A test átformálásának vágya az antropológusok szerint egyidős az emberiség öntudatra ébredésével. A tetoválás, a fül és az orr átszúrása, a különféle nyújtások vagy éppen a koponyatorzítás mind bevett, ősi szokás. Ám vannak, akik ennél többre vágynak.
A csupasz bőrön hordott jelek és egyéb testmódosítások egykor jelentéssel bírtak; például kijelölték az egyén helyét a társadalomban. Bár a civilizáció - a kereszténység elterjedésével - hosszú időn át próbálta visszaszorítani a pogány testkultuszt, a hagyomány tovább élt, bár a ruha átvette a saját bőr szerepét. A primitívnek nevezett társadalmakban azonban az ősi szokások mind a mai napig tartják magukat, és ha kidöntjük a kulturális kerítést, ugyan milyen különbséget tehetnénk egy míves fülbevaló és egy mesterien kidolgozott ajakfeszítő korong funkciója között?
Nem is olyan régen a nyugati kultúrában a tetoválások és a különböző testrészekben hordott karikák még csak a tengerészeknek és a börtöntöltelékeknek voltak a megkülönböztető jegyei. Hogy ez megváltozott, ahhoz leginkább Fakir Musafarnak volt köze, aki 1979-ben a nevadai Renóban megrendezett "első nemzetközi tetoválókongresszuson" kiengedte a szellemet a palackból. Az 1930-ban, Roland Loomis néven anyakönyvezett Musafar akkor már közel harminc éve kísérletezett titokban önmagán, kultúrantropológiai könyvek illusztrációi és törzsi rítusokat ábrázoló fényképek alapján. Amikor tetovált testtel és átlyukasztott mellbimbókkal a megdöbbent nyilvánosság elé lépett, tudomása szerint összesen hét ember létezett, akinek ilyen karikái vannak, ma már ez a szám eléri a milliós nagyságrendet. Fakir a legjobb pillanatban jelent meg, már ami a témát illeti: épp szárba szökkent a punk, és szempillantás alatt adaptálta a Musafar által elért eredményeket. Innen szivárgott át szép lassan a mindennapokba, olyanynyira, hogy napjainkra a tömegmédia hathatós közreműködésével a tetoválás és a piercing, azaz a testékszerek viselése már nem számít sem deviánsnak, sem megbotránkoztatónak. Divat lett a régi rítusokból, a fogyasztói társadalom pedig elkönyvelhetett magának egy újabb piacot.
"Kollektív tudatalatti"
Ez azonban nem azt jelenti, hogy a testmódosításnak nincs többé szubkultúrája. Csupán extrémebb irányba mozdult. Kevesen vállalják be például az arctetoválást, a hegtetoválást vagy éppen a nyelvkettévágást. Ezekhez már vagy nagyon ostobának, vagy nagyon "nagy egyéniségnek" kell lenni. Vagy éppen "modern primitívnek", mely kifejezés szintén Musafar találmánya.
"Enyém a testem, olyanná formálom hát, amilyenné csak akarom. És ahogy formálódik a testem, úgy formálódik a lelkem!" Ezzel a felkiáltással a modern primitívség az idők folyamán kultikus jelentőségű világnézet lett. Követői a különböző kultúrák testrítusait hangolják össze korunk sebészetével és sterilitási követelményeivel. Számos törzsi gyökerű testmódosító rituálé kelt ily módon új életre, a fentebb említetteken kívül ilyen még a billogozás, a különböző intim piercingek vagy a fültágítás. A csúcstechnológia segítségével olyan szélsőséges dolgok is megvalósíthatóak, amiket az ősök csak elképzelni tudtak.
"Létezik ez az ősi ösztön, nevezhetjük akár kollektív tudatalattinak is, ami arra készteti az embereket, hogy átalakítsák a testüket - mondja Zagyvai Gábor a hazai hegtetoválás úttörője, aki emellett testmódosító blogot is vezet. Bal kézfejét koncentrikus köröket mintázó sebhelyek díszítik. Önmagának készítette. - Egy heg mindig sokkal ijesztőbb, mint egy tetoválás. A friss seb véres, és ez sokakat megrémít - teszi hozzá. - Ráadásul csak az viseli el saját maga felnyitását, aki nem fél attól, amit ott talál. Azt vettem észre, hogy aki hegminta készítésére kér fel, az mintha jobban átgondolná a dolgot. Jobban, mint azok, akik hagyományos tetoválást szeretnének, és csak ad hoc tetováltatnak valami mintát, ami épp megtetszik nekik az albumból. Aki hegtetoválásért jön, az általában konkrét, sokáig érlelt tervvel érkezik. Ezek alapján azt gondolom, hogy a scarification sokkal mélyebb dolog. A műfajt Európábanmég alig ismerik."
A hegtetoválást (avagy scarificationt) kétféleképpen készítik: metszéssel és égetéssel. A metszéssel készült minták esetében az előre felrajzolt területről lenyúzzák a hámréteget. Az így keletkezett hegből formálódik ki a végleges minta. Az égetést felhevített fémmel vagy az úgynevezett "elektrokauterizáló" segítségével végzik. Ilyenkor a heg gyógyulás közben szép lassan kidudorodik.
A hagyományos tetoválásnak Zagyvai szerint csak akkor van igazán "módosító" jelentősége, ha alapjaiban formálja át a bőrfelületet, és a testet radikálisan megváltoztatja. Jó példának tartja erre a japán testruhát vagy a nagy és sötét színű törzsi tetoválásokat, amelyek gyakran az egész testet beborítják. Szerinte ilyenkor egy mélyrehatóbb lelki transzformáció is létrejöhet, amikor nemcsak a test, de a lélek is visszafordíthatatlanul megváltozik.
Vágóhíd
Elég radikális átalakítás még a nyelvkettévágás, avagy a kígyónyelv. Amerikában egészen 1997-ig csupán szóbeszéd tárgyát képezte, míg egy Fakir Musafar Body Play című magazinjában megjelent cikk bemutatott néhány embert, akik tényleg kettévágatták a nyelvüket. És láss csodát, azóta már ennek a módszernek is masszív tábora van.
"A megfelelő módon kialakított villás nyelv semmilyen kockázattal, illetve hátránnyal nem jár - mondja Zagyvai -, tulajdonosa nem szenved hátrányt sem az ízek érzékelésében, sem a beszéde megváltozásában. Maga a vágás hamar begyógyul, és egy életre úgy marad. A nyelv ágait meg lehet tanulni külön-külön is mozgatni, aztán ezzel még jobban lehet riogatni a jónépet."
Gábor Magyarországon három embert ismert, akinek kettévágták a nyelvét. Az egyikét éppen ő. "Ha lett volna kedvem tanulni, akkor lehet, sebésznek megyek - vallja be -, így viszont elég volt elvégezni egy sterilizációs tanfolyamot. Bár vannak külön piercinges és tetoválókurzusok is, a technikákat jobb a tapasztalt mesterektől ellesni."
Befutnak azért olyan kérések is, amiket Gábor sem vállal el. Visszautasított már kulcscsont alatt átmenő piercingelést és szemgolyó-tetoválást is - ezek különösen veszélyes beavatkozások. De ugyanígy a herezacskó-lyukasztásra sem érzi készen magát, és nemet mondott annak a figurának is, aki húgycsövét szerette volna átirányíttatni. Viszont egyszer már kettészelt egy makkot.
A testmódosítás ilyen extrém változatai bár fájdalmasak és veszélyesek, mégis meglepően sok ember képzeletét ejtik rabul. Vannak, akik múló szeszély alapján végeznek/végeztetnek el magukon komoly műtéteket, de akadnak olyanok is, akik módszeresen, hosszú évek alatt változnak át mondjuk gyíkká.
Hogy mindez mennyire beteg dolog, arról megoszlanak a vélemények. Musafar több esszéjében is elmélázik a dolgon, és arra a következtetésre jut, hogy akik mélyebb lelki megfontolások alapján alakítják át testüket, nem mondhatók perverznek, mert számukra ez sokkal inkább misztikus, már-már vallásos élmény. Persze vannak kivételek. A neten fellelhető egy interjú a "seggtágító művésszel" aki kizárólag a nemi öröm miatt gyömöszköl tekegolyó átmérőjű tárgyakat anusába. Ezektől Musafar kifejezetten idegenkedik, szerinte az orgazmus hajszolása életcélnak édeskevés.
A testmódosítás révületébe esett emberekre már több orvosi műszót is kitaláltak: a testképzavart (body dysmorphic disorder) és a testegység zavarát (body integrity identity disorder). Az első kategóriát leginkább az anorexiásokkal, bulimiásokkal és az agyonplasztikázott emberekkel hozzák összefüggésbe, de ráhúzható a kényszeres tetováltatókra és furcsa testimplantátumokat behelyezőkre is. Az utóbbi kategóriába az olyanok sorolhatók, akik számára négy végtag már soknak számít, vagy akik egyéb, általában kiálló testrészükkel kerülnek feloldhatatlan konfliktusba. Egy ikerpár egyik tagja például bátyja egészségesen amputált karját varratta a hóna alá, karórával, tetoválásokkal együtt, cserébe pedig az ő gyűrűsujját hozzáillesztették testvére maradék kezéhez. Mindketten azt mondják, a műtét óta sokkal teljesebb életet élnek. Elvétve, de akadnak olyan emberek is, akiknek az életük álma, hogy saját levágott péniszüket rágcsálhassák. Aki ezt a méretes baromságot meg is cselekszi, az ráadásként elköveti a szintén törzsi rítusokkal összefüggésbe hozható önkannibalizmust is.
Magaddal viszed
Szilágyi Zoé artpunk festőművész nem bírja a fájdalmat, fogorvoshoz is csak a legvégső esetben megy el, mégis tele van tetoválással és piercinggel. Legújabban kis szarvacskás implantátumok behelyeztetésével kacérkodik. Számára a testmódosítás nem a fájdalomról szól, hanem az önmegvalósításról. "Gyermekkoromban az egész családom Nyugatra disszidált - emlékszik vissza Zoé -, és ahogy a szüleimmel a világot jártuk, kiderült, hogy nem tudjuk magunkkal cipelni az összes személyes holminkat. Ebből vontam le később a tanulságot, hogy a tetkók és a piercingek mindig veled mennek mindenhová, és így a saját kis mikro-világod is bárhol veled lehet. Ez számomra nagyon fontos!"
Zoé főként arctetoválásai miatt szokott a megbotránkozó pillantások kereszttüzébe kerülni, de nem bánta meg, hogy megcsináltatta őket. "Most leszek 44 éves - mondja -, és mindig is máshogy álltam hozzá mindenhez, mint a többség. Ez már nem fog megváltozni. A testmódosítás ráadásul nálam sosem lázadás volt, inkább az élet igenlése és az önimádat jele. Műalkotás!"
"Mint mindennek, a testmódosításnak is megvannak a maga fokozatai - mondja Zagyvai - az egészen enyhe átalakítástól kezdve egészen az őrületig. Bár nem minden őrület, ami annak látszik.
A látszat ellenére nem őrület a mind a szemlélőre, mind a végrehajtójára mély benyomást keltő rituálé, a suspension, avagy felfüggesztés. Aki látta "Az ember, akit lónak hívtak" című indiánfilmet (a magyar mozikban A fehér törzsfőnök néven vetítették), annak biztos, hogy örökre az emlékezetébe vésődött a jelenet, amikor a főhőst játszó Richard Harrist mellizmába akasztott kampók segítségével a magasba húzzák, majd megpörgetik. Ez az O-Kee-Pa mandan indián beavatási szertartás, és mint oly sok mindent, ezt is Fakir Musafar rekonstruálta a nyugati ember számára. Ilyenkor a rettentő fájdalom endorfinokat szabadít fel a szervezetben, amitől új, misztikus tudatállapotba kerül az ember.
A suspensionnek rengeteg változata létezik, minden törzs a maga módján művelte, amikhez a modern primitívek még hozzáadták a magukét. Zagyvai Gábor is ebbe az irányba szeretne elmozdulni. A felfüggesztéses technikákat - úgy tudja - Magyarországon még senki sem gyakorolta.
Gábortól amúgy nem állnak távol az extrémebb változatok. Egyszer például bemutatott egy performanszt, ahol is nyilvánosan összevarrta egy srác száját. "Maszkban varrtam - idézi fel az eseményét - így csak a végén derült ki a nézők számára, hogy a művelet alatt az én szám is végig össze volt varrva. A szájösszevarrás amúgy szintén spirituális rítus, elősegíti a mély belső koncentrációt."
Hogy mennyire jön elő a szadista, amikor felsebzi a másik embert, Gábor csak annyit mond: "Nem igazán." Általában abbahagyja, mikor látja, hogy "kuncsaftja" elviselhetetlen fájdalmakat él át, de állítja, hogy a fájdalomnak fontos szerepe van a test formálásában - kikerülhetetlen tényező. "Ha valami fáj akár lelkileg, akár testileg, akkor biztos, hogy örök emlék lesz" - hozzátéve, hogy ez azért jó, mert "halálunk pillanatáig emlékezni fogunk arra, hogy sikerült átvennünk az irányítást testünk felett, és tettünk egy lépést önmagunk megismerése felé".
