Jelentős írók halála után, ha nem tettek idejében megfelelő óvintézkedéseket, a legalább annyira kíváncsi, mint hálás utókor még mosodaszámláikat is kiadja. Nyilván jól tudta ezt a "legfeketébb fekete humor" mestere is, aki mégis minimum két kötetre való kéziratot hagyott hátra. A tizennégy, korábban kiadatlan novellát tartalmazóA repülő macska Vonnegut 2007 tavaszán bekövetkezett halála után már a második posztumusz válogatás (az első magyarul Ördögcsapda címmel jelent meg 2009-ben). Ezeket a történeteket pályája kezdetén, az '50-es évek elején fektette el íróasztalfiókokban, amikor magas honoráriumot fizető, színvonalas irodalmat közlő, híres magazinoknak dolgozott, mint amilyen a Collier's vagy a korabeli Cosmopolitan volt. Legtöbbjük esetében lehetetlen kitalálni, hogy idővel miért nem publikálta őket, hiszen az olvasmányos novellák már későbbi fő témáinak variációi, mint a magyarul Meghalló címet kapott Confido is, amiben az emberek legtitkosabb gondolatait is ismerő halló- és beszélőkészülék azzal a tanulsággal szolgál, hogy az aljassággal, gonoszsággal teli világban az igazság kimondása elviselhetetlen. Feltalálója az utolsó pillanatban mégis meggondolja magát és lemond gyártásáról, holott milliárdossá gazdagodhatna belőle. E korai történetekben a jó győzedelmeskedik, a rossz elnyeri büntetését, mint a sci-finek is tekinthető Kedves kicsi emberkék című novellában, amelyben ember külsejű, köménymag nagyságú, világűrből érkező lények szolgáltatnak igazságot a nem véletlenül Swift nevet viselő főhősnek. Az író talán épp a posztindusztriális társadalom embertelenségéhez képest túlságosan optimista végződéseket csiszolta volna élesebbre, ha marad ideje. Mégis örvendetes, hogy az "új" írások magyarul is hozzáférhetővé váltak, hiszen mostanában mindnyájunknak jól jön a fordító, Szántó György Tibor szerint immár angyallá vált, humanista Vonnegut bátorító üzenete.
Fordította: Szántó György Tibor, Maecenas, 2010, 315 oldal, 2200 Ft
