Kérdések és válaszok

  • Kálmán C. György
  • 2015. szeptember 12.

Első változat

Két riporteri kérdés és miniszteri válasz az elmúlt napokból, menekültügyben – vicces és hátborzongató.

Van elég bajunk, nincs ennek különösebb jelentősége, csak mérhetetlenül jellemző.

Gondoljon bárki bármit a menekülők helyzetéről, a befogadás vagy átengedés menetéről, azt szerintem a kormányon és médiáján kívül mindenki látja, hogy valami – nagyon sok minden – el van rontva. Azok, akik „inváziónak” vagy „népvándorlásnak” gondolják, hogy menekülők ezrei jönnek be az országba, és a legelkeseredettebben ellenzik akár azt is, hogy átmenjenek az országon, egyenesen gyűlölik a menekülőket – még azok is láthatják, hogy ami most folyik, az nem megoldás, szégyenletes és kaotikus.

Fejetlenség, szívtelenség, töketlenség.

Ilyen háttér előtt különösen érdekes, hogy miniszterek mit válaszolnak riporteri kérdésekre. Nézzünk két példát. Az egyik inkább mulatságos, a másik egyenesen vészjósló.

Lázár János sajtótájékoztatót tartott, nagyon sok fontos dolog mellett nyilván elsikkadt az az egyszerű szóváltás, amiről a hvg.hu így számolt be: „Azt mondta, nem tervezik menekültügyi biztos kinevezését. Nem lehet egy embernek adni egy intézkedési monopóliumot, mert nagyon szerteágazó feladatokról van szó – mondta kérdésre válaszolva.”

false

 

Fotó: Kovács Attila/MTI

Őrült mennyiségű miniszteri és kormánybiztos van manapság, a 444.hu még februárban össze is szedte őket, de akkor még nem volt – például – a cirkuszért felelős kormánybiztos kinevezve, és ki tudja, még hány efféle kinevezésről maradtunk le. Most akkor – így utólag – az vált világossá, hogy ezek az emberek mind egyetlen, nagyon konkrét, nem túl bonyolult feladatot látnak el, hiszen „nagyon szerteágazó feladatra” biztost nem neveznek ki, vagy hogy Lázár összevissza beszél. Az utóbbira tippelek: ha valamit és annak az ellenkezőjét egyaránt lehet egy kérdésre válaszolni (hiszen éppen azért is ki lehetne nevezni biztost, mert a feladat „nagyon szerteágazó”), akkor legalábbis gyanús, hogy a válasznak a kérdéshez semmi köze. Lázár érve alapján nemhogy államtitkárokra (abból is van egy rahedli), hanem miniszterekre sem volna szükség – miért is adnánk „intézkedési monopóliumot” egyetlen embernek mindenféle „nagyon szerteágazó feladatok” ellátására?

A válasz helyes fordítása tehát: „Csak.”

A másik eset Balog Zoltán válasza – vagyis inkább visszakérdezése. A magyar állam állítólag befogadott ezer keresztény arab családot, erről eddig senki nem tudott, érthető hát, ha az RTL riportere rákérdezett: miért csak keresztényeket fogadott be a kormány? Balog miniszter a válasz előtt – helyett – visszakérdezett: „Ez probléma önnek?”

false

Félelmetes manőver. Ettől a pillanattól nem az a kérdés, hogy milyen alapon szelektál az állam a menekülők között, hanem az, hogy ez a riporternek (figyelem – nem a nézőknek, akiket a riporter képvisel!) miért kérdés egyáltalán. Az kerül a középpontba, hogy a megszólított, „ön” miért teszi fel ezt a kérdést, miért így gondolkodik – ne adj’ isten, mik a hátsó szándékai. Nem a diszkrimináció lesz a lényeg, hanem az a személy, aki erre felhívja a figyelmet, vagy egyáltalán: szóba meri hozni.

Hogy egyébként mi a probléma, azt egy Facebook-posztban szépen megírta a TASZ; de az, hogy személyében visszatámadja a miniszter a kérdezőt, legalább olyan bicskanyitogató „válasz”, mint Lázár hablatyolása.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.