Heil Péter

Változó idők

Az Európai Unió elmúlt öt éve, és ami utána következhet

Publicisztika

Brüsszel öt éve… Emlékszünk még egyáltalán, mi is történt velünk ezalatt? Nos, 2018 végén, 2019 elején az EU egy hosszabb, hét-nyolc éves növekedési ciklus vége felé járt. Általános volt a várakozás, hogy a pénzbőség, az alacsony kamatok és a stabil növekedés korszakának hamarosan vége lehet.

Az európai társadalomban nőni látszott a feszültség. A stabilitás és az alacsony kamatok áldásos hatásait nem mindenki érezte. Az átlagemberek megtakarításai nem fialtak, a reálbérek megrekedtek a 2008-as válság előtti szinten. Mindazonáltal a recesszió még csak lehetőség volt, a munkanélküliség alacsony maradt, és az elemzők általában nem számítottak mély recesszióra.

Az Európai Bizottság élén a második ciklusát befejező Jean-Claude Juncker a nyugdíjra készült, egyre inkább a fizikai kifáradás jeleit mutatta. Az unió gazdaságának lassulása és régóta ismert strukturális gondjai mellett az európaiak a brexit, Donald Trump állandó bajkeverése, a 2015-ös bevándorlási hullám által felvetett megoldatlan kérdések, illetve a környezet- és klímavédelem miatt ráncolták a homlokukat.

A szélsőjobboldali veszély már 2018-ban is fenyegetőnek tűnt, és nem csak az Egyesült Államok és Nagy-Britannia miatt. Olaszországban Giuseppe Conte az 5 Csillag Mozgalom és az Északi Liga valószínűtlen, populista koalíciója élén próbált nyeregben maradni. A lengyel PiS és a Fidesz egyre inkább feszegették az EU-alapszerződések kereteit. Az Európai Bizottság 2017-ben meg is indította – a politikai kérdőre vonás legerősebb formáját jelentő – 7-es cikk szerinti eljárást Lengyelország ellen, az Európai Parlament (EP) pedig 2018 szeptemberében követelte ki ugyanezt a magyar kormány ellen a Sargentini-jelentéssel. Ugyanakkor Angela Merkel továbbra is sztoikus nyugalommal vezette Németországot, a liberális Macron elnök csillaga pedig még felfelé ívelt. Az Európai Bizottság vezetéséért a két nagy európai párt csúcsjelöltjeként Manfred Weber és Frans Timmermans szálltak versenybe.

Az EP-választáson aztán – kellemes meglepetésre – a szavazói részvétel jelentősen emelkedett. A szélsőjobb előretörése elmaradt, a legnagyobb győztesek pedig a liberális és a zöld frakciók voltak. Az EP ugyan sokszínűbb lett, az erejükből valamennyit veszítő kereszténydemokraták és a szociáldemokraták koalíciója már nem volt elég a többséghez. Az intézmény mindazonáltal határozottan integrációpárti maradt, sőt megnyílt a lehetősége annak, hogy a radikális baloldaltól a liberálisokig terjedő progresszív koalíció akár a jobboldal ellenében is sikeres legyen, még nagy ügyekben is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.