Török és az MNB

  • Kálmán C. György
  • 2016. május 6.

Első változat

Török Gábor azt mondja, hogy az MNB alapítványai őrült költekezésének leleplezése bizonyos Fidesz-köröknek áll érdekében. De mi áll Török érdekében?

Török Gábor MLSZ-közeli politikai szakértő nagyot mondott. Azt, hogy amit látunk, azt nem jól látjuk – vagy legalábbis nem jól értelmezzük. Nem az van, hogy újságíróknak sikerült kiperelniük az MNB alapítványainak döbbenetes pénzköltéseinek dokumentációját, és kiderült, hogy csókosok, rokonok és válogatott hülye projektek kaptak igen nagy pénzeket. Hanem viszont az van, hogy ezt a dolgot „napirenden tartják”, mert „néhány kormányközeli csoport”, bizonyos „gazdasági és politikai körök érdekeltek abban, ha »nagyobb figyelem irányul arra, miképpen építgeti a hátországát Matolcsy, miként szerez egyre nagyobb befolyást. Ahogy az sincs ellenükre, ha a háttérfolyamatok nyilvánosságra kerülése miatt az elnök veszít erejéből«”.

Vagyis.

Nem az a lényeg, ami történik, még ha az a 260 milliárd valahogy el lett is költve, hanem hogy ennek a kiszivárogtatása, a botrány meg a botrány életben tartása bizonyos körök meg csoportok érdeke. Török Gábor szerint ez az érdekes igazán. Hogy tehát volnának a Fideszen belül – vagy a Fideszhez közel – olyanok, akik „üzleti-hatalmi versengésben” le szeretnék győzni, de legalábbis meggyengíteni a MNB elnökét.

Huhh, de izgalmas.

És itt be is fejezhetnénk, magunk mellé készíthetnénk a kólát-popkornt (vagy pálinkát-szotyit, világnézettől függően), és a fotelből figyelhetnénk, ki kit győz le, sikerül-e felszínen tartani a közpénz elsikkasztásának ügyét, vagy győz Matolcsy, és minden szépen feledésbe merül – és ezt a meccset mint afféle fideszes belharcot néznénk, találgatnánk, ki melyik oldalon száll be és miért.

false

De inkább alkalmazzuk magára Török Gáborra saját módszerét: mi érdeke fűződik a politikai elemzőnek ahhoz, hogy ilyen magyarázatot adjon, hogy a lényegi(nek látszó) esemény helyett a (minden bizonnyal soha nem bizonyítható) mozgatórugókról spekuláljon? Mi mozgatja?

Mivel még nem értem el az elemző magaslatait, nem tudok egyetlen magyarázattal szolgálni, több is van. Az egyik az lenne, hogy Török szeretne valami nagyon csiklandósat, figyelemfelhívót mondani, és erre az a legalkalmasabb, ha  (kissé konteó-jellegű) titkos, rejtelmes háttérinformációkat látszik megosztani hálás közönségével. Mindarról, amit mond, a dolog természetéből fakadóan semmi biztosat, konkrétat, tárgyszerűt nem lehet tudni – annál jobban borzolja az érdeklődést, annál több tere van a jólértesültség látszatát keltő találgatásnak.

A másik szándék annak a sugalmazása lehet, hogy ne higgyük: bármire rákényszeríthető a kormány (vagy a nagy hatalmú MNB-elnök) – csak abból lesz itt ügy, amiről egyes körök úgy döntenek, hogy ügy legyen belőle; senki ne gondolja, hogy ha ott fenn nem akarják, bármi lelepleződhet, bárminek következménye lehet. Kár ugrálni, kár felelősöket keresni, kár firtatni az eltapsolt százmilliárdok útját – majd ha a nagyfiúk odafent úgy döntenek, talán lesz valami. Végül meg azt mondja ezzel, hogy ha valaki háborog a maffia Matolcsy-szárnyának őrületes pazarlásai, a tagok zsebének bőséges kitömése, a szemérmetlen lopások miatt, az nem tesz mást, mint a Fidesz egyik érdekcsoportját támogatja, mondhatni: az ő kottájukból játszik, talán éppen a (patás) Orbánnal magával cimborál.

Összegezve: azt mondja, nem kell ebbe beleszállni, nézzük kívülről, mérsékelt érdeklődéssel, nem a mi ügyünk. Úgyse látjuk, amit látni kéne – és amit látunk, az nem az, ami.

Hogy ez az elemzői álláspont elfogadható-e, rokonszenves-e, igazolható-e, és mire jó – azt mindenki maga döntse el.

Nekem speciel erős hányingerem van. De majd jön valaki, és elmondja, hogy mit is akarok ezzel.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.