Még egyszer S. Pál ügyéről

KOmplett

„Tiszta Kicsi Lili” – küldte át a megjelenése idején a cikket egy kedves ismerősöm, és valóban, megdöbbentő a napvilágra került eset és a regényem sztorija közötti hasonlóság. Azóta rengetegen írtak az ügyről, és találgatták, mi lehetett az oka a hallgatásnak. Nekem is van egy elméletem.

A Kicsi Lili magva valós, ezt sosem titkoltam. A magyartanárnő, Mari (bár nyilván nem ez a neve, most maradok ennél) és az egyik tanítványa, Lia közötti kapcsolat adja a történet egyik fontos szálát, a múltbélit, a másik szál Liának a 2005-ös, azaz a történtek után csaknem tizenöt évvel későbbi valósága.

A sztorira véletlenül akadtam, maga Lia kezdte el mesélni nekem, és tudtam, én vagyok az első, akivel egyáltalán bármit megoszt az egészről. Elsős gimnazista volt egy neves intézményben, ahol Mari volt mindennek a központja, épp úgy, mint S. Pál. Ő szervezte a színjátszó kört, a nyári táborokat, a kirándulásokat év közben és a folyamatos kocsmázásokat is. Az már az érettségi után kiderült, hogy nemcsak Liát csábította el, hanem egy fiú osztálytársát is. Az viszont csak hosszú évekkel később lett világos, hogy korántsem ők voltak az egyetlenek, sőt.

A négy év alatt voltak ugyan féltékenységi jelenetek a kamaszok között, amikor valaki túl közel került Marihoz, és a másik, aki épp kiesett a pikszisből, ezt nem bírta benyelni, de ezen az egy-két verekedésig is fajuló eseten kívül egyáltalán nem beszéltek a dologról, még egymás között sem. Lia is tartotta a titkát, még a hozzá legközelebb állóknak sem nyílt meg. És miután mi nagyon sokat beszélgettünk arról, mi lehetett az oka a hallgatásának, számomra nagyon meggyőző érvek kerültek elő.

Kívülállóként legtöbben a szégyenre gyanakodtak, de a szégyen egyáltalán még csak fel sem merült. Lia egészen egyszerűen a legszebb, legnagyszerűbb dolognak tartotta, ami vele történt, az első szerelemnek, és ami a legfontosabb: az első viszonzott szerelemnek. Hogy bűnös, titkos úton járnak, csak fokozta az érzést, táplálta azt. Mari nagy manipulátor volt, többekkel el tudta hitetni, hogy ők a legfontosabbak, az elsők. Így ki-ki hordozta magában a saját kiválasztottságának jóleső tudatát. Hiszen ki szerette őket? A nagy idol, akit mindenki elismer és szeret, aki elbűvölő az órákon, akiért mind a tanári kar, mind a többiek odáig vannak. Akinek hatalma van, és akinek hatalmában áll az érzéseiken uralkodni.

Mari, akárcsak S., vonzó volt, és könnyedén húzta szorosra a szálakat. Elhitette a tanítványokkal, hogy egy közülük, de persze olyan egy, aki azért az egyetlen kiváltságos, az irányító. Ő is főleg olyanokat pécézett ki magának, akik érzékenyek, tehetségesek és sérülékenyek voltak. Azok közül, akikről már tudunk, volt alkoholista családban nevelkedő, elhanyagolt, félárva, már tizenhat évesen problémás nagyivó. A társaság boldogan vetette magát alá Marinak, főleg, hogy megvolt az egyenrangúság illúziója. És a külön-külön táplált nagy érzelemé is.

Lia azt mesélte, hogy neki csak évekkel később, egy pszichoterápia kapcsán – ahová azért ment, mert nem értette, miért nem tud úgymond normális párkapcsolatot létesíteni – döbbent rá, hogy dehogyis volt ő az egyetlen, dehogyis volt ő a kiemelt, és dehogyis volt ő Mari életének a nagy szerelme. Csaknem tizenöt évig kapaszkodott abba az ideába, hogy – bár hallott hasonló csábításokról, hallott beteg felnőttekről, akik megrontanak másokat – az ő ügye nem ez volt. Hanem nagybetűs szerelem. Egy titok, ami mindkettőjük sorsát megváltoztatta, de igenis sorsszerű volt, a sors keze volt benne, kettőjük sorsának két keze kapaszkodott egymásba, nem szimpla megrontás történt.

És ebbe a képbe az sem zavart bele, hogy a tízéves osztálytalálkozó után azért kiderült ez-az, és hogy Marinak már korábban is voltak ügyei. Azok nem számítanak, csak az számított, ami közöttük, kettőjük között történt. És lassan világos lett, hogy más is volt, aki így gondolta. Mari ügyesen szuggerálta áldozatainak a hatalmas, mással át nem élt láng képét, így többen őrizték meg az övét nem mint ferde hajlamú, beteg önértékelésű, káros személyiségét, hanem azét, akitől oly sok mindent kaptak. Például azt az érzést is, hogy ők is felnőttek, kitűnőek, egyenértékűek a csábítóval.

A regény megjelenése után Mari megkeresett és felhívott. Reszketett, hadarva, gyorsan és idegesen beszélt, hogy ne higgyem, hogy csak ő volt a hibás, hogy ő is áldozat, mert én nem tudom elképzelni, ezek a kamaszok mennyire csimpaszkodtak belé, hogy a dolgok egyszerűen csak alakultak, nem ő csábított, épp hogy őt csábították el, és neki évekig nehéz volt a helyzete, hát belesodródott a történetekbe. S. is olyan meggyőzően tudta sajnáltatni magát…

Kérdeztem Liát, hogy amikor rádöbbent, mi is esett meg vele, akkor miért nem lépett, és az a válasza is logikus volt: most már minek? Egyik barátnőm egy súlyos orvosi műhiba után, amelybe az élete is kerülhetett volna, szintén elállt a pertől. Mondván, hogy most már az rajta úgysem segítene, inkább a gyógyulásra fordítja az energiáit…

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.