Heil Péter

Lehetnénk barátok

Húsz éve az Európai Unióban

Külpol

„Pedig barátok is lehettünk volna!” – viccelt pénzügyes kollégánk, és mindenki nevetett. A busz kikanyarodott a repülőtéri útra. A nagyjából harmincfős küldöttség, amelyben ott volt az összes minisztérium európai ügyekért felelős vezetője, elindult haza. Fáradtak voltunk, de bizakodók.

A kétnapos találkozó, ahonnan jöttünk, a csatlakozási tárgyalások előtti utolsó egyeztetés volt. Úgy éreztük, ráfordultunk a célegyenesre. Magyarország hamarosan az Európai Unió tagja lesz. És tényleg barátok leszünk. 1997 ősze volt. Igazi nyúlós, szürke, esős brüsszeli nap, lehetetlen időben közlekedő repülővel, macerás útlevél-ellenőrzéssel, semmire sem elég napidíjjal, szűk, hideg, spártai szállodai szobával, kutyafuttában leküzdött étkezésekkel, véget nem érő, szünet nélküli tárgyalással és – ebben azóta sem változott semmi – a világ köztudottan legpocsékabb kávéjával, európai közbeszerzésből. Az út legelején jártunk. De senki sem kételkedett abban, hogy sikerülni fog. Csendben ünnepeltünk.

A tárgyalások a magyar belépésről nagyjából hat évig, 2003 őszéig tartottak. Fel voltunk készülve, és a történelmi alkalom sem volt délibáb: az Európai Unió akart bennünket. Csak az időpont volt a kérdés. Közel százezer oldalnyi joganyagot kellett átültetni magyarba, nagyjából harminc szakterületen. A végére Magyarországon szinte minden megváltozott. Ezrek dolgoztak a feladaton. Egy ideig minden az EU-csatlakozásról szólt. Szinte az összes kormány-előterjesztés, az összes jogszabály, az összes híradó. Még azok is, amelyek látszólag nem az unióval foglalkoztak. A Budapest–Brüsszel repülőjárat mindennap tele volt magyar hivatalnokokkal, s egy évtizeden át minden miniszteri tárgyaláson a kormánytagjaink legfőbb feladata az volt, hogy politikai támogatásért lobbizzanak nyugati kollégáiknál. Ma már szinte elképzelhetetlen, de ebben az egy kérdésben a kormány és az ellenzék együtt tudott működni. Rengeteg munka volt, de megérte. Úgyhogy amikor 2004. május 1-jén, épp húsz évvel ezelőtt, Magyarország az Európai Unió tagja lett, az egész ország boldogan ünnepelt.

Húsz év múltán már szinte nem is ünnepelünk. Hivatalos, országos megemlékezés legalábbis nincs. Legfeljebb egy-két szakmai konferencián koccintunk, csendben, hogy odafent senki meg ne hallja. Mintha Magyarország nem is lenne az unió tagja. Meglehet, csak papíron az.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.