Karafiáth Orsolya

A napokban jelent meg Fábián Évi új portréalbuma, a Nők Magyarországon 2, egy tízéves munka második állomása. A kötetben művészek, közéleti személyiségek arcképei találhatók, fekete-fehérben, retus nélkül. A fotográfust magát kérdeztem.

Milyen az, amikor a valóság találkozik a műalkotással? Olykor akár rémületes is lehet.

A Facebookon kitört versőrület mindenkit másképp mozgat meg. Van, aki lelkesen posztol és hív ki másokat, van, aki azt írja meg, miért rühelli az egészet. Sokakban ez az egész a régi iskolai verselemzéseket idézi fel.

Kevés olyan terápiás módszer van, amiről ennyire megoszlanának a vélemények. Nos, én kétszer is kipróbáltam, és engem nem győzött meg.

Az előző posztomban írtam könyvéről, A Hellinger-Madonnáról, majd megkerestem a szerzőt, Mörk Leonórát, és beszélgettünk is a mű kapcsán a Hellinger-módszerről, a német kultúráról, újságírásról…

Ciki lektűröket olvasni? Sokszor feltettem már magamnak a kérdést, főleg akkor, amikor igazán pocsék, olcsó fércmű, vagy amikor egy olyan okos kis darab, mint Mörk Leonóra új könyve, A Hellinger-Madonna kerül a kezembe.

Látom ám a barátaimon, látom az idő múlását. Igen nehéz például olyan emberrel bulizni, aki minden zenekarra, amit mutatok neki, megjegyzi, hogy gyíkok, és amikor a harmadik után rákérdezek, akkor ő mégis milyen zenét szeret, a válasza annyi, hogy csak a Rolling Stonest.

„Nem láttam még nálad bizalmatlanabb embert” – közli velem a negyedik napon újdonsült olasz ismerősöm, Diego. Azt persze tudom, hogy nem csak az ő ízléséhez mérten vagyok visszahúzódó és tartózkodó, így a kérdés az marad, hogy ez a fajta merevség egyáltalán fellazítható-e.

„Tiszta Kicsi Lili” – küldte át a megjelenése idején a cikket egy kedves ismerősöm, és valóban, megdöbbentő a napvilágra került eset és a regényem sztorija közötti hasonlóság. Azóta rengetegen írtak az ügyről, és találgatták, mi lehetett az oka a hallgatásnak. Nekem is van egy elméletem.

Aki Fonyódon vagy a közelében jár a nyáron, látogasson el a helyi képtárba, ahol a Napfény, víz, levegő című kiállításon a nagyon fiatal Gyémánt László-tanítvány, Nagy Boglárka legújabb festményei láthatók.

Fekszik egy nyolcvanéves, tüdő- és egyéb rákos nő egy kopár garázsban, láncdohányzik, és végigmeséli az életét. A nő ezer fokon egy izzó élet krónikája. Hallgrímur Helgason (a 101 Reykjavík szerzője) igazán nagy művet írt.

Az úgynevezett elidegenedett városi létnek is van egy csomó öröme. Például az, hogy a szomszédok nem feltétlenül érzik azt, hogy ki kell tölteniük a mi életünket, ha már a sajátjukat annyira halálosan unják.