Heil Péter

Lehetnénk barátok

Húsz éve az Európai Unióban

Külpol

„Pedig barátok is lehettünk volna!” – viccelt pénzügyes kollégánk, és mindenki nevetett. A busz kikanyarodott a repülőtéri útra. A nagyjából harmincfős küldöttség, amelyben ott volt az összes minisztérium európai ügyekért felelős vezetője, elindult haza. Fáradtak voltunk, de bizakodók.

A kétnapos találkozó, ahonnan jöttünk, a csatlakozási tárgyalások előtti utolsó egyeztetés volt. Úgy éreztük, ráfordultunk a célegyenesre. Magyarország hamarosan az Európai Unió tagja lesz. És tényleg barátok leszünk. 1997 ősze volt. Igazi nyúlós, szürke, esős brüsszeli nap, lehetetlen időben közlekedő repülővel, macerás útlevél-ellenőrzéssel, semmire sem elég napidíjjal, szűk, hideg, spártai szállodai szobával, kutyafuttában leküzdött étkezésekkel, véget nem érő, szünet nélküli tárgyalással és – ebben azóta sem változott semmi – a világ köztudottan legpocsékabb kávéjával, európai közbeszerzésből. Az út legelején jártunk. De senki sem kételkedett abban, hogy sikerülni fog. Csendben ünnepeltünk.

A tárgyalások a magyar belépésről nagyjából hat évig, 2003 őszéig tartottak. Fel voltunk készülve, és a történelmi alkalom sem volt délibáb: az Európai Unió akart bennünket. Csak az időpont volt a kérdés. Közel százezer oldalnyi joganyagot kellett átültetni magyarba, nagyjából harminc szakterületen. A végére Magyarországon szinte minden megváltozott. Ezrek dolgoztak a feladaton. Egy ideig minden az EU-csatlakozásról szólt. Szinte az összes kormány-előterjesztés, az összes jogszabály, az összes híradó. Még azok is, amelyek látszólag nem az unióval foglalkoztak. A Budapest–Brüsszel repülőjárat mindennap tele volt magyar hivatalnokokkal, s egy évtizeden át minden miniszteri tárgyaláson a kormánytagjaink legfőbb feladata az volt, hogy politikai támogatásért lobbizzanak nyugati kollégáiknál. Ma már szinte elképzelhetetlen, de ebben az egy kérdésben a kormány és az ellenzék együtt tudott működni. Rengeteg munka volt, de megérte. Úgyhogy amikor 2004. május 1-jén, épp húsz évvel ezelőtt, Magyarország az Európai Unió tagja lett, az egész ország boldogan ünnepelt.

Húsz év múltán már szinte nem is ünnepelünk. Hivatalos, országos megemlékezés legalábbis nincs. Legfeljebb egy-két szakmai konferencián koccintunk, csendben, hogy odafent senki meg ne hallja. Mintha Magyarország nem is lenne az unió tagja. Meglehet, csak papíron az.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.