Budapest, te parás!

KOmplett

„Te rémeket látsz, mert rémeket nézel” – énekelte a Jutott Neki, és Kovács „KoPé” Péter képeiről ez óhatatlanul beugrik. Péter azt állítja, szereti a várost, mégis minduntalan beleérzi a szörnyeit. Képei hihetetlen népszerűek lettek: talán a mi szemünkkel is néz?
false


Bámultam már felakasztott nőt a hálószobámban, és innentől készséggel elhiszem, hogy Kovács Péter a városban azt látja, amit. Persze nekem segített ez-az, nevezzük alkoholnak és nyugtatóknak, de nem feltétlenül kell ilyesmikkel élni – fogalmam nincs amúgy, Péter mit tolhat –, hogy egyszer csak észrevegyünk olyasmit, amit más nem feltétlenül. Nevezzük ezt a képességet talán fantáziának. Nekem nincs fantáziám, ezért a rémek közelebb jönnek, végigmustrálnak, mint tegnap a férfi az Astoriánál, aki a bámulást követően, rövid gondolkodás után annyit mondott: „Ütvefúróval kellene szétverni a fejedet.” Olyan gyorsan ment tovább, hogy reagálni sem tudtam. De az biztos, hogy nem csak én vizionáltam a jelenetet. Mint ahogy az előző heti hajléktalanverést sem. Rémes ez a város, mondom, és érzem át gyakorta, ha az utcára kell kilépnem, és innentől tényleg nem lep meg, hogy Péter képei úgy cirkálnak a neten, hogy nehéz is lenne követni útjukat.

Péter azt állítja, hogy a horrorfilmekből, sci-fikből inspirálódik, ám szerintem sokkal inkább a gyerekkori szorongásaiból. De ne is csodálkozzunk, munkáinak előképeit a kisfiú- és kislányszobákban is meglelhetjük, gondoljunk csak Mosonyi Aliz Mesék Budapestről című könyvének a borítójára!

false

A képeknek egységes  a koncepciója, mindig történik valami a városunk nevezetességei körül, például kiszárad a Duna, meteor csapódik a Bazilikába, zombik ülnek a villamoson. A gyakorló szorongó realitásnak látja ezt, és kicsit megnyugszik. Ezért gondolom ravasznak Péter képeit: paráztat valami apokaliptikussal, és ezzel elfedi kicsit a hétköznapi, reálisabb félelmeinket…

A fotók nem magas minőségűek – alapvetően instagramra készültek, de én például pont így látok szemüveg nélkül.

Péter abba akarta hagyni a sorozatot, de valahogy mindig elkészült egy újabb és újabb darab. Nos, ha fejlődési irány kell, nekem van ötletem. Mert amit én kicsit hiányolok a gyűjteményből, azok a magyar éjszaka magyar szörnyei. Milyen jól mutatna egy kimondottan magyar rém, teszem azt egy lidérccsirke (aki a sótlan kása egyetlen falatjáért mindent megtesz gazdájáért, ám ha nem kapja meg az eledelt, kiszívja a vérünk). És akkor még nem is beszéltem a magyar szuperhősökről, a Nero Blanco Comix Hősmagyarjából Turulfiról, a Fekete hollóról, Galaxy Jane-ről? És minden magyar szuperhősök legszuperebbikéről, Toldi Miklósról…

 

A Budapest Alternative by KoPé kiállítás december 4-ig tekinthető meg az Abszolút Galériában (1075 Budapest, Kazinczy utca 52.)

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.