Az olvasásban gyakorlatilag mindenevő vagyok, így a tévedés folyamatosan be van kalkulálva a képletbe, de egyszerűen nem tudok lemondani arról, hogy a népszerű művekkel, bestsellerszerzőkkel kapcsolatban ne legyek képben. A mondás úgy tartja, hogy a sikerrel nem lehet vitatkozni. Nos, én ezzel nem értek teljesen egyet, miért ne lehetne, attól, hogy valami milliós példányszámban kel el, szörnyű (tudnánk sorolni a példákat), de az is tény, hogy a könnyű műfajban is akadnak gyöngyszemek. Nehezíti a tájékozódást, hogy lektűrökről gyakorlatilag nincsen kritika, vannak a plakátok, és vannak a magazinokban megjelenő fülszövegek, amik azt harsogják, az aktuális újdonságnál nincsen nagyszerűbb, és vannak az elfogult fórumozók, akik kedvenc szerzőjüktől – írjanak bármit – hasra esnek.
| ||
Érdekes figyelni a divatokat is, én a szingliregények óta nézem, mi a pálya, és látni a tendenciákat. Vámpírok, egzotikus tájakon önkereső háziasszonyok… Ezerszer bejártuk már Indiát, Thaiföldet, Provance-t, brrr. Van egy nagy siker, és jönnek a klónok annak farvizén. Olykor az is felfoghatatlan, a nagy siker miért durrant akkorát. Persze, fanyalogva fordulok el én magam is sok szerzőtől és könyvtől, de arról nem tudok lemondani, hogy keressem a műfajban az igazán jót, és a szórakoztatót. (Ha belegondolunk, a krimik is sokszor a határon vannak, de például azt már ma bevallani, hogy valaki krimifaló, nem kínos, sőt. Persze ehhez hozzájárul a krimi nagy átalakulása is, de azért az igazi rajongó nemcsak a mestermunkákat falja be, hanem gyakorlatilag rákattan a kevésbé míves darabokra is.)
Meggyőződésem, hogy a romantikus könyvek között is akadnak olyanok, amik igenis élvezhetők és kikapcsolók. Mint például A Hellinger-Madonna, ahol normális mondatok vannak, logikus cselekményszövés, ahol nincs felesleges szépelgés, és nem borítja be a szöveget a cukormáz. Ráadásul nem a megszokott környezetben játszódik sablonos karakterekkel.
A könyvet elsősorban a szerző (akivel interjút is készítettem, a következő posztban olvasható majd) miatt olvastam el. Leonórával annak idején egy magazin szerkesztőségében ismerkedtünk össze, ő volt az, aki az anyagaimat gondozta, és akitől talán a legtöbbet tanultam abban a műfajban. Gyakorlatilag kezdő voltam, mikor a népszerű laphoz kerültem, és bár már évek óta publikáló szépirodalmi szerző voltam, a magazinos stílushoz közöm nem volt. Akkor még csak kalandozásnak tűnt számomra a terület, ma már otthonosan mozgok benne, és sokak fanyalgása ellenére azt gondolom, hogy igenis lehet jól csinálni azt is, és ha megfelelő nyitottsággal állunk a feldolgozandó anyagokhoz, az nemhogy kikezdené az egyéb területeket, hanem éppen hogy segít megmozgatni bennünk olyan erőket, amikről nem is tudtuk, hogy léteznek. Ráadásul a sok hasonló feladat például arra kényszerít, hogy állandóan többféle figyelmemet mozgósítsam, és folyamatosan jegyzeteljek, írjak, ami engem megvéd például az írói válságoktól is. Mörk Leonóra elsősorban újságíró, első regénye, Az utolérhetetlen Mr. Yorke különös vegyítése az újságírásnak és a regényírásnak: egy újságírónő küzdelme azért, hogy interjút készíthessen nagy kedvencével.
Attól függetlenül, hogy a Hellinger-módszerről megvan a véleményem (a saját tapasztalataim hamarosan fenn lesznek a blogon), nagyon élveztem ezt a Németországban és itthon játszódó, két síkon futó új regényt. Az izgalmas nyomozást egy régi festmény után, a kultúrtörténeti betéteket, és azt, hogy nem csupán a két főhős szerelmi duettjén van a hangsúly (mert azt tudjuk, hogy a happy end nagyjából kötelező), hanem a megértés fázisain, az identitáskeresés lépésein és a múlt feldolgozhatóságán. Biztos vagyok benne, hogy a könnyű olvasmányok is formálhatják az ízlést, és mivel olyanokhoz jutnak el elsősorban, akik szépirodalmat csak ritkán olvasnak, nagy lenne a szerzők felelőssége. Hogy ne ócskaságokkal pakolják tele a könyveiket az eladhatóság jegyében, hanem – a jól pörgő cselekmény és a romantika mellett – értékekkel is. Szerintem A Hellinger-Madonna ilyen könyv, és minőségi ugrást jelenthetne a piacon, ha többen követnék a szerző példáját…
