Visszhang: lemez

High on Fire: Cometh the Storm

  • Harci Andor
  • 2024. április 24.

Visszhang

1999-ben a Sleep a Deepsmoker című, egyetlen, 52 perces riffmantrából álló lemezével letette a modern doom metál egyik sarokkövét.

Matt Pike gitáros arra a lehetetlenségre vállalkozott, hogy egyszerre idézze meg a Motörhead őrülten vágtató tempóját és a Black Sabbath-féle doom vehemenciáját.

És megnyerte. Ezt látszik igazolni a High on Fire 2000 óta tartó, megalkuvások nélküli menetelése, még Grammy-díjat is kaptak a 2018-as Electric Messiah című lemezért. Azóta Pike és Jeff Metz basszusgitáros mellé Coady Willis személyében új dobos került, és a trió legújabb, Cometh the Storm címet viselő albuma úgy nyúl vissza a 2010 előtti hangzásvilághoz, hogy egy pillanatra sem tűnik ön­ismétlőnek. Már a lemezt indító Lambsbreadnél megjelennek a védjegyszerű, diszkordáns akkordok és a közel-keleti zenei hatások, Pike pedig nem is próbál tisztán énekelni, inkább olyan, mint egy láncdohányos oroszlán. A Burning Down csontszáraz dobritmusa hegyeket is képes lenne kettészakítani, a fojtottan induló, majd váratlanul tombolni kezdő címadó számot hallgatni pedig olyan érzés, mintha egy légkalapáccsal vernének félholtra. A Karanlık Yol instrumentális átvezetőjében megszólaló török pengetős hangszer, a baglama enged egy kis pihenőt, de a lemez lendülete és ereje ezt követően sem lankad, egészen a doom-himnusz Darker Fleece 10 perces zárásáig. Épületbontó vállalatok megfontolhatnák a lemez alkalmazását nagyobb kihívások esetén.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.