A kétnapos találkozó, ahonnan jöttünk, a csatlakozási tárgyalások előtti utolsó egyeztetés volt. Úgy éreztük, ráfordultunk a célegyenesre. Magyarország hamarosan az Európai Unió tagja lesz. És tényleg barátok leszünk. 1997 ősze volt. Igazi nyúlós, szürke, esős brüsszeli nap, lehetetlen időben közlekedő repülővel, macerás útlevél-ellenőrzéssel, semmire sem elég napidíjjal, szűk, hideg, spártai szállodai szobával, kutyafuttában leküzdött étkezésekkel, véget nem érő, szünet nélküli tárgyalással és – ebben azóta sem változott semmi – a világ köztudottan legpocsékabb kávéjával, európai közbeszerzésből. Az út legelején jártunk. De senki sem kételkedett abban, hogy sikerülni fog. Csendben ünnepeltünk.
A tárgyalások a magyar belépésről nagyjából hat évig, 2003 őszéig tartottak. Fel voltunk készülve, és a történelmi alkalom sem volt délibáb: az Európai Unió akart bennünket. Csak az időpont volt a kérdés. Közel százezer oldalnyi joganyagot kellett átültetni magyarba, nagyjából harminc szakterületen. A végére Magyarországon szinte minden megváltozott. Ezrek dolgoztak a feladaton. Egy ideig minden az EU-csatlakozásról szólt. Szinte az összes kormány-előterjesztés, az összes jogszabály, az összes híradó. Még azok is, amelyek látszólag nem az unióval foglalkoztak. A Budapest–Brüsszel repülőjárat mindennap tele volt magyar hivatalnokokkal, s egy évtizeden át minden miniszteri tárgyaláson a kormánytagjaink legfőbb feladata az volt, hogy politikai támogatásért lobbizzanak nyugati kollégáiknál. Ma már szinte elképzelhetetlen, de ebben az egy kérdésben a kormány és az ellenzék együtt tudott működni. Rengeteg munka volt, de megérte. Úgyhogy amikor 2004. május 1-jén, épp húsz évvel ezelőtt, Magyarország az Európai Unió tagja lett, az egész ország boldogan ünnepelt.
Húsz év múltán már szinte nem is ünnepelünk. Hivatalos, országos megemlékezés legalábbis nincs. Legfeljebb egy-két szakmai konferencián koccintunk, csendben, hogy odafent senki meg ne hallja. Mintha Magyarország nem is lenne az unió tagja. Meglehet, csak papíron az.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
