Közvélemény-kutatók és elemzők egyetértenek abban, hogy az EU-tagság a magyar választók körében egyértelműen népszerű. Évek óta ezt mutatják az unió felmérései, és a hazai kutatások is. A számok tanúsága szerint a polgárok véleménye merőben eltér a kormány álláspontjától az európai politika szinte összes lényegi kérdésében. Legalább kétharmaduk szeretné például az euró bevezetését, vagy azt, hogy az unió közös kül- és biztonságpolitikát folytasson. Az ATV számára pár hónapja készített közvélemény-kutatás szerint még az Oroszország elleni szankcióknak is többsége van, bombás plakátkampány ide vagy oda.
Szokásos éves tusnádfürdői igehirdetése alkalmával Orbán Viktor az Európai Uniót három „alapértékkel” azonosította, úgymint „migráció, LMBTQ és háború”. Nos, a jelek szerint ebben sincs egy hullámhosszon a választóival. A Policy Solutions és a Friedrich Ebert Alapítvány tavaly publikált felmérése szerint a magyaroknak az unióról elsősorban a pénzügyi támogatások, a gazdasági fejlődés, a szabadság, a boldogulás, illetve az európai népeket összekötő történelmi közösség, az unión belüli szabad mozgás, munkavállalás és tanulás jutnak eszébe. Továbbmenve, a magyarok az EU-átlagot jelentősen meghaladó mértékben bíznak az Európai Unió intézményeiben, és az unió bizalmi indexe jóval meghaladja a magyar Országgyűlését vagy épp a kormányét. A kutatás szerint a magyarok 71 százaléka vélekedik pozitívan az unióról, és a lakosság majdnem fele egyenesen azt szeretné, ha az unió fontos további hatásköröket is kapna. A kilépést viszont mindössze 8 százalék választotta volna. Tizenkét szavazóból csak egy.
Mindez annak dacára van így, hogy a Fidesz kormányzása legelejétől kezdve zajos csatában áll az EU-val, és országlása megannyi kudarcáért kivétel és gondolkodás nélkül az uniót okolja. Az állóháborúnak – tudjuk mindannyian – nemcsak politikai, hanem hatalmas anyagi tétje is van. Az, hogy Magyarország mintegy 15 ezer milliárd forintnyi forráshoz két és fél évvel azok odaítélése után sem jut hozzá, egészen példátlan. A kár, amit az ország ezzel máris elszenvedett, százmilliárdokban mérhető. A gazdaság és az államháztartás siralmas helyzetére tekintettel Orbánéknak igencsak össze kellene kapniuk magukat, hogy megoldást találjanak. Ők azonban a sietségnek eddig semmi jelét sem adták. Hogy az EU-val és a többi tagállammal fennálló nézeteltérésekre miért nincs megoldás, arra elvben két válasz létezne. Az egyik a súlyos inkompetencia – hiszen aligha kell hosszú hónapoknak, ne adj’ isten éveknek eltelniük ahhoz, hogy egy kormány a saját maga által elbaltázott jogszabályokat kijavítsa. De gondoljunk bármit a kabinet tehetségéről vagy az államigazgatás állapotáról, muszáj megvizsgálni a másik lehetőséget is. Jelesül azt, hogy Orbánék valójában nem is akarnak megegyezni.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
