Száz híres/99. Maupassant

KOmplett

„Aláhúzta életének fontosabb napjait, s néha sikerült is egy teljes hónapot megelevenítenie, s egyenként összeállítva, csoportosítva egymáshoz kapcsolni az egészen kis eseményeket, melyek megelőzték vagy követték a nagy fordulatot.”

Az Egy asszony élete – noha szerintem A szépfiú jobb regény – lehet sorsfordító olvasmány. Én egy ismerősömtől kaptam bő hat éve, életem talán legrosszabb periódusában. Célzatos ajándék, mondta, és én így is kezdtem bele. Noha megvolt a családi polcon is, valahogy nem akartam azelőtt nekiállni, nem vonzott – egy célzatos ajándékot viszont kötelező elolvasni.

false

Feltételeztem, hogy ismerősöm vissza fog majd kérdezni, meg akar bizonyosodni róla, hogy értettem-e a szándékát, illetve a könyv szándékát, ami éppen egybeesik az övével. Érdekes módon egyébként soha nem firtatta, mire mentünk egymással a történet és én, célzásokat sem tett. Lehet, hogy csak én véltem sokkal jobban aláhúzottabbnak a gesztust, és nem is volt az ajándékozónak különösebb mögöttese. Vagy elképzelhető, hogy arra várt, én hozakodom majd elő a tanulságokkal – bár akkoriban még sok tanulságot nem szűrtem le a könyvből, nem volt fogékonyságom arra, hogy a durván hasonlóban felfedezzem a rokonságot – egyszerűen csak tetszett a regény, és nem gondolkodtam tovább. Holott minden félelmem ott volt benne, tisztán és érthetően megfogalmazva. Az önsajnálat, a reszketés, a szorongás, a mélységes unalom. A szerelem vágya és kergetése – azé a szerelemé, ami majd orvosol minden egyebet, az unalmat átlényegíti valami hasznossá, az egyet úgy kétszerezi meg, hogy egy marad, ám más minőségben, az összeforrás szédületében.

A hősnő, Jeanne megismerte a naiv eksztázist, a gyermeki megindultságot, és ezt szerelemnek nevezte, mert honnan tudta volna, hogy ez az érzés valami más? Persze erről nemcsak ő tehetett, hanem a neveltetése is, hiszen mit is gondolhatna egy lány, aki abban a szellemben nő fel, hogy vannak titkok, amiket elfednek a lányok elől, hogy feddhetetlenek, tiszták maradjanak, így tálalhassák fel őket a Férfi elé. Egy ilyen teremtés mit kezdjen az előérzeteivel, az olyan kételyekkel, mint „Miért? Miért kellett olyan hirtelen belezuhannia a házasságba, mint egy lábunk alatt megnyíló verembe?” Persze ez még csak a kezdet, mert ugye a házasság vermét onnantól ki kell bélelni – hogy legalább lakni lehessen benne.

Nos, az én élethelyzetem persze nem ez volt, de minden más stimmelt: csak éppen másféle előtapasztalatokkal, másféle veremben kellett boldogulnom. Vagy kimásznom belőle. De aki a zuhanás után nem kijózanodik, hanem inkább kapaszkodna a lendületbe, az óhatatlanul is egyre csak mélyíti saját csapdáját tovább. Az Egy asszony élete a zsigeri szorongás könyve, a könnyeké, az idegenségérzeté. A tehetetlenségé. És pontos képét adja a bántalmazó házasságnak is. Ahol a nő persze mindent eltűr és megbocsát, a legkisebb enyhülésben a szeretet jelét keresi (és hazudja magának, hogy megtalálta). Ráadásul azt is pompásan lefesti, hogyan maradhat ez a négy fal között: a férj kifelé mintaember, a templomot látogatja, másokkal gáláns, gondoskodó. És megteheti ezt, hiszen Jeanne hagyja, megalázkodik, könyörög, még ha közben belül a fogát csikorgatja. Már a plébános tanácsolja neki, kérje a válást, de ő csak zokog, és az anyagi helyzetére hivatkozik, kifogásokat keres. Így jut odáig, hogy a végén tönkremenve, a régi naplóiban azt kutatja, hol volt a nagy fordulat.

Holott nem volt nagy fordulat – és ezt zseniálisan ábrázolja mozzanatról mozzanatra a szerző –, egy lassú, öngyilkos menet a végére ért. Melyből az elején még sokáig kiszállhatott volna – de nem tette. A bántalmazó kapcsolatban lévőknek ma már tanítják, hogy ki lehet lépni, de azt is, hogy annak ára van. Jeanne-nak még nem volt kitől tanulnia. A saját szenvedése, reszketése, boldogtalansága nem volt elég. De az ő sorsa még mindig példa lehet a mai nőknek is…

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.