High on Fire: Cometh the Storm

1999-ben a Sleep a Deepsmoker című, egyetlen, 52 perces riffmantrából álló lemezével letette a modern doom metál egyik sarokkövét.

Matt Pike gitáros arra a lehetetlenségre vállalkozott, hogy egyszerre idézze meg a Motörhead őrülten vágtató tempóját és a Black Sabbath-féle doom vehemenciáját.

És megnyerte. Ezt látszik igazolni a High on Fire 2000 óta tartó, megalkuvások nélküli menetelése, még Grammy-díjat is kaptak a 2018-as Electric Messiah című lemezért. Azóta Pike és Jeff Metz basszusgitáros mellé Coady Willis személyében új dobos került, és a trió legújabb, Cometh the Storm címet viselő albuma úgy nyúl vissza a 2010 előtti hangzásvilághoz, hogy egy pillanatra sem tűnik ön­ismétlőnek. Már a lemezt indító Lambsbreadnél megjelennek a védjegyszerű, diszkordáns akkordok és a közel-keleti zenei hatások, Pike pedig nem is próbál tisztán énekelni, inkább olyan, mint egy láncdohányos oroszlán. A Burning Down csontszáraz dobritmusa hegyeket is képes lenne kettészakítani, a fojtottan induló, majd váratlanul tombolni kezdő címadó számot hallgatni pedig olyan érzés, mintha egy légkalapáccsal vernének félholtra. A Karanlık Yol instrumentális átvezetőjében megszólaló török pengetős hangszer, a baglama enged egy kis pihenőt, de a lemez lendülete és ereje ezt követően sem lankad, egészen a doom-himnusz Darker Fleece 10 perces zárásáig. Épületbontó vállalatok megfontolhatnák a lemez alkalmazását nagyobb kihívások esetén.