Brüsszel titkai

  • Kálmán C. György
  • 2016. május 22.

Első változat

Megtudhattuk: ha kerülnek, lenéznek, kinevetnek, furcsállkodnak – a mögött rejtett csodálat van. A brüsszeli ilyen; nem mutatja ki az érzelmeit.

Mindig is tele volt rejtélyekkel Brüsszel.

Emlékszem, micsoda titkokat szivárogtatott ki annak idején Orbán Viktor, amikor arról beszélt, milyen szörnyűségeket suttognak a sötét, dohos brüsszeli folyosókon a magyar szocialistákról és kormányukról; aztán Kovács Lászlót is hallhattuk, aki valahogy mindig olyanokba ütközött a fent említett folyosókon, akik értetlenkedtek a fideszes politikusok tettei és hazánk állapota miatt; egyáltalán, bárki csak megfordult Brüsszelben, arról regélt, hogy a folyosókon (esetleg a büfékben, bisztrókban, baráti összejöveteleken) milyen módon ítélik meg az éppen aktuális magyar kormány tevékenységét. De mindez mindig ellenőrizhetetlen, sőt rejtett információ volt, a dolog természetéből fakadóan: ugyan, kit és hogyan is lehetne szembesíteni azzal, amit a folyosón elsuttogott vagy borközi állapotban négyszemközt odavetett?

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Most végre megtudhattuk, hogy a brüsszeli nép nemcsak rosszat tud mondani. Ha dicsér, ha hízeleg, ha elismer, ha megbecsül – azt is csak titokban, egymás között. Maga Kovács Kormányszóvivő Zoltán mondta a Politico nevű online lapnak küldött olvasói levelében, hogy „There are a lot of people in Brussels who secretly admire the way Hungarians and the Hungarian government go about things” –  magyarul: „Brüsszelben sokan titokban csodálják, ahogy a magyarok és kormányuk végzik a dolgukat”.

Diszkrét, szemérmes a brüsszeli. Szemtől szemben keresztülnéz rajtad, megvetően kiköp, undorodva elfordul, ha beszélni kezdesz, kiröhög vagy látványosan unatkozik. Titokban bezzeg – titokban! – csodál, majdhogynem szerelmesen csügg rajtad, éjszakánként érzelmes leveleket fogalmaz… (Mint az óvodában: Marikát elgáncsolom, meghúzom a copfját, bele is köpök a tökfőzelékébe – mert olthatatlanul szeretem.) De nem akarja, hogy ezt bárki észrevegye rajta, soha, semmilyen módon nem adja ennek jelét, senki nem is sejti róla, soha nem derül ki.

Ez a titok lényege.

Csodálatos a brüsszeli világ. Mi, értetlen kívülállók, csak annyit látunk, hogy hol lenézően, hol értetlenül, hogy felháborodva szólnak arról, amit a kormány és szóvivője fényes sikernek, fellendülésnek és a demokrácia megszilárdításának nevez – holott e mögött a maszk mögött ott az izzó szeretet, megbecsülés és csodálat, amit csak sötét lépcsőfordulókban, rejtjelezett üzenetekben és gondolatátvitel útján közölnek. „Sokan.”

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.