Nyaralók

KOmplett

Aki Fonyódon vagy a közelében jár a nyáron, látogasson el a helyi képtárba, ahol a Napfény, víz, levegő című kiállításon a nagyon fiatal Gyémánt László-tanítvány, Nagy Boglárka legújabb festményei láthatók.

Boglárka engem kért meg, hogy beszéljek a megnyitón, én pedig Pillanat-kék címmel ezt a szöveget, illetve ennek egy változatát – mert mindig improvizálok a megnyitók közben – írtam a festményeihez:

A Balatonnal nagyon kell vigyázni, kiszámíthatatlan, két perc alatt vihar lesz, ha túl mélyre úszol, belefulladsz. Ezt a mondatot gyerekkoromtól kezdve minden egyes nyáron hallottam, ami azt is jelenti, hogy minden egyes nyáron lenn voltam a tó partján. A Balaton maga volt a nyaralás, úttörőtábor volt, Leó jégrém, első cigaretta, családi két hét a vállalati üdülőben, étkeztetési turnusok, végtelen délutánok, búcsúest. Később már a barátok ideje, stoppolások, sátorállítás a kertben, mindenféle – azóta többnyire el is feledett – szerelem.

false

 

Fotó: Gyémánt László

Hogy milyen színű a víz, milyen az ég? Volt, hogy évekig nem is láttam, csak színes lencséken keresztül, kicsit sárgában, rózsaszínben, kékben. Átváltottak a hullámok, színt cseréltek a felhők, a barnára sült testek nem is barnák voltak, nincsenek szavak a színekre, a színeket látni kell, hagyni őket ragyogni. Nagy Boglárka hagyja magát rácsodálkozni a vízre, a napfényre, a levegőre. Vakítóan kék, sápadt kék, rózsaszínes kék, üres kék, telt kék, képzelet kék. És az árnyalatokba figurák merevedtek bele, illetve álltak meg egy fél pillanatban, pillanat kék, elkapott kék, a megőrzés palettája. Együtt nyaral a család, egyiküket elvakítja a nap, ölelés a csupasz derékon, nem barnulunk le a bikinipánt alatt. Ha valaki – mint e képeken Boglárka – nem kapná el a pillanatot, elveszne mind, mint ahogy a barnaság is lekopik egy idő után.

Egyébként itt, a Balaton-parton veszítettem el már vagy 15 éve a testemmel kapcsolatos gátlásokat is. Előtte hosszú évekig csak bő és hosszú ruhákat hordtam, nem vettem fel fürdőruhát soha. Abba a buliba véletlenül vetődtünk, leszólított minket egy fickó a hekkezőben, hogy vele tartanánk-e egy összejövetelre. Miért ne, gondoltuk, a parttól nem messze lévő villa közel volt, nekünk meg amúgy se akadt semmi egyéb tervünk. A hosszú órák alatt szépen és komótosan berúgtunk, így én voltam a leglelkesebb, mikor felmerült, hogy menjünk és ússzunk egyet. Fürdőruha egyikünknél sem volt, ledobáltuk a ruháinkat, és bele a vízbe. Talán fél órát, ha úszkálhattunk, aztán gondoltuk, ideje visszamenni rátölteni. Ám a ruháink eltűntek.

false

 

Fotó: Gyémánt László

Először kétségbeestünk, visszakúsztunk a vízbe. Majd mikor már elviselhetetlenül vacogtunk, összeszedtük magunkat, és elindultunk hazafelé. Próbáltuk megőrizni méltóságunk cserepeit, ezért két oldalról a gavallérba karoltunk, és komótosan sétálgatva, magunkat kihúzva vonultunk a villa felé. Telis-tele volt a part, persze mindenki minket bámult, de mi úgy tettünk, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne meztelenül vonulni a holdfényben. A végén már élveztük is. A ruháinkat később visszakaptuk, kiderült, hogy mókás kedvű újdonsült haverjaink nyúlták le őket. Nekik csak egy tréfa volt, nekem viszont a legjobb sokk: első lépés ahhoz, hogy megszokjam magam. Jó látni ezeken a képeken, hogy vannak, akik sosem csináltak gondot abból, hogy olyan a testük, amilyen. Talán ehhez hozzátett a kilenc testvér együttléte, és a sport. Látszik a képeken, hogy az ábrázolt alakok otthon vannak magukban, talán ezért is olyan jó rájuk nézni.

Nyaralni: jó. Visszanézni: jó. Azokkal lenni, akiket szeretünk: jó. Mindenki megy aztán a dolgára, ki erre, ki arra, az otthoni kanapé nem napozóágy, az uszoda feszített víztükre sosem vet nagyobb hullámokat. Az ég nem az az ég, mindannyiunk fejében más momentumok rögzülnek. A csodálatos, az elkapott színekben van-e szomorúság? Megtéveszthet-e, ha sokáig a napba bámulunk? A szomorúság mindenben ott van, Boglárka képeiben is, meghúzódik egy-egy ecsetvonás mögött a vágy, hogy megtartson valamit abból a nyers, fiatal erőből, ami most a kezét vezeti.

A kiállítás augusztus 15-ig tekinthető meg a Fonyódi Múzeumban.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.