Kálmán C. György

Két riporteri kérdés és miniszteri válasz az elmúlt napokból, menekültügyben – vicces és hátborzongató.

Sokan, sok mindennel kapcsolatban azon töprengenek, hogy – egyszer, majd – mit kell tenni azzal, amit ez a rendszer itthagyott. Bizonyos esetekre van megoldásom.

Székesfehérvár önkormányzata szobrot állítana Hóman Bálintnak. Érdemes megnézni három jellegzetes választ erre a nem mindennapi botrányra.

Balog Zoltán szeretné, ha az iskolákban mindennap volna ének; a főváros pedig befogadópontokat alakít ki a menekülők számára. Csupa jó hír, csupa nemes elgondolás. De hát bizalom, az nincs.

Ritkán vannak ötletei az MTVA-nak. Márciusban volt egy: a Bach-ünnep. Talán nem sikerült tökéletesen, de jó kezdet volt. Az ötletgazdát kirúgták.

A miniszterelnök állítólag kérdőre vonta L. Simon Lászlót a barackmagügy (vagy a nyilatkozata?) miatt. De kit érdekel, hogy mit szól L. Simon ügyeihez a miniszterelnök?

Gulyás Gergely Tusnádfürdőn azt állította, hogy a baloldal felelős az ország rossz megítéléséért. Igaza lehet – van még mit tennie a kormánynak az ellenzék ráncba szedésére.

Az állam mintha mindig pontosan tudná, hogy az emberek mit akarnak, mit terveznek, mire vágynak – és igyekszik is tudomásunkra hozni, hogy ő ezzel tisztában van.

Persze, őrületes baromság, hogy Mocsai Lajos edzőt a Debreceni Egyetem (a bölcsészettudomány!) díszdoktorává akarja avatni. De emögött az egyetemi tudományos és adminisztratív rendszer zűrjei is ott vannak (meg persze a politika).

Először azt gondoltam, szónoki trükk az, amikor a miniszterelnök népvándorlásról beszél. De jóval többről lehet szó.

Az olimpiáról szóló megvalósíthatósági tanulmány tényleg iszonyú hosszú. Tehát nyilván meggyőző is.

Állítólag megteltek a menekülttáborok, nem tudják már ellátni a hozzánk érkezőket. Mit tehet a kormány? Húzzon gumicsizmát.