Száz híres/96. George Sand

KOmplett

„Hűtlenségeimben mindig valami végzetszerűségnek engedelmeskedtem, amely az eszmény felé vonzott: ez az ösztönzés arra késztetett, hogy a gyarlót hagyjam el a tökéletest megközelítőnek tetsző kedvéért.”

„Szegény, szegény George Sand a parti homokban” – írtuk egykor Kiss Noémivel. Egy neves budapesti fürdőben tartottak rendhagyó irodalmi felolvasásokat (lehetett ez már vagy tizenakárhány éve is), csak nőknek, és mi úgy gondoltuk, ha már a közönség és mi magunk is fürdőruhában (merészebbek anélkül) élvezik a programot, mi sem szimplán a műveinket prezentáljuk. Írtunk hát egy miniszíndarabot írónőkről, akiket egy közös strandolásra képzeltünk össze.

false

Volt, akinél akadtak vízpartra utaló momentumok, ott könnyebb dolgunk volt: természetszerűen kapcsoltuk a pancsolást az élettel és a művel. Némelyik szerzőnél a név már maga hozta a képet, így George is. A fekete hajú, „szfinxszemű” asszony mindkettőnk fantáziáját alaposan megmozgatta. Persze az íróról a kép már bemerevedett: férfiruha, félhosszúra vágott haj, szivar. Mellette a gyötrődő Chopin, és még ki tudja hány szerető. Feminizmus és kommunizmus, levelezés Flaubert-rel, barátságok és szerelmek hálója. A soknál is több regény és novella valahol a kép hátterében van, kissé elmázolva, már-már lényegtelenül.

Persze mindent megtett, hogy az életrajz kissé lekenje a lényeget. A kegyelmi állapotot hajszolta egész életében, és a szerelem mint mozgatóerő minden másnál erősebbnek mutatkozott. „Egész lényünkkel kell szeretni vagy bármi áron teljes tisztaságban élni. A házasságban a testi együttlétet hajlandóság nélkül eltűrő nő rab, szenvtelensége némiképp a prostituáltak közönyére és eltompultságára hasonlít. A szerelem nélküli házasság hites prostitúció” – szögezi le abban a korban, amikor az érzelmek nélküli kapcsokban a közvélemény semmi kivetnivalót nem talált. Már gyerekkorában végletek között találta magát, zárdában is nevelkedett, édesanyja pedig ugyancsak szabados életű volt. Még házas, mikor Párizsba megy 19 éves szeretőjével, Sandeau-val, akivel később közös álnév alatt is publikálnak. Kikel a korabeli szemlélet ellen, amit még irodalmi pártfogoltja is hangsúlyoz, miszerint a nők gyerekeket szüljenek inkább, ne irodalmi műveket. (Ismerős, nem?) Párizsba már egy kisregénnyel érkezik, az írás alapvető szenvedélye egész életében.

Az életmű színvonala ugyancsak egyenetlen, de ez talán a mennyiségből is eredeztethető. Sand nagyon könnyen és gyorsan írt, egy regénnyel akár egy hét alatt végzett.  Az Indiana című, 1832-ben megjelenő – és szintén rekordgyorsasággal megírt – regényében megvalósítja önkéntelenül is saját forradalmát: a nő lehetőségeiről ír a kisszerűség légkörében. Eszméje szerint egyenlő a nő és a férfi, romantikus hősnői is ebben a szellemben élnek és halnak. Az Egy utazó levelei azért is izgalmas, mert bár ez nem regény – naplók, levelek, feljegyzések összessége novellisztikus betétekkel –, de benne viszonylag teljes képet kapuk az író gondolkodásáról. (Érdemes utánaolvasni szenvedélyes viszonyainak, a héjanásznak Musset-vel, vagy a különös, végzetes, már-már anyai kapcsolatának Chopinnel, akinek eleinte nem is tetszett George. „Milyen ellenszenves nő! Valóban asszony volna? Kételkedem” – mondta Chopin állítólag.)

Sand rendkívül sokoldalú tehetség volt, foglalkozott a népzenével, írt cikkeket és bábozott is, hosszú évtizedeken át. Korának legjobban felszerelt bábszínpada volt az övé birtokán, Nohant-ban, ahol egyszerre volt író, rendező, bábmozgató és színész. Szegény George Sand – ismétlem, ahogy visszhangzott bennünk, holott nem volt ő sajnálatra méltó semmiképp sem, hiába tépázta meg az élet, és hiába élt át annyi borzalmat és árulást, a saját lányáét, Solange-ét is beleértve.

Öregkorában – ahogy ő maga is írja, és ahogy róla megjegyzik – valami végtelen derű áradt belőle. Talán nem is a megbékélésé – hanem annak a nőnek a méltóságteljes nyugalma, aki mindent megpróbált és mindent átélt, amit próbálni és élnie kellett. Egy olyan emberé, kinek a számára hamar kiderült, hogy eszményeivel lehetetlen összehangolnia a valóságot, de mégsem kompromisszumot kötött, hanem saját világot teremtett inkább. A végén a kárörvendők, a magányos öregkorát megjósolók szemébe tudott nevetni: nem maradt magányos idős éveire, liezonjaiból, nagy szerelmeiből barátok váltak, akik végig kitartottak mellette.

Figyelmébe ajánljuk

„Rá­adásul gonosz hőseinek drukkol”

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Erről beszélgettünk Márton László író-műfordítóval öt évvel ezelőtt. Idézzük fel a cikket!

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”