Optimista vég

Kurt Vonnegut: A repülő macska

  • Kádár Judit
  • 2011. december 8.

Könyv

 


Jelentős írók halála után, ha nem tettek idejében megfelelő óvintézkedéseket, a legalább annyira kíváncsi, mint hálás utókor még mosodaszámláikat is kiadja. Nyilván jól tudta ezt a "legfeketébb fekete humor" mestere is, aki mégis minimum két kötetre való kéziratot hagyott hátra. A tizennégy, korábban kiadatlan novellát tartalmazóA repülő macska Vonnegut 2007 tavaszán bekövetkezett halála után már a második posztumusz válogatás (az első magyarul Ördögcsapda címmel jelent meg 2009-ben). Ezeket a történeteket pályája kezdetén, az '50-es évek elején fektette el íróasztalfiókokban, amikor magas honoráriumot fizető, színvonalas irodalmat közlő, híres magazinoknak dolgozott, mint amilyen a Collier's vagy a korabeli Cosmopolitan volt. Legtöbbjük esetében lehetetlen kitalálni, hogy idővel miért nem publikálta őket, hiszen az olvasmányos novellák már későbbi fő témáinak variációi, mint a magyarul Meghalló címet kapott Confido is, amiben az emberek legtitkosabb gondolatait is ismerő halló- és beszélőkészülék azzal a tanulsággal szolgál, hogy az aljassággal, gonoszsággal teli világban az igazság kimondása elviselhetetlen. Feltalálója az utolsó pillanatban mégis meggondolja magát és lemond gyártásáról, holott milliárdossá gazdagodhatna belőle. E korai történetekben a jó győzedelmeskedik, a rossz elnyeri büntetését, mint a sci-finek is tekinthető Kedves kicsi emberkék című novellában, amelyben ember külsejű, köménymag nagyságú, világűrből érkező lények szolgáltatnak igazságot a nem véletlenül Swift nevet viselő főhősnek. Az író talán épp a posztindusztriális társadalom embertelenségéhez képest túlságosan optimista végződéseket csiszolta volna élesebbre, ha marad ideje. Mégis örvendetes, hogy az "új" írások magyarul is hozzáférhetővé váltak, hiszen mostanában mindnyájunknak jól jön a fordító, Szántó György Tibor szerint immár angyallá vált, humanista Vonnegut bátorító üzenete.

 

 

Fordította: Szántó György Tibor, Maecenas, 2010, 315 oldal, 2200 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.