| |||||
Bámultam már felakasztott nőt a hálószobámban, és innentől készséggel elhiszem, hogy Kovács Péter a városban azt látja, amit. Persze nekem segített ez-az, nevezzük alkoholnak és nyugtatóknak, de nem feltétlenül kell ilyesmikkel élni – fogalmam nincs amúgy, Péter mit tolhat –, hogy egyszer csak észrevegyünk olyasmit, amit más nem feltétlenül. Nevezzük ezt a képességet talán fantáziának. Nekem nincs fantáziám, ezért a rémek közelebb jönnek, végigmustrálnak, mint tegnap a férfi az Astoriánál, aki a bámulást követően, rövid gondolkodás után annyit mondott: „Ütvefúróval kellene szétverni a fejedet.” Olyan gyorsan ment tovább, hogy reagálni sem tudtam. De az biztos, hogy nem csak én vizionáltam a jelenetet. Mint ahogy az előző heti hajléktalanverést sem. Rémes ez a város, mondom, és érzem át gyakorta, ha az utcára kell kilépnem, és innentől tényleg nem lep meg, hogy Péter képei úgy cirkálnak a neten, hogy nehéz is lenne követni útjukat.
Péter azt állítja, hogy a horrorfilmekből, sci-fikből inspirálódik, ám szerintem sokkal inkább a gyerekkori szorongásaiból. De ne is csodálkozzunk, munkáinak előképeit a kisfiú- és kislányszobákban is meglelhetjük, gondoljunk csak Mosonyi Aliz Mesék Budapestről című könyvének a borítójára!
| ||
A képeknek egységes a koncepciója, mindig történik valami a városunk nevezetességei körül, például kiszárad a Duna, meteor csapódik a Bazilikába, zombik ülnek a villamoson. A gyakorló szorongó realitásnak látja ezt, és kicsit megnyugszik. Ezért gondolom ravasznak Péter képeit: paráztat valami apokaliptikussal, és ezzel elfedi kicsit a hétköznapi, reálisabb félelmeinket…
A fotók nem magas minőségűek – alapvetően instagramra készültek, de én például pont így látok szemüveg nélkül.
A Budapest Alternative by KoPé kiállítás december 4-ig tekinthető meg az Abszolút Galériában (1075 Budapest, Kazinczy utca 52.)
