkekben rendre előkerült a „saját halálát nem sikerült előre látnia” fordulat.)
Valójában csak azért idéztük fel Alba alakját, mert tizennégy évvel ezelőtt egy hazai együttesnek annyira megtetszett a mexikói boszorkánymesteri cím angol megjelölése, a Grand Mexican Warlock, hogy ezt a nevet választották maguknak. A hatfős zenekart az indulás évében, 2009-ben, illetve az egy évvel később megjelenő első albumuk, az Aeons kapcsán a sajtó gyakran, már-már túlságosan is gyakran nevezte supergroupnak, hiszen más zenekarokból jól ismert zenészek alkották: Szabó László a Blind Myselfben és az Idoruban dobolt, Mohácsi Mátyás basszusgitáros ugyancsak az Idorut, illetve a Shell Beach zenekart erősítette, Reich Tamás a Subscribe gitárosa, Hegyi Áron a Jazzékiel billentyűse volt, Somló Dániel pedig az Esclin Syndo mellett édesapja, Somló Tamás lemezein és zenekarában is közreműködött dobosként. Egyedül az énekes, Bodóczy Zoltán Undos volt az, aki nem országos hírű zenekarból érkezett, a GMW előtt a My Small Community tagja volt. Persze elég átfutni egy-egy tetszőleges együttes tagjainak névsorát, hogy lássuk, az ilyesmi egyáltalán nem rendhagyó jelenség. Ahogy az ország, úgy a könnyűzenei színtér is zsebkendőnyi, így aki zenélésből akar megélni, már csak anyagi okokból sem érheti be azzal, ha egyetlen zenekarban várja az áttörést, a nagyszínpados meghívásokat.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
