Háromrétegű

  • Kálmán C. György
  • 2015. július 25.

Első változat

Gulyás Gergely Tusnádfürdőn azt állította, hogy a baloldal felelős az ország rossz megítéléséért. Igaza lehet – van még mit tennie a kormánynak az ellenzék ráncba szedésére.

Az itt következő szöveg három rétegből áll. A dőlt betűs egy fiktív elvi iránymutató cikk a 70-es évek végéről, a Népszabadságból; a kövérrel szedett szöveg a Fidesz vágyálmaiból származik; a normális formájú pedig Gulyás Gergely tusnádfürdői megszólalásából.

Hogy országunk külföldi megítélése nem mindig a legkedvezőbb, azt természetesen jól tudjuk. Kormányunk mindig is szembenéz a valósággal, nem fordítjuk el a szemünket a tényektől. Az objektív helyzet dialektikus elemzéséhez azonban hozzátartozik az is, hogy az okokat feltárjuk. Iszonyatos energiát von el, hogy a saját országunk baloldala által ránk szórt mocskokból valamit külföldön le lehessen mosni. Vannak olyan erők, amelyeknek érdekük ez a mocskolódás, és találnak – jó pénzért! – ehhez hazánkban is szövetségeseket. Mindenekelőtt azokat az úgynevezett „ellenzékieket”, akiket a külföldi „újságírók” előszeretettel keresnek fel, sőt cikkekkel bombázzák a tőkés sajtót. Ezt be kellene fejezni, rögzíteni kell, hogy vannak alapvető nemzeti érdekek, és attól, hogy Magyarországon vannak viták a magyar jogállam minőségével összefüggésben, még nem kell külföldre futni és a demokrácia hiányáról beszélni. Ha egyszer Magyarországon lesz nemzeti baloldal, ezt biztosan nem fogja majd eltűrni, s e téren akár a kormány szövetségese is lesz. Már nagyon régen világossá vált, hogy a magyar embereknek egyszer s mindenkorra elegük van a baloldal ármánykodásából, és a lehetőségét is el kell venni annak, hogy valaha is hazánkban újra hatalomra kerülhessenek. A párttörvényt már régen ennek megfelelően kellett volna módosítani.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Azoknak, akik minden csip-csup sérelem miatt „nyugatra” rohangálnak, semmi sem drága, hogy hazánkat befeketítsék és saját fontosságukat hangsúlyozzák. És persze meg is kapják ezért a megfelelő zsoldot. Szerencsére már tárcaközi egyeztetésen van a sajtótermékek engedélyeztetésének szigorításáról szóló törvényjavaslat, és munkacsoport foglalkozik az internet féktelen, korlátlan és kaotikus szabadosságának felülvizsgálatával, a Szerbia hosszában épített drótkerítés pedig a teljes országhatáron építendőhöz képest afféle próbakerítésnek minősül, erről hamarosan dönt a kormány. Magyarország nemzetközi megítélése nem megfelelő, ezért az elsődleges felelősség a magyar baloldalé. Ám megfelelő intézkedésekkel ennek elejét vehetjük, hiszen az ország alkupozícióit az rontja, hogy egészen alapvető nemzeti kérdésekben sem lehet közösen fellépni. Habár nem mindig és nem mindenben értünk egyet a nyugati testvérpártokkal, azt nem engedhetjük meg magunknak, hogy néhány hőbörgő miatt romoljanak meg nemzetközi viszonyaink. A legkeményebb eszközökkel le kell csapni ezekre. A legkeményebb eszközökkel le kell csapni ezekre.

Figyelmébe ajánljuk

Helyreigazítás

  • narancs.hu

Helyreigazítás az Egy elképesztő történet: gondnokság alá akarta vetetni egykori barátját, majd bíróságra ment, de a pert is elbukta című cikk miatt.

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.