Milyen egy jó kis könnyed, nyári olvasmány?

KOmplett

Ciki lektűröket olvasni? Sokszor feltettem már magamnak a kérdést, főleg akkor, amikor igazán pocsék, olcsó fércmű, vagy amikor egy olyan okos kis darab, mint Mörk Leonóra új könyve, A Hellinger-Madonna kerül a kezembe.

Az olvasásban gyakorlatilag mindenevő vagyok, így a tévedés folyamatosan be van kalkulálva a képletbe, de egyszerűen nem tudok lemondani arról, hogy a népszerű művekkel, bestsellerszerzőkkel kapcsolatban ne legyek képben. A mondás úgy tartja, hogy a sikerrel nem lehet vitatkozni. Nos, én ezzel nem értek teljesen egyet, miért ne lehetne, attól, hogy valami milliós példányszámban kel el, szörnyű (tudnánk sorolni a példákat), de az is tény, hogy a könnyű műfajban is akadnak gyöngyszemek. Nehezíti a tájékozódást, hogy lektűrökről gyakorlatilag nincsen kritika, vannak a plakátok, és vannak a magazinokban megjelenő fülszövegek, amik azt harsogják, az aktuális újdonságnál nincsen nagyszerűbb, és vannak az elfogult fórumozók, akik kedvenc szerzőjüktől – írjanak bármit – hasra esnek.

false

Érdekes figyelni a divatokat is, én a szingliregények óta nézem, mi a pálya, és látni a tendenciákat. Vámpírok, egzotikus tájakon önkereső háziasszonyok… Ezerszer bejártuk már Indiát, Thaiföldet, Provance-t, brrr. Van egy nagy siker, és jönnek a klónok annak farvizén. Olykor az is felfoghatatlan, a nagy siker miért durrant akkorát. Persze, fanyalogva fordulok el én magam is sok szerzőtől és könyvtől, de arról nem tudok lemondani, hogy keressem a műfajban az igazán jót, és a szórakoztatót. (Ha belegondolunk, a krimik is sokszor a határon vannak, de például azt már ma bevallani, hogy valaki krimifaló, nem kínos, sőt. Persze ehhez hozzájárul a krimi nagy átalakulása is, de azért az igazi rajongó nemcsak a mestermunkákat falja be, hanem gyakorlatilag rákattan a kevésbé míves darabokra is.)

Meggyőződésem, hogy a romantikus könyvek között is akadnak olyanok, amik igenis élvezhetők és kikapcsolók. Mint például A Hellinger-Madonna, ahol normális mondatok vannak, logikus cselekményszövés, ahol nincs felesleges szépelgés, és nem borítja be a szöveget a cukormáz. Ráadásul nem a megszokott környezetben játszódik sablonos karakterekkel.

A könyvet elsősorban a szerző (akivel interjút is készítettem, a következő posztban olvasható majd) miatt olvastam el. Leonórával annak idején egy magazin szerkesztőségében ismerkedtünk össze, ő volt az, aki az anyagaimat gondozta, és akitől talán a legtöbbet tanultam abban a műfajban. Gyakorlatilag kezdő voltam, mikor a népszerű laphoz kerültem, és bár már évek óta publikáló szépirodalmi szerző voltam, a magazinos stílushoz közöm nem volt. Akkor még csak kalandozásnak tűnt számomra a terület, ma már otthonosan mozgok benne, és sokak fanyalgása ellenére azt gondolom, hogy igenis lehet jól csinálni azt is, és ha megfelelő nyitottsággal állunk a feldolgozandó anyagokhoz, az nemhogy kikezdené az egyéb területeket, hanem éppen hogy segít megmozgatni bennünk olyan erőket, amikről nem is tudtuk, hogy léteznek. Ráadásul a sok hasonló feladat például arra kényszerít, hogy állandóan többféle figyelmemet mozgósítsam, és folyamatosan jegyzeteljek, írjak, ami engem megvéd például az írói válságoktól is. Mörk Leonóra elsősorban újságíró, első regénye, Az utolérhetetlen Mr. Yorke különös vegyítése az újságírásnak és a regényírásnak: egy újságírónő küzdelme azért, hogy interjút készíthessen nagy kedvencével.

Attól függetlenül, hogy a Hellinger-módszerről megvan a véleményem (a saját tapasztalataim hamarosan fenn lesznek a blogon), nagyon élveztem ezt a Németországban és itthon játszódó, két síkon futó új regényt. Az izgalmas nyomozást egy régi festmény után, a kultúrtörténeti betéteket, és azt, hogy nem csupán a két főhős szerelmi duettjén van a hangsúly (mert azt tudjuk, hogy a happy end nagyjából kötelező), hanem a megértés fázisain, az identitáskeresés lépésein és a múlt feldolgozhatóságán. Biztos vagyok benne, hogy a könnyű olvasmányok is formálhatják az ízlést, és mivel olyanokhoz jutnak el elsősorban, akik szépirodalmat csak ritkán olvasnak, nagy lenne a szerzők felelőssége. Hogy ne ócskaságokkal pakolják tele a könyveiket az eladhatóság jegyében, hanem – a jól pörgő cselekmény és a romantika mellett – értékekkel is. Szerintem A Hellinger-Madonna ilyen könyv, és minőségi ugrást jelenthetne a piacon, ha többen követnék a szerző példáját…

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.