Koporsószegek

KOmplett

Fekszik egy nyolcvanéves, tüdő- és egyéb rákos nő egy kopár garázsban, láncdohányzik, és végigmeséli az életét. A nő ezer fokon egy izzó élet krónikája. Hallgrímur Helgason (a 101 Reykjavík szerzője) igazán nagy művet írt.

Vannak történetek vagy figurák, amik/akik ha ránk találnak, fenekestől felfordítanak minden addigi tervet. Ilyen volt az írónak a könyv főhőse, Herbjörg Maria Björnsson is, a valós személy, aki egyszer csak teljesen véletlenül ott volt a vonalban, és akivel végig kellett beszélgetni az éjszakát. Meghatározó beszélgetés volt ez, főképp, hogy akkora írói muníciót adott a szerzőnek, hogy a hölgy beszédmodorát, jellegzetes tónusát, ahogy az a világnak kikiabálja a véleményét, ötszáz oldalon keresztül végig stílben tudta tartani.

A hősnő egyszerre valós (az első izlandi köztársasági elnök unokája, aki saját maga is megírta már élete történetét, amit azért szívesen összevetnék ezzel a művel) és egyszerre fiktív, mivel Helgason a tényeket és fantáziát bevallottan ötvözte e regényben, ami miatt – mint írja a védekező előszóban – komoly támadásoknak lett kitéve. Gondoljunk csak bele: írni egy fikciós művet egy nyilvánvalóan létező személyről, megtartva a nevét, a rokonai nevét is. Ráadásul a nő apja náci volt a második világháborúban, gyermekei pedig igazi, hamisítatlan szörnyetegként vannak ábrázolva.

false

Nehéz kérdés, hogy ilyet meg lehet-e tenni, még akkor is, ha a családból többen memoárt hagytak maguk után. És főképp úgy, hogy a regény súlyos, nehéz dolgokról beszél. Szenvedésekről, megerőszakolásokról, gyilkosságokról, árulásokról. Még jó, hogy nem vagyok izlandi, és így tudtam valóban fikciónak olvasni, minden mellékzönge nélkül. Bár most, hogy ezt leírtam, rögtön visszakozom is. Mert igenis nagyon fontos, hogy tudom, ezek a borzalmak valóban megtörténtek, hogy valaki tényleg átélte mindazt a felfoghatatlan iszonyatot, ami itt lapra lap sorjázik elénk.

Ismerek néhány, a főhősnőhöz hasonló öreg hölgyet. A régi háborús nemzedék utolsó tanúit, akik az ágyúszóban is megtanultak elaludni, és akik mindenen túl már úgy néznek a világra, hogy nincs bennük félelem. Akik kimondják nyersen a véleményüket, nem nézve se istent, se embert, mert miért is tennék: őket mind isten, mind ember cserben hagyta. A háború lányai, a vérengzések asszonyai ők, akik vagy keserűen és önmagukba és másokba marva kihányják magukból az epét, vagy – mint Herbjörg – éles humorral mindig úgy döfnek, hogy magukat is megsebzik közben.

Két idősíkon fut a történet, egyikben a nyolcvanéves asszony a jelenében beszél, a másik szál a háború előtt elkezdődő, és voltaképpen a mába futó múlt. Egy kamaszlány története, aki a világégés közepén úgy küzdötte át magát egymaga a világháborún, mint egy árva, holott élt az apja és az anyja. Sőt, egész életén így vonszolta át magát. Egyedül, hiába falta a férjeket, hiába szült jó pár gyermeket. A kemény évek, a rengeteg szenvedés már fiatalon elvette tőle az esélyt, hogy valaha boldog lehessen. Talán meghalnia boldogan sikerült: hiszen végre szembenézett mindennel.

Amikor olyan könyvet olvasok, ami az enyém, az oldal tetejét behajtom, ha tudom, azt a bizonyos részt vagy mondatot biztosan újra szeretném olvasni. Nos, ez a könyv majdnem a kétszeresére vastagodott a hajtogatások miatt. (Ez a legbiztosabb jele annak, hogy később az egészet újra fogom olvasni.) Döbbenetes élmény A nő ezer fokon (bár szerintem szerencsésebb cím lett volna az Egy nő ezer fokon), megrázó, felemelő, sodró erejű, alig tudunk megtorpanni egy-egy fontos momentumnál. Beszél hozzánk a hölgy, a végén kicsit erőltetetten kiszól a halálból is. De ezt meg lehet bocsátani az írónak, hiszen hőse végig az elmúlás felől beszélt. Az élet túloldaláról, egy felperzselt élettel a háta mögött. Herbjörg Maria Björnsson koporsója a garázs volt, melyben kilenc évig élt, és nem sajnálta magát: saját kézzel ütögette be a koporsószegeket. Hogy aztán végül ne maradjon belőle semmi, fél óra alatt éghessen el, azon a bizonyos ezer fokon, ameddig az emlékei már úgyis előhevítették.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.