Edző, doktor, rektor

  • Kálmán C. György
  • 2015. július 12.

Első változat

Persze, őrületes baromság, hogy Mocsai Lajos edzőt a Debreceni Egyetem (a bölcsészettudomány!) díszdoktorává akarja avatni. De emögött az egyetemi tudományos és adminisztratív rendszer zűrjei is ott vannak (meg persze a politika).

Mielőtt mindenféle oldalról bárkik nekem zúdulnának, leszögezem: az, hogy Mocsai Lajos kézilabdaedzőt a Debreceni Egyetem minden jel szerint díszdoktorrá fogja kinevezni, és ennek megfelelően doktorként ül majd a Testnevelési Egyetem rektori székében – felháborító, elképesztő és nevetséges. Külön agyrém, hogy a sportember a bölcsészettudományok doktora lesz, jobb híján, mert az egyetem doktori iskolái között nincs sporttárgyú (márpedig doktor, még ha dísz- is, csak doktori iskolához kapcsolódva nevezhető ki). Szóval: aki ezen háborog, jól teszi.

Csakhogy.

Jól vannak kitalálva a szabályok? Úgy értem: biztos, hogy rendjén van az, hogy az egyetemi oktatóknak tudományos munkásságot kell felmutatniuk, éspedig úgy, hogy ez publikációkban, előadásokban, konferenciákban (és az ezekre történő minél több hivatkozásban) legyen megragadható? És ez minden területen egyformán igaz kell, hogy legyen? Továbbá: ki legyen a vezető? A legjobb, legtermékenyebb és legnagyobb hatású tudós legyen a rektor, a dékán, a tanszékvezető?

Állami Mocsai

 

Fotó: MTI/EPA

Gondoljuk végig, csak felületesen. Ha mindezt komolyan vennénk, akkor a testnevelést meg a művészeteket oktató egyetemekről (karokról, szakokról) páros lábbal kellene (lehetne) kirúgni az oktatók nagy részét. A legnagyszerűbb zeneszerzők, filmrendezők vagy edzők elég gyöngén teljesítenek külföldi tudományos publikációk területén, biztos vagyok benne, hogy a fokozatot (a doktori címet), amit előbb-utóbb kötelező megszerezniük, keservesen és nem mindig egészen szabályosan hozzák tető alá. (Mint a párizsi esetében: jobb, ha nem tudjuk, hogy készül.) Teljesen igazuk van az egyetemeknek, hogy olyan esetekben, ahol a kiválóság és rátermettség nyilvánvaló, nem keserítik az oktatók életét ilyen baromságokkal. (Persze a helyzet bőven elég tisztázatlan ahhoz, hogy Beethovent vagy Papp Lacit bármikor ki lehessen paterolni, ha kell a helyük, túl sokat kell nekik fizetni, vagy nem tetszik a pofájuk.)

Ami azt illeti, más területeken sem valami hasznos, ha mereven ragaszkodnak a formális kritériumokhoz. Ha egy kémikus vagy ókortörténész évekig nem tudja igazolni hipotézisét, hiába dolgozik éjt nappallá téve, attól még nem lesz rosszabb tudós – csak egy darabig eredménytelen, nincs mit publikálnia; van ilyen. A szótár, a kritikai kiadás vagy az ázalagok rendszertani összefoglalója évekig készülhet, akár egy évtizedig is; csak nem dobják ki a hozzáértő és odaadó tudóst? Sőt olyanok is vannak, akik remek oktatók, csak valamiért nehezen és keveset publikálnak. Nekik is helyük lehet az egyetemen.

Ami a teljesítmény, a tudományos rang és a hivatali pozíció összefüggését illeti: ki mondta, hogy a rektorság (dékánság, de akár a tanszékvezetés) éppen azoknak való, akik a legjobbak tudósnak? Rengeteg adminisztráció, formalitások, protokoll, értekezletek, meg szervezői készség, a folyamatok átlátása, irányítani és parancsolni tudás egyfelől – és emberi érzékenység, empátia és rugalmasság másfelől: miért éppen egy tudós egyesítené ezeket a tulajdonságokat? És volna ideje bármi értelmes tudományos munkára, ha ilyen pozícióba kerülne? Más országokban egyáltalán nem evidens, hogy adminisztratív pozíció és tudományos érdem együtt jár. Gondoljunk csak bele: hány remek egyetem rektorának, dékánjának, tanszékvezetőjének a nevére emlékszünk? És viszont: hány jeles tudósról tudjuk, hogy élete valamely szakaszában rektor (dékán, tanszékvezető) volt? (Megfejtés: ki a francot érdekel?)

Vissza Mocsaihoz. Mi a tanulság?

Nem baj, ha egy edző, aki állítólag kiváló, mindenféle tudományos teljesítmény nélkül is taníthat a testnevelésre szakosodott egyetemen. Nem kell ehhez semmilyen doktornak lennie, még akár az érettségit sem várnám el. Ha oktatásából sokat profitálhatnak a hallgatók, akkor hajrá. Viszont hogyha így van – mi az ördögnek kellene kidekorálni mindenféle tudományos rangokkal? Kit érdekel? Kinek kell ez? Ha úgy tetszik, ez megalázó: azt, aki remekül ért a szakmájához, „fölsegítik”, magasabb és elegánsabb polcra teszik, mint ha nem volna elég, amit produkál. S ha már mindez mégis megtörtént – ki mondta, hogy a (tudományos ranggal feldíszített, szakmájához jól értő) személy a vezetésre is alkalmas? Ki mondta, hogy aki jó, az legyen doktor (bármi áron), és legyen neki irányító rangja is?

Magyarán: Mocsai esete botrányos, szégyenletes, jó esetben vicces. De mögötte strukturális (és gondolkodásbeli) bajok tömege van. Persze, a politika is – de hogy mindezt meg lehet csinálni, azt a politika csak kihasználja.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

A lélekkufárok

„Felkérjük Kuminetz Gézát (rektor atya – a szerk.), hogy tartsa fenn a dékán fegyelmi döntését, és szükség esetén követelje meg azon oktatók önkéntes távozását, akik tartósan aláássák az intézmény keresztény identitását” – áll a CitizenGO nevezetű „ultrakonzervatív” (lefordítva: bigott) lobbiszervezet hazai lerakatának augusztus 28-án kelt, Megvédjük a keresztény oktatás szabadságát a Pázmányon! című petíciójában.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”