1300

  • Kálmán C. György
  • 2015. július 2.

Első változat

Az olimpiáról szóló megvalósíthatósági tanulmány tényleg iszonyú hosszú. Tehát nyilván meggyőző is.

Rövid leszek, mert mindezt már megírtam.

Éspedig nem egészen egy éve: akkor arról elmélkedtem, Tarlós milyen áhítattal beszél arról, hogy az ő programja 130 (azaz egyszázharminc) oldal, és ez mennyire felülmúlhatatlan és káprázatos teljesítmény már önmagában is. Tarlós – aki, mint írtam, nem a szavak, hanem a számok embere – azt hiszi, hogy hosszú tanulmányt (programot, bármit) írni lenyűgöző tett, komoly munka, tiszteletet érdemel. Tarlós – és még sokan mások – a Hosszú Tanulmány bűvöletében él, afféle terjedelem-sznob, akinek mintha tudomása sem volna arról, hogy pár oldal (ez vagy ez), ha az olyan, a világ sorát is megváltoztathatja, míg több ezer oldal esetenként gyors feledésbe merül.

Most nagyjából ugyanezt kellene leírnom.

Az olimpia önkéntes és fizetett hívei egyaránt azon lelkendeznek, hogy a PricewaterhouseCoopers 1300 (azaz egyezerháromszáz) oldalas megvalósíthatósági tanulmányt készített. Ez tényleg nagyon sok. Tízszer annyi, mint Tarlós főpolgármesteri programja. Íróknak (pláne költőknek) a teljes életművük ráférne. Ennyit már legépelni is… Sőt: van egy „vezetői összefoglaló”, az is 100 (egyszáz) oldal, tessenek elképzelni. Nagyon, nagyon okos ember(ek) lehet(nek) az(ok), akik(k) csak összefoglalóként ekkora szöveget produkál(nak). El vagyunk képedve, meg vagyunk győzve, ide nekünk az olimpiát.

false

Halok! Hullok! Ájulok!

Öööö… de bocsánat, mi is van benne? Mert, ugye, 1300 oldalt badarságokkal és bölcsességekkel is meg lehet tölteni. Bár az előbbit eszünk ágában sincs feltételezni, ugyan. De hát mégis. Vajon a hosszúság vagy a hosszú szövegben benne foglalt érvek hatották meg a felelős döntéshozókat? Csak nem az van (mert az nem lehet), hogy a terjedelem maga volt hatással azokra, akik látták a tanulmányt?

Nosza, az Átlátszó.hu adatigénylő lehetőségét kihasználva (amíg még lehet – erről lásd itt) ketten is megpróbálták elolvasni a művet. Nem az volt az akadály, hogy hosszú és bonyodalmas volna – ezt meg sem tapasztalhatták, mert nem kapták meg. Ismétlem: nem kapták meg. Merthogy ez állítólag nem közérdekű adat. Rohadt hosszú ugyan, rá is költöttek egy kalap közpénzt, de illetéktelennek akár csak belenézni is tilos.

Végül is, érthető. Ugyan, miért ne hinnénk el, hogy a tanulmány bizony nem 1299 oldal, hanem megvan az 1300? Nagyon sok. Tudnál ekkorát? Na ugye.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.