Karafiáth Orsolya

„Ha átdobod a szíved a kerítésen, a fejed követni fogja” – hangoztatta gyakran a Rothschild család fekete báránya, a Jazzbárónőnek is nevezett, magyar származású Pannonica grófnő. De átdobható-e teljesen a szív? Erről (is) szól Hannah Rothschild könyve, melyben a legendás rebellis életéről ír.

Nagyon dühös tudok lenni, ha igazán elrontott könyvet olvasok. Olyat, amiben ott dereng néha egy jó könyv lehetősége. Patrick Ness (Szólít a szörny; Káosz-trilógia) ezúttal felnőtteknek írt, A daruasszony címmel.

„Az igazán fontos dolgokban magunkra maradunk” – állapítottuk meg egy művész barátommal, egy hosszú beszélgetés végén. Mindketten magányosan alkotunk, és mindketten azt érezzük: voltaképp nincs, akire bármilyen szinten is támaszkodhatnánk. Ám szerintem mindez nem csak a művészekre áll.

„Mesélek neked. Hidd el, így történt.”

A húgom a sztorizós estén egyszer csak közbeszólt, hogy talán azért ilyen hervasztó a humorunk, mert én egy jegyzetfüzettel állok, és szigorúan várom a vicceket. Ekkor szólalt meg egy másik angol, hogy szerinte ezek igen jó minőségű poénok, bár neki jobbak vannak.

Kopócs Éva bölcsészből lett designer, és hozta létre saját márkáját, az újrahasznosított anyagokkal dolgozó Maminventet. Mind az ékszerek és a kiegészítők, mind a sajátos eladásfilozófia roppant izgalmas és szimpatikus.

Charles Bukowski Vegyes felvágott címmel megjelent könyve a szerző életének utolsó tíz évében írt prózai és verses munkáinak gyűjteménye. Vegyes élmény – több szempontból is.

„Természetesen ő is ütődött volt – mondta Miss Trefusis –, mint mindenki, aki arrafelé él, ő is teljesen meghibbant a végére. – De hát maga nem ütődött – mondtam. – Oh, dehogynem én is – mondta határozottan és komolyan.”

Nathan humorbonbonjai nem mindenkire hatottak üdítően, sőt. Egyik nőismerősünk arca kezdett elfelhősödni, bár azt hozzátette, hogy az ő történetei is nagyon az alján vannak, de azért – legalábbis utólag – már tud nevetni rajtuk.

Sándor Erzsi Szegény anyám, ha látnám című könyvéről.

Április 23-án van a könyvek és a szerzői jogok napja, 1995-től. Akkoriban talán még érdemes volt ünnepelni, míg ma a szerzők nagy része valahogy képtelen ráhangolódni a lelkesült szavakra. Az egyre fogyatkozó olvasók már más lapra tartoznak.

Legutóbb, a stand up estre készülvén kértem a barátaimat, hogy meséljenek vicces, szerintük színpadra való történeteket. Nos, megtették.