Kálmán C. György

Megtudhattuk: ha kerülnek, lenéznek, kinevetnek, furcsállkodnak – a mögött rejtett csodálat van. A brüsszeli ilyen; nem mutatja ki az érzelmeit.

Ha gumiégetőt terveznének a Margit-szigetre, annak is megvolna a megfelelő kommunikációja. Például ez.

Ha Fischer Iván pénzt követel, akkor van, akinek ez ellenszenves; mert vannak, akiket irritál az „ez nekünk jár” szemlélet.

Török Gábor azt mondja, hogy az MNB alapítványai őrült költekezésének leleplezése bizonyos Fidesz-köröknek áll érdekében. De mi áll Török érdekében?

A „művészeti folyóiratok” kivéreztetése sokkal több, mint hogy egy-két költő, fotós vagy festő elveszíti megszokott fórumát. A kultúra és a kritikus gondolkodás van veszélyben.

Sok értelmiségi, művész, tudós, közszereplő közös nyilatkozatot adott ki – a kormány mellett, a Liget projekt támogatására. Kik, miért, hogyan?

Hogy festenek azok a „mások”, akiknek a reakciójára a Gulyás Márton ellen vádat emelő ügyész hivatkozik?

Aki olvasta Garaczi László előző három lemur-regényét, az tudja: rendkívül szórakoztató, nyelvi leleményben és a történetfűzés humorában gazdag, mozaikos sztorikból összeálló, de némi időrendi előrehaladást mutató szövegek voltak ezek; úgy szokás számon tartani őket, mint afféle írói önéletrajzokat, tele abszurditásokkal és szürreális viccekkel, hemzsegnek a helyszínek és a szereplők, és az olvasót sodorja a sok apró esemény, a rendkívül mulatságos elbeszélésmód.

A stadionok, a kisvasút, a buta és bugris felső vezetők – mindez persze felháborító, elképesztő. Jogos is minden dühöngés. De a dolog még bonyolultabb.

Rosszul látják mindazok, akik a Szépművészeti Múzeum festménykölcsönzését gyanús ügyletnek vélik. Hiszen anyagi haszonról szó sincs.

Sok résztvevője lesz a pedagógusokkal folytatandó tárgyalások „Közoktatási Kerekasztalának” – furcsa, érdekes és gyanús szervezetek is. És hogy kerül ide az Akadémia?

A tanárok munkaideje nem mérhető sem az osztályteremben, sem az iskolában töltött órákkal. Értelmiségiekről van szó.