Heil Péter

Ellopott jövő

Mennyi támogatás jön az EU-ból, mennyi nem, és miért tragédia ez?

Publicisztika

Ismét magasra csaptak az indulatok a magyar uniós források körül. Pedig elmozdulás nem történt – a frontok rég befagytak. A csapok nem zárultak be teljesen, de a kohéziós és újjáépítési források többsége továbbra is zár alatt van. Az országot érő, helyrehozhatatlan kár pedig eurómilliárdokban mérhető.

Amikor a közvélemény-kutatók a magyarokat megkérdezik, mit gondolnak az Európai Unióról, két dolog biztos. Az elsöprő többség jónak és fontosnak gondolja, hogy a közösség tagjai vagyunk, és a tagság előnyei között mindig dobogós helyen szerepelnek a fejlesztési támogatások. Pedig EU-pénzből sokkal kevesebb jön, mint amire jogosultak lennénk, és ami jön, az sem oda kerül, ahova szánták.

Az elvben – az EU 2021–2027 közötti költségvetése szerint – Magyarországnak szánt eurók sorsáról számvetést készíteni nem könnyű. Nem is a kérdést övező bonyolult politikai játszmák miatt. Hanem azért, mert a kormány szándékosan félreinformálja a nyilvánosságot, hogy a gonosz brüsszeli birodalom ármánykodását még drámaibb színekben mutathassa be. Szerencsére a tények makacs dolgok, és némi kutatómunkával ki is deríthetők.

Mennyi jöhetne, mennyi jön, és mennyi nem jön?

A 2021–2027-es EU-költségvetésből Magyarországnak megítélt összes támogatás majdnem 19 600 milliárd forint (49 milliárd euró) volt. Ezek döntő része három forrásból származik:

– a kohéziós (területfejlesztési) alapokból;

– a Covid-válság hatásait enyhíteni hivatott újjáépítési alapból (hivatalos nevén Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz, RRF); ennek egy része közvetlen támogatás, egy része kedvezményes kamatozású hitel;

– és a közös agrárpolitikából (KAP).

A fentiekből jelenleg mintegy 9100 milliárd forint hozzáférhető – ebben a területfejlesztési pénzek egy része és az agrártámogatások egésze van benne. Az Európai Bizottság felfüggesztett 7800 milliárdot; 2700 milliárd forint pedig végleg elveszett. A területfejlesztési pénzek lassan csordogálnak, újjáépítési támogatást pedig egyáltalán nem kapunk. Az unió az agrárforrások lehívását eddig nem korlátozta. Így ezen az ágon mintegy 150 ezer gazda kap folyamatosan szubvenciót Brüsszeltől. Igaz, a támogatás negyede a gazdák 1 százalékát kitevő legnagyobb birtokosokhoz, 70 százaléka pedig a felső 10 százalékukhoz vándorol.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.