Brüsszel titkai

  • Kálmán C. György
  • 2016. május 22.

Első változat

Megtudhattuk: ha kerülnek, lenéznek, kinevetnek, furcsállkodnak – a mögött rejtett csodálat van. A brüsszeli ilyen; nem mutatja ki az érzelmeit.

Mindig is tele volt rejtélyekkel Brüsszel.

Emlékszem, micsoda titkokat szivárogtatott ki annak idején Orbán Viktor, amikor arról beszélt, milyen szörnyűségeket suttognak a sötét, dohos brüsszeli folyosókon a magyar szocialistákról és kormányukról; aztán Kovács Lászlót is hallhattuk, aki valahogy mindig olyanokba ütközött a fent említett folyosókon, akik értetlenkedtek a fideszes politikusok tettei és hazánk állapota miatt; egyáltalán, bárki csak megfordult Brüsszelben, arról regélt, hogy a folyosókon (esetleg a büfékben, bisztrókban, baráti összejöveteleken) milyen módon ítélik meg az éppen aktuális magyar kormány tevékenységét. De mindez mindig ellenőrizhetetlen, sőt rejtett információ volt, a dolog természetéből fakadóan: ugyan, kit és hogyan is lehetne szembesíteni azzal, amit a folyosón elsuttogott vagy borközi állapotban négyszemközt odavetett?

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Most végre megtudhattuk, hogy a brüsszeli nép nemcsak rosszat tud mondani. Ha dicsér, ha hízeleg, ha elismer, ha megbecsül – azt is csak titokban, egymás között. Maga Kovács Kormányszóvivő Zoltán mondta a Politico nevű online lapnak küldött olvasói levelében, hogy „There are a lot of people in Brussels who secretly admire the way Hungarians and the Hungarian government go about things” –  magyarul: „Brüsszelben sokan titokban csodálják, ahogy a magyarok és kormányuk végzik a dolgukat”.

Diszkrét, szemérmes a brüsszeli. Szemtől szemben keresztülnéz rajtad, megvetően kiköp, undorodva elfordul, ha beszélni kezdesz, kiröhög vagy látványosan unatkozik. Titokban bezzeg – titokban! – csodál, majdhogynem szerelmesen csügg rajtad, éjszakánként érzelmes leveleket fogalmaz… (Mint az óvodában: Marikát elgáncsolom, meghúzom a copfját, bele is köpök a tökfőzelékébe – mert olthatatlanul szeretem.) De nem akarja, hogy ezt bárki észrevegye rajta, soha, semmilyen módon nem adja ennek jelét, senki nem is sejti róla, soha nem derül ki.

Ez a titok lényege.

Csodálatos a brüsszeli világ. Mi, értetlen kívülállók, csak annyit látunk, hogy hol lenézően, hol értetlenül, hogy felháborodva szólnak arról, amit a kormány és szóvivője fényes sikernek, fellendülésnek és a demokrácia megszilárdításának nevez – holott e mögött a maszk mögött ott az izzó szeretet, megbecsülés és csodálat, amit csak sötét lépcsőfordulókban, rejtjelezett üzenetekben és gondolatátvitel útján közölnek. „Sokan.”

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.