„A Városliget megújításáért” címmel több mint 80 művész, értelmiségi, sportoló aláírásával nyilatkozat jelent meg. Az aláírók szerint a Liget projekt „választásokon átívelő, mindannyiunk, a jelen és az eljövendő generációk érdekét szolgáló, felelős fejlesztési program”: a nyilatkozat támogatásáról biztosítja „a kulturális, parkfejlesztési és építészeti programot, a Liget Budapest Projektet”.
Sok kiváló és néhány kevésbé kiváló ember írta alá a nyilatkozatot, sokáig fogunk nyammogni a névsoron. Olyan nevek vannak benne, mint Vitézy Dávid, Freund Tamás, György Péter, Persányi Miklós, Gőz László, Vidnyánszky Attila, Batta András. Hirtelenjében és nyilván finomítható csoportosításban így osztanám csoportokra a lista szereplőit:
1. Vannak szakemberek, akik komolyan hiszik, amit aláírtak. Biztosan vannak érveik is, nem ártana ezekkel megismerkedni.
2. Vannak, akik mindig is megbízható fideszesek voltak, nyilvánosan vagy csak éppen tudhatóan – rájuk mindig lehet számítani. Úgy érzik, ha a kormányt támadják, nekik a vártán a helyük.
3. Vannak, akik egyáltalán nem politizálnak, de az intézmény, amit képviselnek (vagy ők maguk személyesen) erősen függenek az állam jótékony gondoskodásától. Úgy gondolják, nem kerül nekik semmibe, ha aláírnak egy ilyen nyilatkozatot, de tesznek egy barátságos gesztust az őket támogató hatalomnak.
4. Vannak, akik a nyilatkozat nagy részével egyetértenek: minden legyen szebb, minden újuljon meg (és őrizze a hagyományt), és legyen párbeszéd. Ez elég is ahhoz, hogy alá is írják – végtére is, dicsőség, ha valakit felkérnek arra, hogy nyilvánosan, válogatott kör részeként nyilvánítson véleményt.
| ||
Nem állítom sem azt, hogy mindenki gazember, aki ezt a nyilatkozatot aláírta (szó sincs róla – néhányan talán azok, de sokkal több gazember van, aki nem írta alá), és azt sem, hogy becsapott vagy felelőtlen emberek volnának, akiknek fogalmuk sem volt, mihez adják a nevüket (szó sincs róla – néhányan talán igen, de értelmes, ivarérett, felelősséggel bíró emberekről van szó). Nagyon különbözők a motivációk – bizonyára egyeseknek egy-egy, a Ligetbe telepítendő intézmény a szívük csücske, másokat a zöldfelület érdekel. Szóval: nem lehet annyival elintézni a nyilatkozatot meg az aláírókat, hogy a szokásos kormánypárti vircsaft, afféle CÖF-mutáció, jól megfizetett idióták izmozása. Nem ennyire egyszerű.
Inkább azt mondanám: furfangos.
Először is: a kormány (bármilyen kormány) mellett nyilatkozatban kiállni – meglehetősen visszás, hogy ne mondjam: szánalmas dolog. A hatalom a kormányé, a kiállás (demonstráció, nyilatkozat, petíció, efféle) a mindenkori hatalmon nem lévők, a hatalommal szemben állók vagy az alávetettek eszköze. A hatalmat persze lehet támogatni, ha meg vagyunk vele elégedve, de nem a nagy, közös nyilatkozat ennek a szokásos formája.
Másodszor: a nyilatkozat szerkezetileg úgy épül fel, hogy a közepén megbúvó felsorolás kivételével bárki aláírná: amikor „a felújított régi és világszínvonalú új, kortárs épületekről” esik szó, s ott is gondosan vegyítve a már meglevő és a még csak tervezett épületeket, fel sem tűnik, micsoda pusztítást, tarolást és éppen a jelenlegi közparkjelleg megváltoztatását implikálja mindez. Ez a pár sor elcsúszik, marad a jó szándék, a sokféleség és a párbeszéd hangsúlyozása.
Harmadszor pedig: tartalmilag a nyilatkozat egyáltalán nem válasz a „Mindent a maga helyén!” petícióra – hiszen az éppen arra hívta fel a figyelmet, hogy nem elég a Liget durva beépítésére összpontosítani, hanem a Vár is (ezzel szoros összefüggésben!) súlyos veszélyben van; a nyilatkozat csakis a Ligetről beszél, mintha ennek semmi köze nem volna a megalomániás Vár-beruházásokhoz. Egyszerűen elhazudja a probléma nagy részét, úgy tesz, mintha nem Budapest több fontos területéről – voltaképpen az egész városról – folyna a vita.
Végül negyedszer: a nyilatkozat vége felé ez áll: „szeretjük a városunkat, szorgalmazzuk a róla és érte való párbeszédet”. Ez kifejezetten komikus. Pontosan tudjuk, miféle „párbeszéd” folyt a Ligetről (semmilyen), egyáltalán, (fa)döntései előtt ez a kormány milyen kommunikációba szokott bocsátkozni. Szép, szép a párbeszéd óhajtása, de most legfeljebb keserű gúnyként volnának értelmezhetők ezek a szavak. Vajon az aláírók közül azok, akiknek volna érdemi mondanivalója a Liget projektről, akik őszintén és átgondoltan mellette állnak – egyenként, saját nevükben miféle párbeszédet kezdtek, mikor és hogyan érveltek igazuk mellett? Tehát: nem az aláírók csoportjára, hanem az egyénekre és a véleményükre volnék kíváncsi.
Szomorú és nevetséges ez az egész. Sok jó nevű honfitársunknak akkor jut eszébe a hatalom oldalán megnyilvánulni, amikor a fűrészek már beindultak, betonkeverők dübörögnek, a pénz folyik.
