Kádár Judit

Tormay Cécile-nek szőke haja volt. A Bujdosó könyv legújabb kiadásának borítóján viszont sárgásra őszülő fekete. Nem mintha ez fontos lenne, kizárólag azért van némi jelentősége, mert arra utal, hogy a kötet szerkesztője valószínűleg nem tartozik a Tormay-fanok népes táborába, különben tudná.

Amikor Vonnegut első átfogó életrajza két éve megjelent, Mark fia sietett cáfolni a szerző azon állítását, miszerint a szarkasztikus humoráról ismert világhírű író magányos és kiábrándult emberként halt volna meg.

Kármán, Neumann, Szilárd, Teller, Wigner, Moholy-Nagy, Breuer... Miért született egyszerre ennyi zseniális ember a 19-20. század fordulójának Magyarországán, és miért kellett éppen nekik távozniuk innen?

A társadalmi nemek európai kutatóit összefogó, utrechti székhelyű nemzetközi szervezet, az AtGender és a Közép-európai Egyetem (CEU) május 17-20. között rendezett Budapesten feminista kutatói konferenciát. Az előadók leginkább a szélsőjobb európai térhódítása miatt érzett aggodalmuknak adtak hangot.

Amikor 1812. február 7-én - állítólag egy átbálozott éjszaka után - a huszonhárom éves Mrs. Dickensnek megszületett Charles nevű kisfia, bizonyára nem gondolta volna, hogy kétszáz év múlva egy egész esztendőn át fogja ünnepelni a világ ezt a számára oly örvendetes eseményt.

Egy kínai, egy vietnami és egy mali középiskolás. Mindhárman Budapesten születtek, és a Trefort Gimnázium tanulói.

A szereplők neve már az első oldalaknál felkelti a gyanút: itt valami nem stimmel. Sokkal egyszerűbb lenne, ha a többszázados irodalmi hagyomány nyomán az identitását kereső pozitív hőst hívnák Bornnak (ami "születettet" jelent angolul), s a megrontására törő démoni alak neve kezdődne W-vel.

Képzeljük el a középkorú, csuklyás Nike pulóvert viselő főhőst, amint a Los Angeles-i Doheny Plazában található, puha bézsekkel és szürkékkel berendezett panorámás lakásában, egy pohár Grey Goose-szal a kezében hallgatja a közeli Abbey bárból felhallatszó Duran Durant és a Sunset Boulevardról felszüremlő zajokat. Ha nehéz elképzelni, írjuk be egy internetes keresőbe a fenti tulajdonneveket, s máris előttünk a regény miliője;

Most már biztos, hogy a múlt század végének egyik legjelentősebb amerikai prózaírója, az 1988-ban, ötvenéves korában, tüdőrákban meghalt Raymond Carver okkal hihette, amit a Csendes-óceánra néző sírkövére vésetett: "És megkaptad, / amit az élettől akartál, mégis? / Megkaptam. / És mit akartál? / Hogy elmondhassam, szeretnek, / hogy szeretve érezhessem magam a földön."

A régi rendszer már a végét járta, amikor 1989-ben sorra alakultak a saját haszonra dolgozó magánkönyvkiadók. Evidensnek tűnhetett számukra, hogy az 1948. évi kommunista hatalomátvételt követően betiltott háború előtti magyar könyvek újrakiadása nemes cél és egyben jó üzlet lehet. Válogatni bőven volt miből, hiszen a kultúrpolitika irányítói a "polgári" jellegűnek ítélt művek tömegeit vonták ki a forgalomból. Az elmúlt 20-22 évben a merészebb kiadók egymás után jelentették meg a hajdan indexre tett vagy csak elfeledett regényeket, a jobb eladhatóság érdekében sorozatokba szervezve őket, de sokan belebuktak, s a megmaradtak sem dicsekedhetnek túl sok sikerrel.

A tudományba vetett hit és a hasznát illető kétely egyszerre jellemezte a 19. századközép Angliáját, melyben Lewis Carroll alapvetően a létező világ szabályai szerint működő, mégis valóságon túli környezetben játszódó művei, az Alice Csodaországban (1865) és folytatása, az Alice Tükörországban (1871) megszülettek. Annak a viktoriánus kornak a termékei voltak, amelyben Darwin nézetei a fajok eredetéről alaposan megingatták a modernizálódó társadalom egyébként is bizonytalan világnézetét.