Megijedni nem kell: csak arról van szó, hogy 2011 első féléve után ismét Magyarországra került a sor, hogy ellássa az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét. És ahhoz, hogy ez az elnökség, amelyet a magyar kormányfő vezet, sikeres legyen, bizony jó híreket is generálni kell majd.
Áll még Brüsszel
Amikor Orbán Viktor a választási kampányban Brüsszel elfoglalását ígérte, egyébként nem erre gondolt. A szélsőjobbos hatalomátvétel terve az Európai Parlamentben (EP) egy másik „hadművelet” volt, mely jó néhány országban érdemi eredményt hozott – de félsikerrel zárult. Orbán osztrák és francia elvtársai fennállásuk óta először választást nyertek, és jelentősen erősödött a német AfD is. A francia EP-választás Marine Le Pen zajos sikerét hozta, de a törvényhozási választáson a Franciaországban megszokott, most baloldali vezetéssel felállt antifasiszta koalíció a szélsőjobbot végül harmadik helyre szorította. A holland, svéd és finn szélsőségesek szintén kikaptak a baloldaltól, ahogy visszaszorultak a spanyol és a portugál radikális jobb pártjai is. Összességében az Európai Parlament még így is érezhetően jobbra tolódott. A 2019–2024 között jellemző progresszív többség a múlté, a Fidesz pedig most már hivatalosan is megérkezett a szélsőjobbra. A Patrióták Európáért frakció valójában nem új: lényegében azonos az eddigi Identitás és Demokrácia csoporttal. A francia választás végével az is kiderült, hogy annak megalakításával Orbán ismét csak feladatot teljesített: az új csoportosulás főnökét Marine Le Pennek hívják.
Ezenközben az uniót a következő öt évben kormányzó koalíció továbbra is Európa-párti erőkből áll majd, amelyeknek továbbra is egyértelmű többsége van. A közeljövőben a francia–német tengely uniós politikája sem fog érdemben változni. Az olasz Meloni Brüsszelben többnyire szintén lojálisan viselkedik, és a Wildersék vezette holland kormány is a mérsékelt jobboldal támogatásától függ. Orbán Viktor brüsszeli „királysága” így csak pünkösdi lesz.
Az a bizonyos királyság egyébként sem abszolút, hanem alkotmányos jellegű. Erre gondolt a leköszönő belga miniszterelnök, Alexander De Croo is, amikor azt üzente magyar kollégájának: a soros elnökség nem azt jelenti, hogy te vagy Európa főnöke. Az unió fő intézményeinek egyszerre négy elnöke van. A legtöbbet közülük az Európai Bizottság elnöke – az EU de facto kormányfője – szerepel. Hasonlóan befolyásos az Európai Tanács, az állam- és kormányfők testületének elnöke. Van elnöke az Európai Parlamentnek is. Mindhármuknak ötéves mandátuma van. Hozzájuk csatlakozik, forgószínpadszerűen, fél-fél esztendőre egy-egy uniós tagország vezetője, mint a Tanács soros elnöke. A soros elnök közöttük csak a legkisebb, korántsem jelentéktelen, de mégiscsak átmeneti figura.
Erős a csábítás, hogy ehelyütt kimerítő fejtegetésbe kezdjek az uniós intézmények feladatairól – mégis, koncentráljunk inkább a magyar soros elnökségre. Mihez is kezd majd az Orbán-kormány a tisztséggel és a tisztességgel? És ez az egész felhajtás akkor most jó lesz-e nekünk, horribile dictu akár még Európának is.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
