Heil Péter

Lehetnénk barátok

Húsz éve az Európai Unióban

Külpol

„Pedig barátok is lehettünk volna!” – viccelt pénzügyes kollégánk, és mindenki nevetett. A busz kikanyarodott a repülőtéri útra. A nagyjából harmincfős küldöttség, amelyben ott volt az összes minisztérium európai ügyekért felelős vezetője, elindult haza. Fáradtak voltunk, de bizakodók.

A kétnapos találkozó, ahonnan jöttünk, a csatlakozási tárgyalások előtti utolsó egyeztetés volt. Úgy éreztük, ráfordultunk a célegyenesre. Magyarország hamarosan az Európai Unió tagja lesz. És tényleg barátok leszünk. 1997 ősze volt. Igazi nyúlós, szürke, esős brüsszeli nap, lehetetlen időben közlekedő repülővel, macerás útlevél-ellenőrzéssel, semmire sem elég napidíjjal, szűk, hideg, spártai szállodai szobával, kutyafuttában leküzdött étkezésekkel, véget nem érő, szünet nélküli tárgyalással és – ebben azóta sem változott semmi – a világ köztudottan legpocsékabb kávéjával, európai közbeszerzésből. Az út legelején jártunk. De senki sem kételkedett abban, hogy sikerülni fog. Csendben ünnepeltünk.

A tárgyalások a magyar belépésről nagyjából hat évig, 2003 őszéig tartottak. Fel voltunk készülve, és a történelmi alkalom sem volt délibáb: az Európai Unió akart bennünket. Csak az időpont volt a kérdés. Közel százezer oldalnyi joganyagot kellett átültetni magyarba, nagyjából harminc szakterületen. A végére Magyarországon szinte minden megváltozott. Ezrek dolgoztak a feladaton. Egy ideig minden az EU-csatlakozásról szólt. Szinte az összes kormány-előterjesztés, az összes jogszabály, az összes híradó. Még azok is, amelyek látszólag nem az unióval foglalkoztak. A Budapest–Brüsszel repülőjárat mindennap tele volt magyar hivatalnokokkal, s egy évtizeden át minden miniszteri tárgyaláson a kormánytagjaink legfőbb feladata az volt, hogy politikai támogatásért lobbizzanak nyugati kollégáiknál. Ma már szinte elképzelhetetlen, de ebben az egy kérdésben a kormány és az ellenzék együtt tudott működni. Rengeteg munka volt, de megérte. Úgyhogy amikor 2004. május 1-jén, épp húsz évvel ezelőtt, Magyarország az Európai Unió tagja lett, az egész ország boldogan ünnepelt.

Húsz év múltán már szinte nem is ünnepelünk. Hivatalos, országos megemlékezés legalábbis nincs. Legfeljebb egy-két szakmai konferencián koccintunk, csendben, hogy odafent senki meg ne hallja. Mintha Magyarország nem is lenne az unió tagja. Meglehet, csak papíron az.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.