Budapest, te parás!

KOmplett

„Te rémeket látsz, mert rémeket nézel” – énekelte a Jutott Neki, és Kovács „KoPé” Péter képeiről ez óhatatlanul beugrik. Péter azt állítja, szereti a várost, mégis minduntalan beleérzi a szörnyeit. Képei hihetetlen népszerűek lettek: talán a mi szemünkkel is néz?
false


Bámultam már felakasztott nőt a hálószobámban, és innentől készséggel elhiszem, hogy Kovács Péter a városban azt látja, amit. Persze nekem segített ez-az, nevezzük alkoholnak és nyugtatóknak, de nem feltétlenül kell ilyesmikkel élni – fogalmam nincs amúgy, Péter mit tolhat –, hogy egyszer csak észrevegyünk olyasmit, amit más nem feltétlenül. Nevezzük ezt a képességet talán fantáziának. Nekem nincs fantáziám, ezért a rémek közelebb jönnek, végigmustrálnak, mint tegnap a férfi az Astoriánál, aki a bámulást követően, rövid gondolkodás után annyit mondott: „Ütvefúróval kellene szétverni a fejedet.” Olyan gyorsan ment tovább, hogy reagálni sem tudtam. De az biztos, hogy nem csak én vizionáltam a jelenetet. Mint ahogy az előző heti hajléktalanverést sem. Rémes ez a város, mondom, és érzem át gyakorta, ha az utcára kell kilépnem, és innentől tényleg nem lep meg, hogy Péter képei úgy cirkálnak a neten, hogy nehéz is lenne követni útjukat.

Péter azt állítja, hogy a horrorfilmekből, sci-fikből inspirálódik, ám szerintem sokkal inkább a gyerekkori szorongásaiból. De ne is csodálkozzunk, munkáinak előképeit a kisfiú- és kislányszobákban is meglelhetjük, gondoljunk csak Mosonyi Aliz Mesék Budapestről című könyvének a borítójára!

false

A képeknek egységes  a koncepciója, mindig történik valami a városunk nevezetességei körül, például kiszárad a Duna, meteor csapódik a Bazilikába, zombik ülnek a villamoson. A gyakorló szorongó realitásnak látja ezt, és kicsit megnyugszik. Ezért gondolom ravasznak Péter képeit: paráztat valami apokaliptikussal, és ezzel elfedi kicsit a hétköznapi, reálisabb félelmeinket…

A fotók nem magas minőségűek – alapvetően instagramra készültek, de én például pont így látok szemüveg nélkül.

Péter abba akarta hagyni a sorozatot, de valahogy mindig elkészült egy újabb és újabb darab. Nos, ha fejlődési irány kell, nekem van ötletem. Mert amit én kicsit hiányolok a gyűjteményből, azok a magyar éjszaka magyar szörnyei. Milyen jól mutatna egy kimondottan magyar rém, teszem azt egy lidérccsirke (aki a sótlan kása egyetlen falatjáért mindent megtesz gazdájáért, ám ha nem kapja meg az eledelt, kiszívja a vérünk). És akkor még nem is beszéltem a magyar szuperhősökről, a Nero Blanco Comix Hősmagyarjából Turulfiról, a Fekete hollóról, Galaxy Jane-ről? És minden magyar szuperhősök legszuperebbikéről, Toldi Miklósról…

 

A Budapest Alternative by KoPé kiállítás december 4-ig tekinthető meg az Abszolút Galériában (1075 Budapest, Kazinczy utca 52.)

Figyelmébe ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.