Van elég bajunk, nincs ennek különösebb jelentősége, csak mérhetetlenül jellemző.
Gondoljon bárki bármit a menekülők helyzetéről, a befogadás vagy átengedés menetéről, azt szerintem a kormányon és médiáján kívül mindenki látja, hogy valami – nagyon sok minden – el van rontva. Azok, akik „inváziónak” vagy „népvándorlásnak” gondolják, hogy menekülők ezrei jönnek be az országba, és a legelkeseredettebben ellenzik akár azt is, hogy átmenjenek az országon, egyenesen gyűlölik a menekülőket – még azok is láthatják, hogy ami most folyik, az nem megoldás, szégyenletes és kaotikus.
Fejetlenség, szívtelenség, töketlenség.
Ilyen háttér előtt különösen érdekes, hogy miniszterek mit válaszolnak riporteri kérdésekre. Nézzünk két példát. Az egyik inkább mulatságos, a másik egyenesen vészjósló.
Lázár János sajtótájékoztatót tartott, nagyon sok fontos dolog mellett nyilván elsikkadt az az egyszerű szóváltás, amiről a hvg.hu így számolt be: „Azt mondta, nem tervezik menekültügyi biztos kinevezését. Nem lehet egy embernek adni egy intézkedési monopóliumot, mert nagyon szerteágazó feladatokról van szó – mondta kérdésre válaszolva.”
| ||
Őrült mennyiségű miniszteri és kormánybiztos van manapság, a 444.hu még februárban össze is szedte őket, de akkor még nem volt – például – a cirkuszért felelős kormánybiztos kinevezve, és ki tudja, még hány efféle kinevezésről maradtunk le. Most akkor – így utólag – az vált világossá, hogy ezek az emberek mind egyetlen, nagyon konkrét, nem túl bonyolult feladatot látnak el, hiszen „nagyon szerteágazó feladatra” biztost nem neveznek ki, vagy hogy Lázár összevissza beszél. Az utóbbira tippelek: ha valamit és annak az ellenkezőjét egyaránt lehet egy kérdésre válaszolni (hiszen éppen azért is ki lehetne nevezni biztost, mert a feladat „nagyon szerteágazó”), akkor legalábbis gyanús, hogy a válasznak a kérdéshez semmi köze. Lázár érve alapján nemhogy államtitkárokra (abból is van egy rahedli), hanem miniszterekre sem volna szükség – miért is adnánk „intézkedési monopóliumot” egyetlen embernek mindenféle „nagyon szerteágazó feladatok” ellátására?
A válasz helyes fordítása tehát: „Csak.”
A másik eset Balog Zoltán válasza – vagyis inkább visszakérdezése. A magyar állam állítólag befogadott ezer keresztény arab családot, erről eddig senki nem tudott, érthető hát, ha az RTL riportere rákérdezett: miért csak keresztényeket fogadott be a kormány? Balog miniszter a válasz előtt – helyett – visszakérdezett: „Ez probléma önnek?”
| ||
Félelmetes manőver. Ettől a pillanattól nem az a kérdés, hogy milyen alapon szelektál az állam a menekülők között, hanem az, hogy ez a riporternek (figyelem – nem a nézőknek, akiket a riporter képvisel!) miért kérdés egyáltalán. Az kerül a középpontba, hogy a megszólított, „ön” miért teszi fel ezt a kérdést, miért így gondolkodik – ne adj’ isten, mik a hátsó szándékai. Nem a diszkrimináció lesz a lényeg, hanem az a személy, aki erre felhívja a figyelmet, vagy egyáltalán: szóba meri hozni.
Hogy egyébként mi a probléma, azt egy Facebook-posztban szépen megírta a TASZ; de az, hogy személyében visszatámadja a miniszter a kérdezőt, legalább olyan bicskanyitogató „válasz”, mint Lázár hablatyolása.
