Optimista vég

Kurt Vonnegut: A repülő macska

  • Kádár Judit
  • 2011. december 8.

Könyv

 


Jelentős írók halála után, ha nem tettek idejében megfelelő óvintézkedéseket, a legalább annyira kíváncsi, mint hálás utókor még mosodaszámláikat is kiadja. Nyilván jól tudta ezt a "legfeketébb fekete humor" mestere is, aki mégis minimum két kötetre való kéziratot hagyott hátra. A tizennégy, korábban kiadatlan novellát tartalmazóA repülő macska Vonnegut 2007 tavaszán bekövetkezett halála után már a második posztumusz válogatás (az első magyarul Ördögcsapda címmel jelent meg 2009-ben). Ezeket a történeteket pályája kezdetén, az '50-es évek elején fektette el íróasztalfiókokban, amikor magas honoráriumot fizető, színvonalas irodalmat közlő, híres magazinoknak dolgozott, mint amilyen a Collier's vagy a korabeli Cosmopolitan volt. Legtöbbjük esetében lehetetlen kitalálni, hogy idővel miért nem publikálta őket, hiszen az olvasmányos novellák már későbbi fő témáinak variációi, mint a magyarul Meghalló címet kapott Confido is, amiben az emberek legtitkosabb gondolatait is ismerő halló- és beszélőkészülék azzal a tanulsággal szolgál, hogy az aljassággal, gonoszsággal teli világban az igazság kimondása elviselhetetlen. Feltalálója az utolsó pillanatban mégis meggondolja magát és lemond gyártásáról, holott milliárdossá gazdagodhatna belőle. E korai történetekben a jó győzedelmeskedik, a rossz elnyeri büntetését, mint a sci-finek is tekinthető Kedves kicsi emberkék című novellában, amelyben ember külsejű, köménymag nagyságú, világűrből érkező lények szolgáltatnak igazságot a nem véletlenül Swift nevet viselő főhősnek. Az író talán épp a posztindusztriális társadalom embertelenségéhez képest túlságosan optimista végződéseket csiszolta volna élesebbre, ha marad ideje. Mégis örvendetes, hogy az "új" írások magyarul is hozzáférhetővé váltak, hiszen mostanában mindnyájunknak jól jön a fordító, Szántó György Tibor szerint immár angyallá vált, humanista Vonnegut bátorító üzenete.

 

 

Fordította: Szántó György Tibor, Maecenas, 2010, 315 oldal, 2200 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.