Karafiáth Orsolya

Nem tudom, kinek mennyire ismerős az a szorongató, deprimáló érzés, hogy rengeteg teendő lenne, de egyszerűen képtelenség a dolgok végére pontot tenni. Marad a képernyő bámulása, vánszorgás a lakásban, és a teljes levertség.

„Nem vagyok biztos magamban, sem abban, amit mondok, és hogy miért beszélek így. Az a fura érzésem van, mintha egészen másképp beszélnék, ahogy azelőtt soha nem beszéltem… olyan dolgokat mondanék, amiket azelőtt soha nem mondtam.”

Nem kell úgymond ismert embernek lenni ahhoz, hogy a zsigeri, ránk ömlő gyűlölettel találkozzunk. Elég kicsit máshogy kinézni, másképp viselkedni, másnak születni. Vagy csak kimenni az utcára, felmenni a netre. Vagy csak lenni.

„Te rémeket látsz, mert rémeket nézel” – énekelte a Jutott Neki, és Kovács „KoPé” Péter képeiről ez óhatatlanul beugrik. Péter azt állítja, szereti a várost, mégis minduntalan beleérzi a szörnyeit. Képei hihetetlen népszerűek lettek: talán a mi szemünkkel is néz?

„Aláhúzta életének fontosabb napjait, s néha sikerült is egy teljes hónapot megelevenítenie, s egyenként összeállítva, csoportosítva egymáshoz kapcsolni az egészen kis eseményeket, melyek megelőzték vagy követték a nagy fordulatot.”

Nemrég osztálytalálkozóm volt azokkal, akikkel elsőtől ötödikig jártam. Az ilyen összejövetelek mindig kétesélyesek, kicsit féltem is, hogy menthetetlenül eltávolodtunk egymástól, a nosztalgiázáson kívül nem lesz témánk. De lett: mégpedig az a döbbenetes felfedezés, hogy valóban nem változtunk meg. És ez azért ijesztő picit…

„Porból és színekből új lepkék születnek, de minket úgy tesznek a földbe, ahogy törött csontot tesznek gipszbe, hogy összeforrjon.”

Fajgerné Dudás Andrea Júlia festő és eat art művész. Különös projektjei közé tartozik a Hernyó Egytálétel, melyben „hernyókat” kínál megevésre, vagy a saját magáról készült életnagyságú aktjai „zsírcsipkékkel”. Az új videóm kapcsán dolgoztunk most együtt: ehető másom az ő műve.

„A bennszülöttek éppúgy utálják a sebességet, mint mi a zajt; a legjobb esetben is nehezen tudják elviselni. Jó barátságban vannak az idővel, s eszükbe se jutna, hogy becsapják vagy megszüntessék.”

Az Elfújta a szél nagy sztárjai közül már csak a nála három évvel fiatalabb Olivia de Havilland (Melanie) él. Vivien Leigh – aki szerintem a világ legszebb nője – nem csak a filmen és a színpadon volt tragikus hősnő. Ma lenne százéves.

„Hűtlenségeimben mindig valami végzetszerűségnek engedelmeskedtem, amely az eszmény felé vonzott: ez az ösztönzés arra késztetett, hogy a gyarlót hagyjam el a tökéletest megközelítőnek tetsző kedvéért.”