1300

  • Kálmán C. György
  • 2015. július 2.

Első változat

Az olimpiáról szóló megvalósíthatósági tanulmány tényleg iszonyú hosszú. Tehát nyilván meggyőző is.

Rövid leszek, mert mindezt már megírtam.

Éspedig nem egészen egy éve: akkor arról elmélkedtem, Tarlós milyen áhítattal beszél arról, hogy az ő programja 130 (azaz egyszázharminc) oldal, és ez mennyire felülmúlhatatlan és káprázatos teljesítmény már önmagában is. Tarlós – aki, mint írtam, nem a szavak, hanem a számok embere – azt hiszi, hogy hosszú tanulmányt (programot, bármit) írni lenyűgöző tett, komoly munka, tiszteletet érdemel. Tarlós – és még sokan mások – a Hosszú Tanulmány bűvöletében él, afféle terjedelem-sznob, akinek mintha tudomása sem volna arról, hogy pár oldal (ez vagy ez), ha az olyan, a világ sorát is megváltoztathatja, míg több ezer oldal esetenként gyors feledésbe merül.

Most nagyjából ugyanezt kellene leírnom.

Az olimpia önkéntes és fizetett hívei egyaránt azon lelkendeznek, hogy a PricewaterhouseCoopers 1300 (azaz egyezerháromszáz) oldalas megvalósíthatósági tanulmányt készített. Ez tényleg nagyon sok. Tízszer annyi, mint Tarlós főpolgármesteri programja. Íróknak (pláne költőknek) a teljes életművük ráférne. Ennyit már legépelni is… Sőt: van egy „vezetői összefoglaló”, az is 100 (egyszáz) oldal, tessenek elképzelni. Nagyon, nagyon okos ember(ek) lehet(nek) az(ok), akik(k) csak összefoglalóként ekkora szöveget produkál(nak). El vagyunk képedve, meg vagyunk győzve, ide nekünk az olimpiát.

false

Halok! Hullok! Ájulok!

Öööö… de bocsánat, mi is van benne? Mert, ugye, 1300 oldalt badarságokkal és bölcsességekkel is meg lehet tölteni. Bár az előbbit eszünk ágában sincs feltételezni, ugyan. De hát mégis. Vajon a hosszúság vagy a hosszú szövegben benne foglalt érvek hatották meg a felelős döntéshozókat? Csak nem az van (mert az nem lehet), hogy a terjedelem maga volt hatással azokra, akik látták a tanulmányt?

Nosza, az Átlátszó.hu adatigénylő lehetőségét kihasználva (amíg még lehet – erről lásd itt) ketten is megpróbálták elolvasni a művet. Nem az volt az akadály, hogy hosszú és bonyodalmas volna – ezt meg sem tapasztalhatták, mert nem kapták meg. Ismétlem: nem kapták meg. Merthogy ez állítólag nem közérdekű adat. Rohadt hosszú ugyan, rá is költöttek egy kalap közpénzt, de illetéktelennek akár csak belenézni is tilos.

Végül is, érthető. Ugyan, miért ne hinnénk el, hogy a tanulmány bizony nem 1299 oldal, hanem megvan az 1300? Nagyon sok. Tudnál ekkorát? Na ugye.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.