Heil Péter

Ideiglenesen alkalmatlan

Elveszik-e Orbántól a magyar EU-elnökséget?

Külpol

A baj mindig csőstül jön – tartja a mondás, és nagyon úgy néz ki, hogy ez most a magyar–EU-kapcsolatokra is igaz. Nem elég az uniós szerződésben foglalt alapértékek és alapvető polgári jogok megsértése miatt indult, ún. 7-es cikkely szerinti eljárás. Nem elég, hogy Magyarország lassan hat hónapja nem jut hozzá több ezer milliárd forint EU-támogatáshoz. Az Európai Parlament a múlt héten újabb frontot nyitott az Orbán-kormány ellen.

A Fidesz bűneit ostorozó, most már sokadik határozatuk tervezetében az EP-képviselők azt követelték, hogy Magyarországtól vegyék el az unió Tanácsának – a tagállami szakminiszterek döntéshozó testületének – soros elnökségét, amelyet 2024 második félévében kellene betöltenie. Példátlan ötlet, és példátlan gyalázat Magyarországnak. Már megint.

Nem önzetlen közvetítő

A Tanács a tagállami érdekek képviseletének színtere, az unió két egyenrangú jogalkotó testületének egyike. Bármilyen uniós jogszabály megszületéséhez a Tanács és a Parlament megállapodása, egyetértése szükséges. A Tanács soros elnöksége két szempontból fontos alkalom egy-egy tagállam számára. Egyrészt azért, mert lehetőséget ad arra, hogy fél évig – bizonyos határok között – előtérbe állíthassa azokat a témákat, amelyek számára érdekesek. Másrészt azért, mert fél évig a soros elnök ország próbálkozhat azzal, hogy az EU napirendjét aktuálisan meghatározó ügyekben összehozza a közös álláspontot. És ha ezt a gyakorta bonyolult feladatot becsülettel, hatékonyan végzi, azzal jelentősen megnövelheti tekintélyét, megkönnyítve, hogy a későbbiekben elérje saját céljait is.

Azt, hogy Magyarország jelenleg alkalmatlan a soros elnökség betöltésére, a brüsszeli folyosókon már hónapok óta hallani. A probléma formális része az, hogy az Orbán-kormány aligha elnökölhet olyan vitákat a jogállami eljárásban, illetve a 7-es cikkely szerinti eljárásban, amelyeknél éppen a saját jogsértéseiről van szó. De ennél is nagyobb súllyal esik latba az a tény, hogy a magyar vezetés az elmúlt néhány évben olyan sikeresen amortizálta le bizalmi indexét, ami lehetetlenné teszi, hogy eredményesen ellássa a semleges és önzetlen közvetítő – ahogy az angol mondja: az honest broker – szerepét. Nem beszélve arról, hogy a soros elnökség, ha nem is első helyen, de hivatali ideje alatt az EU-t a külvilág felé is képviseli, állandó szereplője a nemzetközi híreknek, egy kicsit az unió arca. És a jelek szerint nem sokan akarják, hogy ez az arc 2024 második felében Orbán Viktoré legyen.

Szó, ami szó, az előzmények is meglehetősen ominózusak. Magyarország 2011 első felében már volt az EU soros elnöke – és azt a periódust ugyancsak botrányok kísérték. A kedélyeket akkoriban a frissen megszületett médiatörvény korbácsolta fel, amely a magyar jogállam és a demokrácia lebontásának egyik legelső, emblematikus lépése volt. Az Európai Parlamentbe eredetileg elnökségi programját ismertetni érkezett Orbán Viktort szinte csak a sajtószabadságról kérdezték. Ezt követően, több fontos ügyben – a soros elnökséget szándékosan háttérbe szorítva – Herman Van Rompuy, az állam- és kormányfők tanácsának állandó elnöke ragadta magához a kezdeményezést. A magyar elnökség legnagyobb nemzetközi, sőt világpolitikai eseményének szánt keleti partnerségi konferenciát pedig egyszerűen áttették a sorban utánunk következő lengyelek félévére.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.